Krasznahorkai László kapta az irodalmi Nobel-díjat
9/10/2025 13:03
| Szerző: Klubrádió
A 2025-ös Nobel-díjat a magyar író, Krasznahorkai László kapja az "apokaliptikus terror közepette a művészet erejét megerősítő, lenyűgöző és látnok műveinek" elismeréseként - áll az indoklásban. Krasznahorkai Lászlót már évek óta a Nobel-díj esélyesek között tartották számon. Váradi Júlia 2017 áprilisában készített vele interjút a Dobszerdában, ezt ma délután három órától meghallgathatják a Klubrádióban.
Krasznahorkai László a közép-európai hagyomány nagy eposzírója, amely Kafkától Thomas Bernhardig nyúlik vissza, és amelyet az abszurdizmus és a groteszk túlzás jellemez. De több is rejlik benne: keleti hatások is megmutatkoznak műveiben, amelyek kontemplatívabb, finoman hangolt hangvételűek. Az eredmény egy sor mű, amelyet kínai és japán utazásai mély benyomásai ihlettek. A titkos kert kereséséről szóló 2003-as regénye, Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó egy rejtélyes történet, erőteljes lírai részekkel, amely Kyoto délkeleti részén játszódik. A mű előzményének tekinthető a Seiobo járt odalent című, tizenhét novellából álló, Fibonacci-sorozatban elrendezett gyűjtemény, amely a szépség és a művészi alkotás szerepét vizsgálja a vakság és a mulandóság világában. Krasznahorkai öt eposzával együtt ez a műve a szerző legfontosabb alkotása. Különösen felejthetetlen a nyitó jelenet, amelyben egy hófehér gém mozdulatlanul áll a Kamo folyó közepén Kiotóban, és a víz alatti örvényekben várja áldozatát. A tömegek számára láthatatlan madár a művész sajátos helyzetének megfoghatatlan szimbólumává válik- írja a Nobelprize.org-on Anders Olsson, a Nobel-bizottság elnöke.
Krasznahorkai László író 1954-ben született Gyulán. Hasonlóan távoli vidéki környezetben játszódik Krasznahorkai első regénye, a 1985-ben megjelent Sátántangó, amely irodalmi szenzációt keltett Magyarországon és az író áttörő műve lett. A regény erőteljesen szuggesztív módon ábrázolja egy elhagyatott szövetkezeti gazdaság szegény lakóit a kommunizmus bukása előtti Magyarországon. Csend és várakozás uralkodik, mígnem a karizmatikus Irimiás és barátja, Petrina, akiket mindenki halottnak hitt, hirtelen megjelennek a színen. A várakozó lakók számára ők a remény vagy az utolsó ítélet hírnökei. A könyv címében szereplő sátáni elem jelen van rabszolgamoráljukban és a csaló Irimiás álcájában, amelyek ugyan hatékonyak, de csalók is, és szinte mindannyiukat összekuszálják. A regényben mindenki egy csoda bekövetkeztére vár, egy reményre, amelyet a könyv bevezető Kafka-idézete már az elején eloszlat: „Akkor el fogom szalasztani, ha rá várok. A regényből 1994-ben Tarr Béla rendezővel együttműködve rendkívül eredeti film készült.
Az amerikai kritikus, Susan Sontag hamarosan Krasznahorkait a kortárs irodalom „apokalipszis mestereként” koronázta meg, miután elolvasta a szerző második könyvét, Az ellenállás melankóliája (1989) című regényt. Ebben a lázas horrorfantáziában, amely egy kis magyar városban játszódik a Kárpátok völgyében, a dráma még tovább fokozódik. Az első oldaltól kezdve – a bájos Mrs Pflaummal együtt – egy szédítő vészhelyzetbe csöppenünk. A baljós jelek csak úgy jönnek sorban. A drámai események sorozatában döntő jelentőségű egy kísérteties cirkusz érkezése a városba, amelynek fő attrakciója egy óriási bálna teteme. Ez a titokzatos és fenyegető látvány extrém erőket mozgat meg, ami erőszak és vandalizmus terjedését eredményezi. Mindeközben a katonaság képtelensége az anarchia megakadályozására diktatórikus puccs lehetőségét teremti meg. Álomszerű jelenetek és groteszk karakterábrázolások segítségével Krasznahorkai László mesteri módon ábrázolja a rend és a rendezetlenség közötti brutális küzdelmet. Senki sem menekülhet a terror hatása elől.
A Háború és háború (1999) című regényében Krasznahorkai figyelmét hazája, Magyarország határain túlra irányítja, amikor a szerény levéltáros Korin úgy dönt, hogy élete utolsó tettként Budapest külvárosából New Yorkba utazik, hogy egy pillanatra a világ középpontjába kerülhessen. Otthon, az archívumban talált egy rendkívül szép, ősi eposzt a hazatérő harcosokról, amelyet szeretne a világ tudomására hozni. Krasznahorkai prózája a hosszú, kanyargós, pontok nélküli mondatokkal jellemzett, folyékony szintaxis felé fejlődött, amely mára már a szerző védjegyévé vált.
Itt Dosztojevszkij idiótája a reménytelenül szerelmes, szerencsejáték-függő báróban reinkarnálódik. Most, hogy tönkrement, hazafelé tart Magyarországra, miután sok évet töltött száműzetésben Argentínában. Reméli, hogy újra találkozhat gyermekkori szerelmével, akit nem tud elfelejteni. Sajnos utazása során életét a hűtlen Dante kezébe helyezi, aki Sancho Panza mocskos változataként jelenik meg. A regény csúcspontja, amely sok szempontból komikus csúcspontja is, a helyi közösség által a báró számára rendezett örömteli fogadás, amelyet a melankolikus főszereplő minden áron el akar kerülni.
Ezekhez az „apokaliptikus” eposzokhoz egy ötödik mű is hozzáadható: Herscht 07769: Florian Herscht Bach-regénye (2021). Itt nem a Kárpátok lázas rémálmában találjuk magunkat, hanem egy hiteles ábrázolásában egy kortárs kisvárosnak Thüringenben, Németországban, amelyet azonban szintén sújt a társadalmi anarchia, a gyilkosságok és a gyújtogatások. Ugyanakkor a regény borzalmai Johann Sebastian Bach hatalmas örökségének hátterében játszódnak le. Ez egy könyv, amelyet egyetlen lélegzetvétel alatt írt, az erőszakról és a szépségről, amelyek „lehetetlenül” kapcsolódnak össze.
Krasznahorkai László széleskörűségét és irodalmi regiszterét bemutató másik lenyűgöző műve a 2018-ban megjelent Aprómunka egy palotáért: bejárás mások őrületébe (2020) című novella. Ez a rendkívül szórakoztató és meglehetősen őrült történet Manhattanben játszódik, ahol a nagy Herman Melville, aki egykor ott élt, és fanatikus rajongói szellemei kísértenek. Ez a könyv nemcsak az utánzás átkáról, hanem az ellenállás áldásáról is szól - méltatta közleményében a Svéd Akadémia.
Krasznahorkai László Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, 2004 óta a Digitális Irodalmi Akadémia és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. 2015. május 18-án elnyerte a Nemzetközi Man Booker-díjat, 2019-ben pedig a legjobb fordítás kategóriában az amerikai Nemzeti Könyvdíjat.
A nyilvánosságot többnyire kerülő író tavaly februárban a kelet-európai reménytelenségről is szóló, néhány évvel ezelőtti Herscht 0776 című regényéért odaítélt nemzetközi díj apropóján nyilatkozott egy svéd lapnak. Arról beszélt, hogy ma Magyarországon már nincs remény, és ez nem csak az Orbán-rezsim miatt van, hanem az ilyen emberek miatt is - utalt a beszélgetésben szóba került esetre, melyben egy szélsőjobbos tüntetésen "Vissza Trianont" feliratú plakátot lobogtatott egy résztvevő. "A probléma nemcsak politikai, hanem társadalmi is. Ez egy elveszett generáció” - tette hozzá. Valamint arról is beszélt, hogy szerinte a” demokrácia nagyon törékeny, hatalmas a jogfosztott, tanulatlan tömeg, és nagyon sok a szemétláda.”
Eddig egyetlen magyar írónak sikerült elnyernie ezt megelőzően a Svéd Akadémia díját. Kertész Imre 2002-ben vehette át életművéért, "amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben".
A 71 éves magyar író a díjjal 11 millió svéd koronát (388 millió forintnyi összeget) kap. A díjat hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján adják át.