"Fasisztának lenni érdekesebb, mint liberálisnak"

Új ablakban

2023. augusztus 29. Reggeli gyors - részlet 23.08.29. Kárpáti János lapszemléje

06:23

00:00

Hordoz-e üzenetet a tényleges politika, a demokrácia számára a Titkos Hitler? Ezen töpreng Ivan Krastev közismert liberális bolgár politológus a londoni Financial Timesban megjelent cikkében. Mint írja, 14 éves fia – barátaival együtt – csaknem az egész nyarat ezzel a 2016-ban piacra dobott társasjátékkal töltötte, és az mondja, fasisztának lenni érdekesebb, mint liberálisnak.

Ebben a megdöbbentően népszerű társasjátékban a játékosok véletlenszerűen kerülnek a két csoport, a többségi liberálisok, illetve a fasiszták egyikébe. A játék kezdetén a fasiszták felismerik egymást, egyedül csak Hitler nem tudja, hogy kik az ő fasiszta társai. A liberálisoknak azonban fogalmuk sincs arról, ki a liberális, ki a fasiszta. A fasiszták akkor győznek, ha sikerül megvalósítaniuk hat fasiszta politikai célkitűzést, vagy ha kancellárrá tudják választani Hitlert. A liberális csapat nyer, ha érvényre juttat öt liberális politikai célt, vagy meggyilkolja Hitlert.

Ebben a társasjátékban a demokrácia sorsa nem a választók kezében van, hanem attól függ, hogy a liberális elit elég tehetséges-e ahhoz, hogy felismerje azokat a barátokat, akikben megbízhat, és így leleplezheti az összeesküvést. A bizalmat nem könnyű kialakítani, mert a fasiszták mindent megtesznek azért, hogy liberálisnak látszódjanak, és adott esetben a liberálisnak nincs más lehetősége, mint hogy támogasson egy fasiszta politikai célkitűzést. Krastev fia szerint ebben a játékban azért jobb fasisztának lenni, mert ők csapatként játszanak, míg a liberálisok önmaguk legrosszabb ellenségei, gyanakvás és bizalmatlanság mérgezi köztük a légkört.

A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy a Titkos Hitler játék megalkotói lényegében ugyanúgy gondolkodnak, mint Larry Bartels amerikai politikatudós, aki nemrégiben megjelent könyvében kifejtette, hogy a demokrácia felülről lefelé erodálódik és sorvad: szerinte a közvéleményben a szélsőjobboldali politika híveinek a száma érdemben nem növekedett az elmúlt két évtizedben, viszont szerencsétlen koalíciós politikák, illetve intézményes változtatások hatalomra juttathatják a szélsőjobbot. Krastev szerint jó példa erre Itália, ahol a baloldal vezetői látványosan képtelennek bizonyultak az együttműködésre, és így hatalomra került Giorgia Meloni. „Lengyelország sem különbözik: a választásokat továbbra sem a szélsőségesek nyerik meg, hanem sokkal inkább a fősodratú pártok veszítik el” – jósolja a Financial Times szerzője, és általános érvénnyel megállapítja: az igazi kihívás nem az, hogy a társadalom a fasiszták felé húz, hanem az, ha nagy a zavar a liberális térfélen, mert akkor az képtelen lesz a dolgok helyes politikai megítélésére – és a helyes politikai megítélés nem mindig esik egybe az elvek helyességével. A társasjáték pedig azt üzeni, hogy az új diktátor nem feltétlenül mutatkozik vadnak és hatalomittasnak, hanem lehet olyan politikus, aki képes begyűjteni a liberális támogatókat is, az pedig, hogy valójában fasiszta, csak azután derül ki, hogy hatalomra került.

Krastev az októberi lengyelországi választások mellett megemlíti azt is, hogy szeptember 30-án Szlovákiában járulnak az urnákhoz, és – mint fogalmaz – valós az az esély, hogy az ország politikája olyan illiberális irányba fordul, mint amilyen a magyarországi, Orbán Viktor alatt. A szerző megjegyzi: Magyarország példája azt mutatja, hogy ha a liberálisok veszítenek a Titkos Hitlerben, akkor már nincs újabb játék, amit megnyerhetnek.

Alkupozícióba kerülhet Lengyelország

A Krastev által említett lengyel helyzettel foglalkozik az EurActiv című brüsszeli uniós portál is, abból a szemszögből, hogy a Varsóban kormányzó konzervatív csoportosulásnak, amely most a harmadik hivatali ciklus elnyerésére törekszik, meglehetősen nehéz lett a viszonya az uniós intézményekkel, és a választás kimenetele jelentős mértékben befolyásolja majd a jövő évi európai parlamenti választások nyomán kialakuló hatalmi erőviszonyokat. A kormányzó Jog és Igazságosság nevű párt, vagyis a PiS a britek – és így a tory képviselők – távozása után az EP konzervatív frakciójának a sarokköve lett, míg a centrista Polgári Koalíció, a KO egészen másként viszonyul Európához. Ha a választáson a PiS nyer, és a választással egybekötött népszavazáson a lengyelek elutasítják a menekültek tagállamok közötti elosztásának az EU által javasolt sémáját, akkor a kormánypárt befolyásos alkupozícióra tesz szert az európai bizottsági indítvány ellen és akkor nem lehet majd megvalósítani az európai menekültügyi reformot – írja az EurActiv.

A cikk kiemeli, hogy az ellenzéki KO az Európai Néppárthoz tartozik, és hogy a Néppárt elnöke, a bajor Manfred Weber júniusban a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak adott nyilatkozatában kizárt minden együttműködést a PiS-szel, mondván, tűzfallal kell elzárni a lengyel kormánypártot. A KO választási győzelme egyúttal megszilárdíthatná a Néppárt vezető pozícióját az Európai Parlamentben.

Rossz zászló

Végül röviden, nyárvégi levezetésként: a Frankfurter Allgemeine azt írja a dpa német hírügynökség alapján, hogy Rita Ora koszovói albán származású brit popénekesnő, aki múlt szombaton koncertet adott Szegeden, tévedésből egy szerb zászlót lengetett a magyar lobogó helyett. Valaki ezt nyomta a kezébe, és ő a reflektorok kereszttüzében nem látta jól – magyarázkodott utóbb a popsztár a klankosova portálnak. „Büszke koszovói albán vagyok, és nem állt szándékomban, hogy provokáljam népemet” – tette hozzá.

A lapszemlét a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.