Magyarország maradék becsülete – Dési János jegyzete

Orbán Viktor történelmi vereségei közé bekönyvelhetünk még egy dolgot. A menekülthullám kezelése megmutatja, hogy az úgynevezett civilek túlélték mindazt a hadjáratot, amit Orbán folytatott ellenük. Az elmúlt években az orbáni hatalom, tegyük hozzá orosz mintára és példára, megpróbálta szétverni a civil szervezeteket, tagjait megfélemlíteni. De ha úgy adódott, állami és fizetett titkosszolgálatokat is bevetette ellenük testvéri döbürgésben a lakájmédiával. Más kérdés, hogy már azzal is felsült rendesen. Mindenesetre hatalmas erővel próbálta ellehetetleníteni azoknak az embereknek az önzetlen munkáját akik most jelentős részben megmentik Magyarország maradék becsületét. A határokon, a pályaudvarokon civilek százai és ezre segítenek: Rengetegen ajánlják fel lakásukat, szállítási kapacitásukat vagy maguk is közvetlenül részt vesznek a menekülő ellátásában. Orbánnak nem sikerült sem a szervezeteket tönkretenni, sem a lelkes önkénteseket eltántorítania. Hiszen azok pillanatok alatt megszervezték a munkát, átláthatóan és okosan. Nem sikerült kiölnie az orbáni bírvágynak a tenniakarást, a leleményességet, a civil kurázsit, a bátorságot, az emberséget. Óriási veresége ez egy olyan embertelen önző mohó és pitiáner társaságnak amelyik az elmúlt években ennyire közel sodorta Magyarországot Oroszország politikájához. És ez a vereség, a demokratáknak győzelem és kétségtelen ad reményt az elkövetkezőkre.

Egy valódi polgári társadalom elképzelhetetlen a polgárok aktív és önkéntes részvétele nélkül. Egy diktatúra elképzelhetetlen a polgárok aktiv és önkéntes részvételével – A diktatúrában kuss van és járási tanfelügyelet, egyházilag felszentelt miniszterelnöki iroda – lehetőleg hívek nélkül, mert azok csak a zavart okoznák.

A keresztyén lelkész, aki valóban Krisztus nevében szegényeket és rászorulókat istápol felfegyverzett rendőrattakot kap. Miközben a szépen államilag kitartott püspök urak hallgatni méltóztatnak. De itt sem sikerül mindig minden hangot elnyomni. Hány egyházi iskola tanárai csatlakoztak a pedagógusok tiltakozó mozgalmaihoz – pedig hány, de hány helyen fenyegették őket a rájuk állított helyi csahosok – és mégis, tudják, hogy nekik nem az elnyomás eszközének kell lenniük, hanem a szabadságénak. A polgári gondolatnak, a felelősségérzetnek és nem a szolgalelkűség új és új, bár kétségtelenül jól fizető meg megnyilvánulásainak.

Igen, Putyin adta a mintát, hogy el kell törölni a szabad kezdeményezéseket, az önálló gondolatokat. Majd rendel a járási tanfelügyelet krétát, ha jónak látja, addig pedig tessék csak szépen Wass Albertről beszélni, aki ugyan emberileg, íróként is egy rémísztő világ vacak szerzője, de a kedves jó szélsőjobberek két mesekönyvdarálás közben szeretnek elrévedni azon, hogy mindent vissza - és hát ugye a szélsőjobb már maga az orbáni vircsaft.

S ha már itt tartunk. Szép példája ennek, hogy a most megválasztott köztársasági elnök, a szélsőjobbos, menekültellenes, emberetlen politikát vivő Putyinbarát Salvinivel ölelkezett nyilvánosan a minap, mert azt hitte őbutasága, hogy ezt várja el tőle a gazda a fideszes fülbevaló mellé. Kínos volt ez már akkor is, most meg a világ szégyene. Lehet, hogy előbb utóbb talán erre is mondania kellene valamit, azon az okoságon túl, hogy aki őt kritizálja, az a nőket bántja.

Baromság persze, de ő ennyit tud.

Talán ha első útja a határra vezet és segít ellátni a menekülteket, megvigasztalni az ostromból életüket mentő nőket és gyerekeket, akkor valamit jóvá tesz.

Dési János jegyzete, a Hetes Stúdió március 12-ei adásában hangzott el.