Haraszti: A választás tétje, orosz gyarmat lesz-e Magyarország

Az aránytalan választási rendszer matematikája ma Magyarországon egy az egy elleni versenyt kényszerít ki, akárcsak az amerikai modell, és ezt figyelmen kívül hagyni politikailag végzetes lehet – mondta Haraszti Miklós a Reggeli gyorsban. Az író, újságíró hangsúlyozta: a Fidesz 2010 után nemcsak kihasználta, hanem tovább torzította az eleve aránytalan magyar választási rendszert. Az ellenzéki pártok korábbi beleegyezésével, csökkent a parlament létszáma, miközben a győztesnek járó mandátumprémium még nagyobb lett. 

„Az aránytalan rendszer egy az egy elleni versenyt követel meg. Demokrata vagy republikánus – a többi megy a levesbe. Ehhez szokik most hozzá a magyar társadalom és a jobb napokat látott ellenzéki pártok” – fogalmazott Haraszti Miklós, aki 2004-től hat éven át az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) sajtószabadság-felelősekén dolgozott. A mostani voksolási szisztéma szerinte azt jelenti, hogy a választók előtt ténylegesen két politikai opció áll: a Fidesz, illetve a Tisza, az az új, néppárti jellegű ellenzéki erő, amely képes lehet legyőzni a Fideszt. Haraszti szerint ezt a logikát Karácsony Gergely már évekkel ezelőtt felismerte, amikor technikai koalíciót sürgetett, ám akkor ideológiai viták miatt ez nem valósult meg.

A Dési János riporterrel folytatott beszélgetésben Haraszti részéről hangsúlyos elem volt az a dilemma is, amely sok ellenzéki választót foglalkoztat, azaz, hogy nem veszélyes-e egy új erő esetleges kétharmados győzelme. Haraszti erre azt mondta, a jelenlegi helyzet paradoxona éppen az, hogy a hatalommegosztás helyreállításához előbb koncentrált politikai erőre van szükség.

„Lehet, hogy mindez diktatórikusan hangzik, pedig a józan észhez apellál ez a keserű szabály. Ugyanis a Fidesz 15 év óta arra használja ezt az általa tovább aránytalanított választási rendszert, hogy minden tekintetben kiépítse azt a mélyállamot, amely akkor is megmarad, hogyha egyszer véletlenül végre képes az ellenzék összekapni magát, és egy egységes erőt ez ellen bevetni. Ezért nincs más megoldás, mint egyszer el kell jutni oda, hogy összeáll egy ilyen egységes erő, és a fantasztikus újítása az elmúlt két évnek, vagy újdonsága, hogy összeállt egy ilyen erő, egy magyar néppárt."

„Ma Magyarország annak a paradoxnak a lelőhelye, hogy a hatalommegosztást először koncentrációval kell majd helyreállítani. A sokszínűség helyreáll magától abban a pillanatban, ahogy ez a választási rendszer és a médiaszabadság helyreáll.”

Szerinte a Tiszát éppen heterogén összetétele és társadalmi felhatalmazása korlátozza: nem korlátlan uralomra kapna felhatalmazást, hanem kifejezetten a jogállam, a sajtószabadság és az elszámoltathatóság helyreállítására. Ha ettől eltérne, saját támogatóinak szétesésével kellene szembenéznie.

Haraszti különösen fontos garanciának nevezte a médiaviszonyok megváltoztatását. Úgy vélte, a Fidesz hatalmának egyik legfőbb pillére a hagyományos média elfoglalása volt, ami példátlan a rendszerváltás utáni időszakban. A propaganda finanszírozása azonban szerinte nem kétharmados kérdés, mely egy kormányváltás után gyorsan felszámolható.

A választási stratégia kulcskérdésének Haraszti az egyéni körzeteket nevezte. A jelenlegi rendszerben ezek döntik el a mandátumok sorsát, különösen a billegő körzetekben, ahol akár egyetlen szavazat is két mandátum elmozdulását eredményezheti. Emiatt az országos listás előny könnyen elolvadhat. "Ha három-négy ilyen körzet van, az messzemenően elég a kétharmad elvesztéséhez, ha öt ilyen körzet van, az messzemenően elég a kormányváltás elvesztegetéséhez" - magyarázta. Haraszti arra figyelmeztetett: különösen Budapesten alakulhat ki veszélyes helyzet, ahol az ellenzéki pártok erősek, és emiatt sok lehet a valódi fifty-fifty körzet. Ezekben a körzetekben a megosztott ellenzéki szavazatok akár a Fidesz javára dönthetnek, még akkor is, ha országosan az ellenzék vezet.

Mindez azonban súlyos döntéseket követelne meg több ellenzéki párttól. Az ellenzéki pártokat egyenként elemezve Haraszti Miklós azt mondta, a Kutyapárt ebben a helyzetben nem érvel: egyszerűen csak elindul a választáson. Érveket ebben a kérdésben kizárólag a DK fogalmaz meg, és rendre ugyanazzal indokolja a különindulást. A DK egyszerre beszél rendszerváltásról, Orbán leváltásáról, miközben azt is világossá teszi, hogy mindenképpen be akar jutni a parlamentbe, és hogy az eddigi vereségekért felelős vezetőknek – immár negyedik választási ciklus óta – ismét parlamenti mandátumot kell szerezniük.

Úgy látja, a DK visszalépése politikailag nehezen elképzelhető: a párt vezetése ragaszkodik a jelenléthez, és ezt az álláspontot következetesen képviseli is. A választók azonban – ahogy közeledik a választás – egyre inkább kénytelenek lesznek dönteni a két üzenet között: az Orbán-rendszer leváltása, egy új politikai korszak megkezdése a fontosabb számukra, vagy az, hogy a megszokott pártjuk mindenképpen bekerüljön a parlamentbe.

Ha a DK valóban mindenhol ragaszkodik az induláshoz, a választók előtt nyitva marad egy racionális lehetőség: a szavazat megosztása. Ennek azonban van egy kevéssé ismert, de kulcsfontosságú logikája. Gyakran hangzik el érvként, hogy az egyéni körzetekben az inkumbens, vagyis a korábban már megválasztott jelöltekre érdemes szavazni – csakhogy a jelenlegi választási rendszerben ez félrevezető. A rendszer kulcsa az egyéni körzeti verseny: ott nem a párthűség, hanem az esélyesség számít. A listás szavazáson lehet a szívükre hallgatniuk, az egyéni körzetekben viszont az észre – vagyis arra a jelöltre kell szavazni, akinek valódi esélye van legyőzni a Fideszt. Ez az a döntés, amely valóban a kormányváltást szolgálja.

Ezzel együtt jogos az az ellenérv, hogy egy párttól – legyen szó a DK-ról vagy a Kutyapártról – nem várható el, hogy tömegesen visszaléptesse az egyéni jelöltjeit, hiszen ez a listás indulás ellehetetlenítését jelentené. Ez azonban éppen az a csapda, amelybe elsősorban a DK a saját, rendszerváltást akaró választóit hajszolta bele - vélekedett.

 

A jelenlegi kampány egyik visszatérő dilemmája, hogy az új politikai erőnek kellene-e gesztusokat tennie a korábbi ellenzéki szereplők felé az egyéni körzetekben. Haraszti Miklós szerint sokan vetik fel: miért indul ismeretlen Tisza-jelölt olyan körzetekben, ahol Hadházy Ákoshoz vagy Szabó Tímeához hasonló, ismert és következetes kormánykritikus politikusok már bizonyítottak. A kérdés azonban nem személyi, hanem strukturális.

Haraszti úgy látja, Magyar Péter politikai sikerének egyik kulcsa éppen az, hogy nem egyezkedik. „Az elmúlt választások során a választók belefáradtak az ellenzéki alkukba, visszalépésekbe és belső alkuhálózatokba. A Tisza Párt ajánlata azért tudott erőssé válni, mert kívül marad ezen a logikán, és nem engedi magát belepréselni a régi ellenzék kereteibe.”

„A választók nem a Fidesz 2.0-ba szerettek bele, hanem abba, hogy végre nem ugyanazokat látják.”

Haraszti felhívta a figyelmet, hogy a kormánypárti médiagépezet nem az ellenzéki szavazók meggyőzésére törekszik, hanem a saját tábor egyben tartására. Ehhez pedig elég néhány egyszerű, könnyen ismételhető állítás – nem számít, hogy igaz-e. „Ezért lehetséges, hogy a legnagyobb áldozatot néhány sikeres és nagyon jóindulatú és nem kétségesen rendszerváltást akaró képviselőnek kell megértően meghoznia. Azt a döntést meghoznia, amit a Momentum meghozott.”

Éppen ezért válik kockázatossá minden olyan politikai lépés, amely könnyen támadható narratívát kínál. Haraszti szerint egyetlen látványos visszalépés vagy alku azonnal propagandaeszközzé válna, amely azt erősítené: minden ugyanaz, mindenki összejátszik mindenkivel. Ez magyarázza azt is, miért kerül a Tisza Párt minden olyan helyzetet, amelyben védekező pozícióba kényszerülne.

A beszélgetés ezen pontján az a kérdés merült fel, hogy ha valóban „nem áll meg az élet” az Orbán-rendszerben, akkor elfogadható-e a fennmaradása. Haraszti Miklós szerint ez súlyos önáltatás: miközben sokan arra hivatkoznak, hogy most is élünk, beszélünk, Orbán Viktor valójában egészen más irányt jelöl ki. Nem pluralizmust, hanem igazodást hirdet: Putyinland felé tolja Magyarországot, ahol az ország nem szövetséges, hanem Putyin csatlósa, egy új világrend alárendeltje. Haraszti szerint ez nem egy absztrakt veszély, hanem tudatos politikai ajánlat: egy olyan rendszer víziója, amelyben az orosz gyarmati logika, az alárendeltség és az orwelli világkép válik normává, nem pedig a nyugati szövetségekhez tartozó, szuverén Magyarország.

Úgy fogalamzott: „Ha az orbáni Magyarország folytatódik, akkor az orosz Eurázsiához fog igazodni. Szétveri az Európai Uniót, ahogy most már sajnos Trump is szeretné. Orbán azt mondja, hogy legyünk Putyinland. Ő azt mondja, hogy legyünk megint orosz gyarmat.”

Vagyis, míg Orbán Viktor politikája egyre nyíltabban az autoriter világrendhez igazodik, addig Magyar Péter győzelme éppen ezzel a globális trenddel menne szembe.

„Most kétségtelenül egy világtrend ellen harcol Magyar Péter, amikor az Európai Néppárt vonalába illeszkedik bele, és nem az úgynevezett patrióták vonalába, akik a nevükkel ellentétben valójában semmi más nem akarnak lenni, mint csatlósai az új világrendnek. És itt kell Orbánra figyelni, és ezt a tétet is fejben tartani, amikor döntünk a választáson” – fogalmazott zárásként Haraszti Miklós.