Hányszor kell megérteni a múltat?
25/05/2024 09:00
| Szerző: Timár Ágnes/Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
A védekező felejtéstől Isten szavának változó igazságáig vezetett a Galaxis kalauz. Útközben megvizsgáltuk a Biblia szándékos túlzásait, valamint a traumákat, amelyek nem képesek emlékekké válni.
Az előző héten az ókori egyiptomiak magánéletében vájkáltunk. Sőt mi több, az általuk imádott istenekében is. A Jasper Kata, egyiptológussal készült interjúból kiderült, hogy szinte az átlagemberéhez hasonló jogokkal és kötelezettséggel ajándékozták meg a politeizmus képviselőit. Külön az istenek számára rendeztek tárgyalást is, ha netán vétkeztek azok.
A büntetés pedig arányos volt az adott isten által elkövetett vétséggel.
Arról persze már nem szól a fáma, hogy az áldozatok miként távoztak a bíróságról. Mert ha az igazságosan járt is el, csupán a hivatalos jóvátételt biztosította, a többi az áldozatra volt bízva. Azt nem tudni, hogy az ókori egyiptomi istenek agya miként működött egy trauma után, de az embereké néha egészen meglepően. Szalay Álmos pszichológussal a megbocsátás csapdáiról beszélgettünk a 276. epizód első interjújában.
A beszélgetésből kiderült, hogy nem ritka a gyerekkori, kamaszkori traumák évtizedeken át történő cipelése. Ennek egy szélsőségesebb változata, amikor az agy – tulajdonosát védendő – elfedi az adott esetek tényét. Nem mondhatunk emléket, ugyanis ezek a történések nem válnak azokká, mondta el Szalay Álmos. Sokkal inkább megakasztják az élettörténetet; van az előtte és az utána. Azt is kiemelte a pszichológus, hogy az agy egyik fontos feladata a felejtés, de a másik az emlékek őrzése. Ez az őskor óta így van, hiszen mindkettőnek védelmi feladata van, ahogy Szalay Álmos elmondta.
És ahogy egykor, a rítusok, hagyományok, szokások ma is napi szinten meg-megjelennek az életünkben. Akár az előző adásban megismert ókori Egyiptomban, akár a zsidó-keresztény kultúrában vizsgálódunk.
A kiindulópont azonban már egészen más. Magyarázható ez persze a politeizmus és a monoteizmus közötti különbséggel, de közre játszik a népnek a transzcendens erőkhöz fűződő viszonya is, amely vallásonként eltérő.
Gábor György vallásfilozófus többek között erre a különbségre hívta fel a figyelmet a műsorban. Amíg az előző adásban az egyiptomi istenek sokaságát szinte emberként kezelték, addig a zsidó és a keresztény vallás is magasztosabb szintre emelte Istent. Előbbi sem a kiábrázolását, sem a megnevezését nem engedi, hiszen nem egy antropomorf entitásról van szó. Nevet pedig úgy adnak a zsidó kultúrában, hogy annak jogossága később visszaigazolódik.
Gábor György vallásfilozófussal a következő adásban folytatjuk a beszélgetést Isten szaváról, az igaz és hamis prófétákról, valamint arról, hogy miért nevezik tegeződőnek a zsidó vallást.
A műsort a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.
2024. május 22., szerda 15:00
Szerkesztő-műsorvezető: Timár Ágnes
