Mása és Aljosa kűrje - Hardy Mihály jegyzete
19/02/2026 18:03
| Szerző: Hardy Mihály/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Az elmúlt években egyébként szabályosan menekülnek Oroszországból a siker-sportágak művelői, akik a párizsi olimpia óta tudják, hogy kevés esélyük van az indulásra nemzetközi versenyeken.
Nem tudom, elgondolkoztak-e mostanában a… sportdiplomácián? Nekem ez a Milano-Cortina 2026-os téli olimpia miatt jutott az eszembe. Különösen azután, hogy Mása és Aljosa negyedik lett a páros műkorcsolyázásban – magyar színekben. Mármint Marija Pavlova és Alekszej Szvjatcsenko vagy ahogy mostanában illik mondani Pavlova Mária és Sviatchenko Alexei.
A kormánypárti Origo, a Nemzeti Sport és az M4 állami sporttévé nem győz lelkendezni a kiemelkedő „magyar” műkorcsolyázó sikeren, nekem azonban ezzel kapcsolatban vannak fenntartásaim. Marija öt éve magyar állampolgár, amúgy Moszkvában született, míg Alekszej négy éve versenyezhet sikeresen magyar színekben. Ő pedig Szentpéterváron látta meg a napvilágot. A Magyarországra kerülésük pontos hátterét nem tudom megmondani. A dátumok szerint mindenesetre nem az ukrajnai háború miatti tiltakozásul költöztek el a putyini fasiszta Oroszországból. Kénytelen vagyok ilyen élesen fogalmazni, ez az igazság. Az év nagy részét egyébként Mása és Aljosa nem Magyarországon, hanem Szocsiban tölti, ott is edzenek. A Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség elnökét honosításuk idején Kósa Lajosnak hívták és hívják ma is. Nyilván szerepe volt az extra gyors honosításban. Amire más embereknek minimum nyolc évet kell várniuk és magyarul kell levizsgázniuk alkotmányos alapismeretekből. Apró, de fontos gesztus Moszkvának.
Az elmúlt években egyébként szabályosan menekülnek Oroszországból a siker-sportágak művelői, akik a párizsi olimpia óta tudják, hogy kevés esélyük van az indulásra nemzetközi versenyeken. Több, mint ezer sakkozó, számtalan korcsolyázó és edzőjük hagyta el Oroszországot. A mostani téli olimpián az orosz sportolók közül mindössze 13-an, a Moszkvával az ukrajnai háborúban szövetséges Belaruszból pedig hét versenyző indulhatott – szigorúan semleges színekben.
Vannak rá példák - a magyar sportban is – amikor indokolt és helyénvaló volt a külföldi állampolgár sportolók gyors honosítása. Elég, ha csak a Csíkszeredában született Miklós Edit alpesi síversenyzőre vagy Janics Natasa vajdasági származású kajakozóra gondolok. Ők legalább a verseny után el tudták mondani ékes magyar nyelven, hogy milyen volt belülről a sípálya és a kapuk tűzése vagy milyen volt a víz meg a csapásszám.
Nem így a most szintén magyar színekben induló, dél-koreai gyorskorcsolyázó Kim Minszok, akit a saját korcsolyázó szövetsége tiltott el három évre ittas vezetéssel összefüggő autóbaleset miatt. Parádés volt az M4sportnak adott interjúja. Ebből kiderült: sem magyarul, sem angolul nem mikrofonképes. A riporter angol kérdését az edzője fordította koreaira majd fordította vissza angolra a választ. Az idézőjelbe tett „magyar versenyző” 11. lett ezer méteren az olimpián.
Mása Pavlova öt évnyi hivatalos magyarországi tartózkodás után csak angolul tudott válaszolni az M4sport tévé riporteri kérdésére, mögötte Aljosa okosan hallgatott. A 2026-os „magyar korcsolyázókat” hallgatva az jutott az eszembe, hogy mekkorát változott a világ a rendszerváltozás óta. Akkoriban, azaz 1992-ben elsősorban Lang Györgyi és Falusi Mariann klubrádiós műsorvezető társaim slágerét dúdolgattam: Bye-bye Szása…
Hardy Mihály jegyzete az Esti gyors 2026. február 19-ei adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)