''Ha tartós békét akarunk, akkor biztonsági garanciára van szükségünk, amivel szemben tehetetlen Putyin''

Csernyánszky Judit: Lélektanilag nehéz pillanatban keresem – mondom a Nobel Béke díjas Olekszandra Matvijchuknak, aki csapata, a Polgári Szabadságjogok kijevi Központjának nevében vette át Oslóban 2022-ben a világ legrangosabbnak számító elismerését. Nehéz, mert 4. évébe lép hétfőn a háború, amit Oroszország vív Ukrajnával, de nehéz Trump miatt is. Az elítélt bűnözőből lett elnök szerdán ezekkel a mondatokkal indította a napot: „Gondoljátok át, a szerény sikereket elért komikus, Volodimir Zelenszkij rászedte Amerikát, hogy 350 milliárd dollárt költsön egy megnyerhetetlen háborúra, amit el sem kellett volna kezdeni, s ez egy olyan háború, amit az Egyesült Államok és ’TRUMP’ (nagybetűvel ír magáról) nélkül soha nem tudna lerendezni – Trump ezt a posztot a saját közösségi oldalán írta ki, sőt még hozzátette azt is, hogy jobban teszi Zelenszkij, ha gyorsan cselekszik, gyorsan dönt, mert különben semmi nem marad az országából.

Olekszandra Matvijchuk: Először is arra emlékeztetnék, hogy amikor ez a háború 2014-ben elkezdődött, épphogy csak kivívta szabadságát Ukrajna a korrupt és autoriter rendszerrel szemben és gyors demokratikus átmenet vette kezdetét. A Krím és a keleti régió elfoglalásával a forradalom vívmányát akarta azonnal letörni. Semleges országnak számítottunk, amit Alkotmányba is foglaltak a törvényhozóink. Tehát Putyin nem a NATO terjeszkedésétől félt, hanem attól a szabadságtól és függetlenségtől, ami egyre közelebb került Oroszország határaihoz. Számunkra a szabadság volt a legszentebb érték, bármelyik mérvadó közvélemény- illetve szociológiai kutatást megnéz, toronymagasan vezet az ukrán nép értékrendjében a szabadság tudata. És soha nem fogjuk feladni, hogy szabadok maradhassunk.

Cs.J.: Trump Zelenszkij elnököt diktátornak nevezte, mert nem írta ki időben a választásokat. Van ennél még lejjebb vajon?

O.M.: Én jogász vagyok. A jog betűje szerint nem lehet választásokat tartani akkor, amikor azt a törvények nem teszik lehetővé. Nem beszélve arról ugyan miként lehetne választást tartani, amikor az ország egy része elfoglalt terület, máshol harcok dúlnak, drónok, rakéták pusztítanak. Embereket gyilkolnak meg. Könnyű azoknak így beszélni, akik egy kávé mellett tárgyalóasztalhoz ülnek, legyen az Genfben, Párizsban, Berlinben vagy Budapesten. De ha ők idejönnének, akkor azt látnák, hogy a valóság másképp fest. Itt percről percre problémákat kell megoldanunk. Ki garantálja a számunkra a biztonságot, ha megtartanánk a rendkívüli hadiállapot ellenére a választásokat? Ki garantálja, hogy az oroszok nem avatkoznak közbe?

Cs.J.: JD Vance, amerikai alelnök pedig azt hirdeti mostanság, hogy Ukrajna – mindannyian nagyon jól tudjuk, látjuk – nem nyerheti meg sehogy sem ezt a háborút! Ön mit gondol erről?

O. M.: Ez megint amolyan politikusi fejtegetés, amely a háborút a területi és államközi kapcsolatok lencséjén keresztül látja. S nem azon keresztül, hogy három évvel ezelőtt nem tudta bevenni Moszkva három nap alatt Kijevet. Senki, még a szövetségeseink sem gondolták, hogy olyan nagy hatalommal, mint Oroszország, is képesek vagyunk szembeszállni és ellenállni. Mi azóta sem adtuk fel, mert nem az államoknak és államközi kapcsolatoknak, hanem a népnek van hatalma és ereje. Mi továbbra is küzdeni fogunk azért, hogy gyermekeink demokráciában nőhessenek fel. S ha milliók fognak össze, ha milliók állnak a kormány mellé, akkor bármilyen hatalmat le tudnak győzni. Így voltunk képesek megakadályozni Putyin tervének megvalósítását. Ez történelmi lecke fiúknak: a népnek van ereje, hogy megváltoztassa a történelmet.

 

Cs.J.: Trump és Vance mondatai teljesen egybecsengenek Orbán narratívájával. Ahogy ez erősödik, úgy lesz egyre kisebb a békemegállapodás lehetősége? Lesz egyáltalán béketárgyalás?

O.M.: Putyin nem Ukrajna területének egy kis szeletét akarja, hanem az egész országot. Az emberi életek nem számítanak, az emberi élet a legolcsóbb állami erőforrás az orosz elnök számára. Ha mi tartós békét akarunk, akkor biztonsági garanciára van szükségünk, amivel szemben tehetetlen Putyin.

Cs.J.: Milyen garanciára gondol? NATO?

O.M.: Többféle garanciát is el tudunk képzelni. A NATO-partnerség nem csak szavakat jelent, mert mi már bebizonyítottuk, hogy lehet ránk számítani, a szövetség biztonságához jelentős mértékben hozzá tudnánk járulni. Bizonyítottuk a harctéren is, és Európa legnagyobb számú hadseregével rendelkezünk. Másrészről, mi a NATO 5-ös cikkelyét is teljesítenénk, hisz most is kivédjük a rakétatámadásokat, amolyan védőpajzs is vagyunk a szövetségesek számára. Azt hiszem, megérdemeljük a NATO-partnerséget.

Cs.J.: Azt el tudom mondani, milyen lenne az ideális a békemegállapodás Ukrajna számára. De Önnek milyen elvárásai vannak?

O.M.: Nekem óriásiak az elvárásaim. Amikor a politikusok ennek kapcsán az ásványkincsinkről, területi engedményekről, választásokról beszélnek, akkor egyet kihagynak – az embereket. Trump ugyebár azzal kezdte, hogy aggódik az ukránok életért. S mi van azzal a 20 ezer gyerekkel, akiket elszakítottak a szüleiktől, erőszakkal elvitték őket Oroszországba? Mi van azokkal a nőkkel, akiket az oroszok által elfoglalt területeken rendszeresen megerőszakolnak?  S az orosz börtönökben embertelen körülmények között fogvatartott ukrán foglyokkal? Róluk is kellene a béketárgyalásokon beszélni.

Cs.J.: Vitathatatlan, hogy Trump mindenben csak az üzletet keresi, nem államférfi, aki az emberekért aggódik, csak üzletember…

O.M.: De neki az a feladata. Nagyon sok előadást tartottam az Egyesült Államokban. S mindenki, legyen az vallásos ember, egyetemista, értelmiségi vagy katona, aggódik miattunk és segíteni szeretne. Szerintem jó esélyünk van arra, hogy a politika humán oldala még nem veszett ki teljesen.

Cs.J.: A mi kormányunk előszeretettel állítja, hogy Európa háborúpárti. Ön szerint is?

O.M.: Azt gondolom, őszintének kell lennünk az emberekkel. Viharos időket élünk, ahol például az ENSZ jelentette békés világrend a szemünk előtt omlik össze. Nem tudhatjuk, később ezt a történészek hogyan értékelik majd. Akik évtizedeken át békében és gondtalanul élnek, most már ők sem érezhetik magukat biztonságban. Biztonságuk attól függ, hogy adott helyzetben képesek-e fegyvert fogni, hogy megvédjék magukat. Sok, börtönből szabadult fogollyal beszéltem, akik elmondták, hogy Oroszország nem ismer határokat. A birodalmi szemlélet szerint nem léteznek határok. Rá akarták őket venni, hogy harcoljanak Ukrajna ellen és aztán mennek tovább a birodalmi terjeszkedés igézetében. Oroszország nem véletlenül toboroz ukrán katonákat a mi hazánkban is. Mert egy politikus se higgye el Magyarországon, de máshol sem az EU-ban, hogy Ukrajna után nem ők következnek. Naivitás azt hinni, hogy Oroszország csak Ukrajna ellen szállt háborúba.