Írás a falon - Szénási Sándor jegyzete

Az Orbán-rendszer a Tisza fellépésétől, de főleg a kampányfinistől számítva kényszerűen egyre több borzalmat árul el magáról, pusztán azzal, hogy a szekrényből folyamatosan kizuhogó csontvázak tényére milyen módszerekkel reagál. Az, hogy bírói végzésekre legyint, visszamenőleges hatályú rendeleteket hoz, mutatja, hogy a jogállamnak már a látszata sem érdekli. Amikor fényes nappal követ el útonállást egy ukrán bank pénzének és aranyának az elrablásával, kicsiben pont úgy rúgja fel a nemzetközi szerződéseket, mint Putyin nagyban Ukrajna megtámadásával. A szomszédba történő gázszállítás leállításával magántulajdont államosít. A Fidesz-rendezvényeken tiltakozókra fekete ruhás verőlegényeket szabadít rá, lájtos formában idézve fel a hitleri rohamosztagosok dicső éveit.

De ne vádoljuk őket pusztán náci szimpátiával, a konnektivitásnak hódolva használnak sztálini fogásokat is a koncepciós perek idejéből: idegen kémnek, hazaárulónak neveznek ki embereket, csak mert merészelnek nem Orbánék magántulajdonként viselkedni. Az már a két gyilkos diktatúra közös kincse, amibe a mai magyar rezsim belemarkol, hogy tudniillik titkosszolgálatok rontanak rá egy ellenzéki pártra, hogy tönkre tegyék. Vagy az, hogy a szolgálatok pénzéből kevésbé látható szabadcsapatokat építenek, ahogy ezt Szabó Bence százados elmondta.

Tegyük hozzá - és ez nem felmentés semmi alól, sőt-, hogy ezek az eltanult módszerek egyelőre fenyegetések, konkrét erőszak és perek nélkül, valahogy úgy, ahogy a bibliai Belsazar király lakomáján jelenik meg egy emberi kéz a falon, és felírja a 'mene', 'tekel' szavakat, vagyis hogy megszámláltattál,  megmérettél, és utána az 'ufarszin' szót, ami azt jelenti, országod felosztatik. Átvitt értelemben a történet egy fenyegető veszélyre utal, konkrétan persze arra is, hogy a király uralmának vége.

A fenyegető veszély az, hogy Orbán nem áll meg a puszta törvénytiprásnál, és a nyílt fenyegetéseknél, mert az erőszak fenevadjának, amit elszabadított, egy idő után, ha akar, sem tud ura lenni. A konkrét ok pedig hogy Belsazar-Orbán rendszerének, az alakoskodó, hazudozva fojtogató Patyomkin-rezsimnek vége. Vagy eltűnik, feloszlattatik, vagy nyílt diktatúrába próbál fordulni. Az ország hangulatát és azt tekintve, hogy pár hónap alatt sokkal többet tudtunk meg a valódi természetéről, és arról a nyilvánvaló romlottságról, ami a rezsim névadójának természetét írja le, ez utóbbinak kevés az esélye. De a diktatórikus kísérletből előálló polgárháborús állapotnak sok.

 Nem kell szeretni Magyar Pétert. Nem kell tiszásnak lenni. Nem kell kötelezően egyetérteni azzal, akivel nem tudsz. Nagyon egyszerűen csak hazafinak kell lenned. Jó mérnöknek, informatikusnak, agrártermelőnek, aki végre a szakmájával akar békében foglalkozni, és nem óvóhelyen dekkolni, mert a pincében legalább nem őrjöng a hivatalos gyűlölet. Elég apának, anyának lenned, aki gondol a gyerekei jövőjére. 

Ha csak ennyit gondolsz át, tudod, mit kell tenned.  

Szénási Sándor jegyzete a szerző felolvasásában hangzott el 2026.04.01-jén az Esti gyorsban.