"Édes Lajosom"

Ha nincs az uborkaszezon, az ember könnyen átsiklik azon a híren, hogy Simicska Lajos, a Fidesz korábbi alapembere, és sokáig egyedüli Mészárosként fungáló oligarcha, aki 2015 után három éven át dacoskodott a vezérrel, most vissza nem térítendő állami támogatást kapott egy hárskúti panzió fejlesztésére. Mindössze 5 millió forintról van szó, bagatel, akár véletlen is lehet, egy ifjú tisztviselő tévedése, aki az O1G jelszóvá nemesült médiaüzenet megalkotójáról még csak nem is hallott. Elolvasta a folyamodványt, úgy gondolta, Hárskút jó, a panzió jó, a pénz nem sok, hát miért ne adja meg? Lehetséges ez? Lehetséges. Tízmilliós összeghatárig legalábbis elképzelhető.

Az Orbán-rendszer gyanakvásra nevelt lakója azonban ezt nehezen hiszi el, és mivel tudni nem tud semmit, fantáziálni kezd, mondhatni irodalmi tevékenységre adja a fejét a valóság egyfajta költői változatával, ami persze attól még igaz is lehet.

Hol volt tehát, hol nem volt egyszer egy vezér, aki sosem hagyta az út szélén az általa leváltott embereket, hanem szórt nekik ezt-azt, nehogy unalmukban ártalmas gondolatokat szőjenek, viszont az áruló barátokat nem istápolta, sőt. Ám nem kerülte el a figyelmét, hogy a mondott áruló barát kitartóan pályázik állami pénzekre, és eszébe jutott, hogy pár millióval más fényt lehetne adni annak a lázadó három évnek, ami őt, a vezért annyira megviselte, le is járatta, nem is szólva az O1G feliratok bőségéről. Hiszen ha az áruló barát most pénzt fogad el tőle, azt jelzi, hogy a lázadása anno a legkevésbé sem volt elvi, jó neki ez a putyinos világ is, amit állítólag 2015-ben annyira ellenzett, a rendszer általa szorgalmazott alternatívája csak tréfa volt, ahogy a barátkozás is a Jobbikkal. Vagyis az ő ellenállása nem is volt ellenállás, csak egy kis toporzékolás, ovis dac. Igazi ellenállás nincs, nem is lehet, kár is vele próbálkozni.

Az áruló barát szorgosan kapkodja fel az elé szórt pénzmagokat, majd egy idő után bűnbánatot is gyakorol. A vezér meg csak mosolyog majd, a fejét ingatja. Édes, jó Lajosom.

Szénási Sándor jegyzete a 2020. július 22-i Esti gyorsban hangzott el.