Embertelenül bánnak a rabokkal a tiszalöki börtönben az Európa Tanács szerint

Ennek okaként a Helsinki Bizottság munkatársa azt nevezte meg, hogy a büntetőpolitika nem foglalkozik azzal, hogyan lehet fogvatartás nélkül működő szankciókat működtetni. Ennek rendszere se fejlesztve, se rendben tartva nincs itthon. Itt pedig már megjelenik a szociális és gyermekvédelmi hiányossága is - teszi hozzá Krámer Lili. 

Problémaként említette, hogy a zárt börtönrendszer pszichiátriái is tele vannak, mert nem tudták kihelyzeni azokat, akiknek már nem volt szükségük ottani ellátásra. Ha a szociális és mentálhigiénés ellátórendszer nincs karbantartva egy országban, az egy idő után a börtönrendszerben jelenik meg - hangsúlyozta a Helsinki Bizottság munkatársa.

Krámer beszélt arról is, hogy a bizottság két pszichiátrián is járt, és elfogadhatatlannak nevezték, hogy mindkét intézményben a zárt osztályokon elhelyezett betegek gyakorlatilag nem juthattak ki a szabad levegőre. Egyebek mellett megállapították azt is, hogy az ápolószemélyzet száma mindkét intézményben alacsony, ami – véleményük szerint - negatívan befolyásolja az intézmény működésének több területét is.

A Tiszalökön tett látogatásuk egy egészen megrázó képet fest az ottani börtönviszonyokról, melyet egy 89 oldalas dokumentumban foglaltak össze. Ebben az áll, hogy a börtönszemélyzet fizikailag bántalmazza a börtönbüntetésüket ott töltőket. Fejre és testre mért ütésekről és gumibotozásokról írnak. A bántalmazások legtöbbje az őrizetbe vett személy kéz- és bokabilincselése közben történt, a térfigyelő kamerákkal nem lefedett területeken, nevezetesen a börtön raktárában, az orvosi szobákban, a közös zuhanyzókban, vagy a zárkákban.

A szakértők látogatásának eredményei nemcsak azt sugallják, hogy a börtönszemélyzet nem mindig avatkozott be azonnal a rabok közötti erőszakos összetűzések alkalmával, hanem hiteles állítások hangzottak el arról, hogy a személyzet megengedte, vagy kifejezett utasítást adott bizonyos foglyok cellatársaik általi bántalmazására.

A jelentéstevők által megkérdezettek többsége nem panaszkodott a rendőrök bánásmódjára, ennek ellenére számos hiteles forrás a fogvatartottak ellen elkövetett fizikai bántalmazásról számolt be. Többen túlzottan szoros megbilincselés miatt, illetve a női fogvatartottak a férfi rendőrtisztek általi szexuális zaklatás eseteiről panaszkodtak. Mások a letartóztatottakkal szembeni rasszista jellegű verbális visszaélésekről, illetve transzneműekre vonatkozó megalázó megjegyzésekről számoltak be.

A következményekről a Helsinki Bizottság munkatársa azt mondta, hogy a látogatás után a már említett börtön pszichiátrián elindultak pozitív folyamatok. Sikerült csökkenteni a betegek létszámát 15 százalékkal.

Tiszalökön azonban még nem sok minden történt, nem ítéltek el senkit. Ugyan vannak bűnvádi eljárások, de az érintetteket nem helyezték át körletükből.