„Klubrádió
Útszélen

Klakkőrök

31/07/2022 12:00

| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió

Az Útszélen aktuális adásának témái:
Legyenek roma csúcsvezetők a közigazgatásban és a versenyszférában – gyakornoki programban készülhetnek fel erre a Romaversitas diákjai – még lehet jelentkezni! Vendég: Fedorkó Boglárka, a Romaversitas Alapítvány ügyvezető igazgatója.

Orbán Viktor Erdélyben elhangzott mondatani ottani szemmel is igencsak problémásak – Tusványos határon túli magyar szemmel: Rostás-Péter István újságíró Kolozsvárról.

2022. július 28. Útszélen (2022. július 28., csütörtök 15:00)
45:05
00:00
Műsorvezetők: Józsa Márta Szerkesztők: Józsa Márta
Talán már csak a legelhivatottabb keresztrejtvény-fejtők ismeri azt a szót, hogy klakk. Vagy klakkőr. Van egy olyan mondás is, hogy megjelent klakkban-frakkban, ez nagyjából azt jelenti, hogy valaki túlöltözött egy rendezvényt, vagy egy bulit. A klakk hangutánzó szó, a tapsra utal. Mindenekelőtt a bértapsolásra. A XIX. században a francia színházakban nem bízták a véletlenre a sikert. Hanem tapsoló nézőket fizettek azért, hogy mindenképpen értékeljék a produkciót. A módszer később sokfelé elterjedt, biztos volt rá igény, és volt az a pénz.

Ehhez képest pimpf összeget költ a manapság a magyar királyi tévé klakkőrökre, évi potom harminc millát. Egészen pontosan a valamennyiünk pénzéből működő Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap nevű izé közönség biztosítására írt ki tendert, magyarul bértapsolókra. Alkalmanként akár kétszáz tapsolót is kérhetnek a nyertes cégtől, a közönség tagjainak életkorát és nemét is meghatározhatják. Van az a pénz, amiért meghatározhatják korunkat, és jól tudjuk, nemünket is. Vagy a társadalmi pozíciónkat. Tőlem sem áll távol – de tudok rá iróniával nézni – a tarisznyával kóborló városi bölcsész szerepe, aki elkószál egy cigánytelepre, vagy mit tudom én, bármelyik szegregátumba világot megváltani. Aprócska fizetésem utolsó filléreit – ha még van, aki érti e névszót, most, hogy az inflációs prognózisok szerint csupán remélni lehet, hogy mégsem millpengőben számolunk majd euró helyett – magam is befektettem, befektetem olykor szép gondolatok vezérelte illuzórikus célokra.

Tévedni emberi dolog, de persze nem csak én tévedhetek. Hanem az is, aki most azt mondja: tizenkét év után vállalhatatlan számára Orbán Viktor tusnádfürdői beszéde, midőn a fajok keveredésről szóló szentenciákkal igyekezett kiverni a biztosítékot, a nagyobb taps reményében.

Már a homofób törvények idején is kinyílt – vallja be jócskán megkésve – a korrupciós kolbász mellett a népies bicska az ő államilag kitömött zsebében, de akkor nem szólt, mert még reménykedett valami digitális fejlesztésben a vidéki Magyarországon. Amelyet oly jól ismer, és becsszó, nem a szolgálati Audira, meg a szipkájára célzok szkeptikusan. Meg nem is milliós fizujára. Hanem mondjuk arra, hogy a Magyar Narancs sohasem cáfolt tényfeltáró cikkéből is legalább nyolc éve tudjuk, hogy lekövethetetlen körülmények között és sok százmillóért beszerzett, továbbá csilliókért Borsodba szállított francia, baszk és spanyol eredetű baromfit osztogatott a szegénysorokon. Ha pedig sertés is volt az adományok között, az Pintér Sándor örökös bel- és mindenügyi miniszter börtöngazdálkodásából származott. Hogy soha senki nem tudhatta meg, hogy mi mennyibe került, és miért. Hogy anélkül osztogatta ki a sok ezer kilométert megjárt állatokat az éhezőknek, hogy egyáltalán megnézte volna, hogy hova kerülnek, és hogy ott létezik-e minimális tudás az ellátásukra, szaporításukra. Pénz a takarmányra. Nagy mák, hogy most robbantani akar. Sokra megyünk vele.

Mert az ország visszacsúszott a szegénységbe – mondja a szegénység felszámolásával miniszterelnökileg megbízott, most megvilágosodott asszony, korábban ennek sikereivel dicsekvő funkcionárius – olyannyira, hogy már csak Bulgária van mögöttünk. Mi több, rájött, hogy a fényes tekintetű volt barátja fajgyűlölőnek értelmezhető beszédet mondott. Hogy pontosan idézzem: „a beszéd a legvérmesebb fajgyűlölőknek is tetszett volna.” Hát, lehet. Mit tudom én, mi tetszik egy fajgyűlölőnek.

Amúgy örülhetünk neki, hogy mindössze miniszterelnöki megbízott volt, ha a kormány bízta volna meg, akkor lehetett volna főispánnő is. Vagy mi. Mindenesetre egy tucat évig tapsolt. Tehát klakkőr volt. Vagy még azt is elkibicelte. Esetleg kollaborált. Hogy klasszikust, Peer Krisztiánt idézzek: (bűntársaiddal együtt)

szétzúztál egy nemzedéket, megloptál egy nemzetet.

Hát, megbízott szociológus, és most hirtelen fellázadt asszony: pénz, paripa, fegyver megvolt hozzá, tetszett volna szociális forradalmat csinálni. Ehhez a hirtelen megvilágosodáshoz nem jár tapsvihar.

Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2022. július 28-i adásában hangzott el.