Hann Endre: Egy fantomról beszélünk, amikor azt keressük, hogy hol van a magyar társadalomban a baloldali súlypont

"A választók 56 százaléka azt mondta, hogy se nem jobb-, se nem baloldali" – ismertette a Medián ügyvezető igazgatója a júniusi felmérésének egyik eredményét. Ez a Hann Endrét is meglepő magas arány azt jelzi, hogy a választók többsége nem tud vagy nem akar azonosulni a hagyományos politikai oldalakkal. Mint mondta, "ebből azért már következik, hogy nem nagyon van igény egy baloldali áttörésre a társadalomban."

A válaszadók közül 27 százalék sorolta magát jobboldalra, míg csupán 15 százalék mondta, hogy baloldali. A politikai önbesorolás tehát erősen eltolódott a centrum felé. Hann szerint ennek több oka is lehet, de az egyik biztosan az, hogy a "baloldali címke" stigmatizálódott, elsősorban a Fidesz propagandájának köszönhetően. „A Fidesz propagandájában az egyértelműen egy negatív bélyeg, ha valakit baloldalinak neveznek.”

A baloldaliság mai jelentése is átalakulóban van. Hann szerint például az idősebb, felsőfokú végzettségű, fővárosi szavazók nagyobb arányban tartják magukat baloldalinak, de érdekes módon ők is gyakran a Tisza Pártra szavaznának. "Kétharmaduk szavazna most vasárnap a Tisza Pártra" – mondta, hozzátéve: "egy fantomról beszélünk, amikor azt keressük, hol van a baloldali súlypont. Valójában nincs ilyen."

Különösen szembetűnő, hogy csak a Fidesz–KDNP szavazótáborában van többségben a jobboldali önbesorolás, kétharmados arányban. Ezzel szemben minden más társadalmi csoportban a centristák vannak többségben.

Arra a felvetésre, hogy egy értékalapú felmérés talán több rejtett baloldalit mutatna ki, Hann azt válaszolta: "Ha az egyenlőség és egyéb ilyen alapértékek vizsgálata történne, valószínűleg az derülne ki, hogy a társadalom többsége baloldali – még a Fidesz-szavazók körében is." Csakhogy a jelenlegi kutatás nem ilyen alapon készült, hanem önbesorolásra épült, és ebben a kontextusban sokan elutasítják a baloldali címkét.

A beszélgetésben szó esett arról is, milyen esélyei lehetnek egy harmadik politikai alternatívának, például egy klasszikus értékekre építő, baloldali pártnak. Hann ezzel kapcsolatban óvatosan fogalmazott: "Egy közvélemény-kutató háromnegyed évvel a választás előtt nem jelentheti ki, hogy valamelyik pártnak nem érdemes elindulnia." Ugyanakkor elismerte, hogy "a trendek sokszor magukért beszélnek", és a pártrendszer erősen gravitál két tömb felé: a Fideszhez és a Tisza Párthoz.

Végül rámutatott: "Nem lehet ezt egyértelműen értékválasztásnak nevezni. Nagyon sokszor inkább társadalmi közhangulatról van szó, amelyet egy karizmatikus vezető is képes alakítani."