Majtényi: Az emberi gonoszság olyan tárnája nyílik meg, amiért a rendszer felel
16/12/2025 13:08
| Szerző: Klubrádió/Lőrincz Csaba
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Az alkotmánybírósághoz, a közmédiához és más intézményekhez hasonlóan az ombudsmani hivatal is formálisan megmaradt, de kiüresedett – véli Majtényi László.
A Szőlő utcai botrány kapcsán okkal merül fel a kérdés, hogy mit csinálnak napjainkban az olyan szervek, amelyek feladata – ideális esetben – a népképviselet, az alapvető jogok érvéyesítése akár az állammal szemben is. Az ombudsman feladata elsősorban a közigazgatásban, de az igazságszolgáltatás kivételével valamennyi állami szervnél, panasz alapján vizsgálat indítása, a jogsértőnek talált gyakorlatról a szerv értesítése és a panaszos jogainak képviselete. Adja magát a kérdés, létezik-e még az ombudsman, tehát létező funkció Magyarországon?
„Ha engem kérdez, akkor azt mondom, hogy nem létezik. Azért nagyon érdekes, mert nyilván az ombudsmani hivatalban még dolgoznak, feltételezem. Bár azt is tudom, hogy gyakorlatilag mindenki elment, akiket én például ismertem. […] Biztos, hogy akadnak ott olyan emberek, akiknek a szabadság, az igazságosság, tehát ezek a nagyon furcsa szavak még esetleg valamit jelentenek, és akkor készültek mégiscsak itt-ott olyan ombudsmani szövegek, amelyek ezek a hiányáról szólnak. Most itt konkrétan a gyermekotthonokról van szó” – mondta a keddi Reggeli gyors stúdiós vendége, Majtényi László magyar jogtudós, egyetemi tanár, az MTA doktora, volt ombudsman.
Arra is kitért, hogy a nemrégiben leköszönt ombudsmant, Kozma Ákost jellegtelen figurának tartja, olyan valakinek, akinek „háromszor kell belépnie egy szobába, hogy valaki észrevegye, hogy ott van”. „Van egy honlap, amelyik az ő működésével szórakozott éveken keresztül. Általában smasszerek társaságában szeretett vigyázban állni, és hogyha eljutott a gyermekotthonba, ott a gyerekek álltak vigyázban előtte, ami egy nagyon szép gesztus, megadták a tiszteletet” – ironizált Majtényi, hozzátéve, a Helsinki Bizottság által nemrég közreadott 80 oldalas jelentés „vérfagyasztó és vérlázító” részleteket mutatott be a szerv működéséről a 2010-es évektől kezdve.
„Az embernek az az érzése, hogyha végiglapozza az egészet, hogy egy folyamatos rettenetes süllyedés a mocsárba, a dágványba, szerintem a harmadik világban is talán kirívónak tűnő kulturálatlanságba. Nekem, ami egyébként a leginkább szíven üti az embert, az apróságok. Az egyik az, hogy bottal verik a gyerekeket az egyik intézetben.” „A tárgyam eredetileg a személyiségi jogvédelem. Egy bántalmazó eszköznek személyiséget adnak, elnevezik egy gyerekről, és azzal verik ott a gyerekeket. És életre kel, személyisége lesz egy bántalmazó eszköznek. És ez egy poén. Az emberi gonoszságnak valami olyan tárnája nyílik meg, amelyikért tulajdonképpen ez a rendszer felel. Ez a rendszer gonoszságának a megszemélyesítése.”
Más hasonló „apró”, de megrázó erejű részletként emelte ki, hogy a jelentés szerint bizonyos intézményekben több gyerek közösen használ egy fogkefét, amelyeknek egy jogállamban nem volna szabad létezniük.
Úgy véli, az alkotmánybírósághoz, a közmédiához és más intézményekhez hasonlóan az ombudsmani hivatal is formálisan megmaradt, de kiüresedett.
A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért az interjúk meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra)
2025.12.16., kedd 9:05
Riporter: Para-Kovács Imre
