Lovasi: Április 12. elképesztő nagy eufória volt; sírtunk, nevettünk
4/06/2026 08:08
| Szerző: Klubrádió
Nagy reményt lát a politikai változásban, a művészeti élet felszabadulásában Lovasi András. A Kispál és a borz és a Kiscsillag frontembere a Klubrádió Basszus című műsorában arról beszélt, hogy az április 12-i választási eredmény számára és családja számára is euforikus élmény volt, ugyanakkor a kulturális élet problémáit nem lehet egyik napról a másikra megoldani. Az interjúban szó esett a Kiscsillag húszéves történetéről, új lemezéről, valamint meghatóan beszélt a nemrég elhunyt zenésztársáról, Bräutigam Gáborról is.
„Akik már 16 éve figyeltük ezt a rendszert, talán kicsit paranoiások is voltunk. Én már korábban sem voltam teljesen kibékülve a dolgok folyásával. Most viszont egy nagy lehetőséget és nagy reményt látok, és nagyon bízom abban, hogy tényleg jó irányba fordul ez az ország. Április 12. számomra elképesztő eufóriát jelentett. Sírtunk, nevettünk, a nagylányaimmal és az ő barátaikkal ünnepeltünk. Különösen jó érzés volt fiatalok között lenni, és azt látni, hogy ez a generáció mennyire rendben van. Legalábbis akkor így láttam, és egyébként is azt gondolom, hogy nagyon rendben vannak” – mondta Lovasi András.
A kulturális élet helyzetéről szólva arról beszélt, hogy a könnyűzene világában kevésbé voltak kiszolgáltatottak az állami támogatásoknak, mint más művészeti ágak. „Mi egy olyan műfajban dolgoztunk, amely mindig önjáró és önfenntartó volt, ezért nem nagyon éreztük azt, amit például a színházak vagy más művészeti ágak, amelyek jobban rá vannak szorulva az állami vagy önkormányzati támogatásra” mondta. Ugyanakkor szerinte politikai szempontok időnként a koncertszervezésben is megjelentek.
„A személyes karrieremben voltak helyek, városok, ahová nem nagyon mehettem be. Ha megnézed az úgynevezett lakossági vagy ingyenes koncerteket, azokból jóval kevesebb volt, mint régebben, és szinte csak független vagy ellenzéki vezetésű önkormányzatok hívtak meg bennünket”
- fogalmazott. A Kispál legutóbb Újbudán, előző szombaton pedig Dunaújvárosban koncertezett.
Felfejtették a Kiscsillag zenekar történetét és szó volt az új albumról is. Elmondta, hogy a formáció eredetileg mellékprojektként indult a Kispál és a Borz mellett, de idővel önálló pályát futott be. A zenekar új lemeze, a Szürke rendes megfestése első része már megjelent, a folytatás pedig hamarosan elkészül.
A beszélgetés egyik legszemélyesebb része a nemrég elhunyt Bräutigam Gáborról szólt. Lovasi meghatottan emlékezett vissza egykori zenésztársára, akit mindenki csak Ricsiként ismert.
„Ricsi 1995–96 környékén szállt ki a Kispál és a Borzból, de végig kapcsolatban maradtunk. Később a Kiscsillagban is játszott, majd onnan is távozott. Azután néhány Kispál-nosztalgiakoncerten újra feltűnt, és amikor az ötvenedik születésnapomat ünneplő orfűi koncertet rendeztük 2017-ben, természetesen őt is meghívtam, hiszen fontos ember volt az életemben. Akkor még komoly problémái voltak, később azonban egy magánéleti összeomlás után Komlóra került terápiára. Sokan azt mondták, hogy ötven felett már ritkán sikeres egy ilyen folyamat, ő viszont csodálatos eredménnyel jött ki belőle, és végül segítőként is ott maradt.
Elképesztően fontos szerepe volt abban, hogy a Kispál újra összeállt. Eljött hozzánk, és nagyon egyszerű, de lényeges dolgokat mondott. Segített abban, hogy megbeszéljük a régi ellentéteket, feldolgozzuk a régi sérelmeket, feloldjuk a feszültségeket. Az utolsó néhány évben nagyon jó volt, hogy ott volt a közelünkben. Nagyon rendbe jött önmagával, rendeződött a kapcsolata a fiával is. Annak örülök a legjobban, hogy talán békésebb szívvel, kevesebb haraggal tudott elmenni” – mondta Lovasi András a Kispál alapító dobosáról.
Hozzátette, persze, annak nem örül, hogy amikor az első súlyos betegsége után bent ült nála a kórházban, és beszélgettek Ricsi, azt mondta neki: „Tudod, Lovi, ha ez hat-hét évvel ezelőtt történik, még örültem is volna neki, de most nagyon szeretnék még élni.”
„Ezért nehéz erről beszélni. Ugyanakkor jó szívvel tudok visszagondolni az utolsó néhány évre, és örülök, hogy úgy tudott elmenni, hogy békében voltunk egymással. Tényleg szeretet vette körül. A Rozsdás című dal tulajdonképpen előtte tiszteleg. Nagyon megrázott az egész, még úgy is, hogy tudtuk, mi várható, hiszen daganatos betegsége volt, és az orvosok sem sok esélyt adtak neki. Mégis, amikor elment, az nagyon váratlanul ért érzelmileg. A zenekar éppen az Akváriumban játszott, ő pedig másnap reggel halt meg. Annyira megviselt a veszteség, hogy másfél-két héttel később megszületett ez a dal. Ez a legutolsó szám, amit írtam” – mondta Lovasi András.
A műsor végén Lovasi arról is beszélt, hogyan lehet alkotóként frissnek maradni hatvan év felett. Szerinte nem a fiatalság utánzása a cél, hanem az, hogy mindig az aktuális kérdésekről és érzésekről szülessenek dalok. Lovasi szerint egy bizonyos kor felett az embert elsősorban a múltjáért szereti a közönség, ezt pedig el kell fogadni. Ő maga sem akar versenyezni a fiatalokkal, és nem akar úgy tenni, mintha ma is ugyanaz lenne, aki harminc-negyven évvel ezelőtt volt. Azt mondta, a popzene alapvetően a fiatalok műfaja, a legizgalmasabb és legérvényesebb dolgokat többnyire mindig ők hozzák létre.
Szerinte az ő generációja abban szerencsés, hogy maga előtt látja az idősebb zenészgenerációk pályáját, a követendő és az elrettentő példákat egyaránt. Miközben sokan hajlamosak csak a legendát látni az idős előadókban, ő azt is figyeli, hogyan lehet méltósággal és kíváncsisággal öregedni a színpadon. Ennek kapcsán még Paul McCartney legutóbbi lemezét is szóba hozta, amely szerinte nyolcvan felett is figyelemre méltó teljesítmény. Lovasi azt mondta, a régi dalokat sem szeretné pusztán nosztalgiából játszani. A Kispál és a Borz koncertjein ezért rendszeresen újragondolják, átírják, újrahangszerelik a számokat. Ez az, ami ma is izgatja alkotóként.
Mint mondta, ma már egészen más dolgok fontosak számára. Nyolcéves gyermeke van, és szeretné megélni, ahogy felnő, leérettségizik, egyetemre megy. Ahogy fogalmazott, „jó lenne még egy darabig életben maradni, lehetőleg egészségben”.
„Nem akarok olyan lenni, mint a fiatal Lovasi. Én a saját mostani gondolataimról akarok beszélni, arról, hogy mi nyomaszt, mi az, ami örömmel tölt el, mi az, amit fel akarok a dalokban dolgozni. Mondjuk, ilyen értemben az, hogy a halál megjelenik a dalaimban, az azért van, mert tényleg én régóta kardozok ezzel a problémával” - fogalmazott a műsor végén.
A teljes beszélgetést meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
2026.06.02., kedd 20.00
Riporter: Bencsik Gyula, szerkesztő: Göczey Zsuzsa
