Évforduló – Szénási Sándor jegyzete

A járvány idén a második évet mosta össze az elsővel, a szűnni nem akaró fenyegetés, a megbetegedések, a halálszámok emelkedése mind ugyanazon a csúszdán lökte lejjebb és lejjebb a gazdaságot, a politikai életet, (vagy ami még maradt belőle) és főleg a közhangulatot, ami – igaz, ami igaz – a korábbihoz képest mára robbanékonyabbnak mutatkozik.

A hatalmi számítás és a gazdaság érdeke időnként beiktatott némi platót a lejtőbe, ami azonban csak látszólagos fellélegzést és gyorsabb zuhanást hozott: a szigorítások nyári megszüntetése őszre már ismét felgyorsította a vírus terjedését, és a tél elején a halálspirál is ismét elindult.

Az Ipsos azt mérte, hogy az emberek bizakodóak a jövő évvel kapcsolatban. De lehet, hogy csak elegük van a rossz hírekből. Lehet, hogy valami kurucos csakazértis küzd itten a turáni átokkal. Miközben az az ijesztő, hogy a szakértői megnyilatkozások egyszerre riasztóak, és nyugtatgatók.

Valamelyik csak bejön.

És hát közben itt van az előválasztás poszttraumás periódusa, amivel kapcsolatban dettó az az ijesztő, hogy a szakértői megnyilatkozások egyszerre riogatnak és nyugtatgatnak.

A választók persze már rég csak a saját ítéleteiknek és előítéleteiknek hisznek, továbbá a saját szemüknek, és az nem lát semmi jót. Pontosabban a semmit látja, és érzi, hogy ez nem jó.

Lehetne gondolni, hogy az előválasztás utáni ellenzéki csend azt mutatja, hogy belül kemény munka folyik, gőzerővel illesztik a programokat, szülik a kampánymondatokat, edzik azokat a személyiségeket, akik majd friss és új erővel robbannak bele a küzdelembe, de a választókról lerí, hogy nem ezt gondolják mégsem. A csend náluk csendet jelent, ha nem is sírit, de a nemcselekvés csendjét biztosan.

Ezzel ellentétben olyan is van, aki éppen hogy a cselekvés idejének tartja a mostanit, a felszín alatt a remélt pozíciókért való tolakodás, a rivális programok kicsinálása, egymás emberei átállítása, és MZP kifárasztása idejének.

Egy harmadik vélemény szerint ez lehet igaz, viszont, bár az ellenzék egységesülése csak felibe-harmadába történt meg, épp az éber és gyanakvó választók miatt, akik a csendes árulást sem bocsátják meg; a húzd meg-ereszd meg politikája csupán időhúzás, igazi szakítást meglépni már senki sem mer.

Így lépjük át az évvonalat, reménykedve és gyanakodva.

Szénási Sándor jegyzete a 2021. december 29-i Esti gyorsban hangzott el.