Daniel Freund: Négy éve is a béke miniszterelnökjelöltjének tekintette magát Orbán, de nem lett béke

– Pár héttel az április 12-i választások előtt azért jöttem Magyarországra, hogy személyesen is tájékozódjam a helyzetről, felmérjem a közhangulatot – kezdte beszélgetésünket a Klubrádiót is felkereső német európai parlamenti képviselő, Daniel Freund, Orbán Viktor kérlelhetetlen kritikusa. Aki nem mellesleg több mint 5 éve egészen közelről követi a magyar eseményeket, többször járt Magyarországon tényfeltáró bizottsággal, küzd velünk együtt a magyar sajtószabadságért, számos ellenzéki tüntetésen szólalt fel. Nyugodtan kijelenthetjük, a magyar ügyek kijárója, aki, mint a tenyerét, már úgy ismeri a hazánkat az összes problémájával.

És ez a választás nemcsak Magyarország szempontjából fontos, hanem befolyással lesz az Európai Unió jövőjére is. Azt gondolom, ebben az évben a legfontosabb, legjelentősebb választás a magyar lesz. (Bulgária, Bosznia-Hercegovina, Dánia, Svédország, Észtország – Európában több mint 20 különféle választás lesz, de kiemelhetnénk Brazíliát, Kolumbiát és Perut is akár).

Leginkább arra gondol, hogy a jelenlegi magyar kormány nem tesz mást, minthogy szétveri az Európai Unió egységét?

Két dolgot szeretnék itt kiemelni. Orbán Viktornak nemcsak, hogy vétójoga van, de úgy él ezzel a vétójogával, mint senki előtte az Európai Unió történetében. Rendkívül feszített geopolitikai helyzetben vagyunk az Ukrajnában zajló háború miatt. Az Egyesült Államok pedig nem tekinthető jelenleg olyan megbízható partnernek, mint amilyennek tarthattuk mindezidáig. És ebben a helyzetben Orbán Viktor gyakorlatilag minden, Ukrajnával kapcsolatos döntést megvétóz, amely segítséget, támogatást jelentene az ország számára. S ezzel egyidőben pedig megvétóz – legtöbbször csak szavakban – minden Oroszország elleni szankciót is. Olyanokat, amelyek egyhangú szavazást követelnek meg. De előtte mindig a saját követelését teszi az asztalra.

A másik, amiért a legfontosabb választásnak tartom a magyarországit: Orbán kirakatfigurája az illiberális-, Európa-ellenes és antidemokratikus mozgalomnak. Trump legnagyobb csodálója, ezzel egyidőben nincs olyan vezető Európában, aki olyan közel állna Vlagyimir Putyinhoz, mint ő. Jelkép lett, mert ezeknek a mozgalmaknak az élén áll, ráadásul finanszíroz sok szélsőjobboldali európai pártot. És ha ez a kirakatfigura elveszti a választást, az érződik máshol is, talán még az amerikai félidős választásokon is. Az pedig nem kérdéses, hogy más európai választásokra is hatással lesz. Befolyásolja a szélsőjobboldali európai pártokat is abban, mint és hogyan cselekedjenek a közeljövőben – a többi között Lengyelországban, Franciaországban. Szövetségesei az Európai Parlamentben nehezen fogják tudni megmagyarázni, mit miért szavaznak meg, ha nincs kire hivatkozniuk.

Beszélgetésünk március 15-én zajlott, de sajnos már akkor senkinek nem volt kétsége afelől, hogy Orbán Viktor meg fogja vétózni az Ukrajnának szánt 90 milliárd eurós hitelt, amelyről Orbán jelenléte nélkül még tavaly decemberben egyhangú döntés született. Nos, Orbán pont úgy viselkedett, ahogy erre mindenki számított. Vétózott és így megakadályozta, hogy Ukrajna közelebb kerüljön a háború befejezéséhez, hogy kisebb veszteségei legyenek, hogy nagyobb erőt tudjon felmutatni Oroszországgal szemben. Orbán, ahogy ígérte, úgy is tett, amíg nincs olaj, addig nincs pénz. Azonban beszámolók szerint úgy beszélt az általa olajblokádnak nevezett helyzetről, hogy meg sem említette, hogy az oroszok rongálták meg a Barátság kőolajvezetéket és ezért akadt el a szállítás. Kizárólag Ukrajna felelősségét firtatta ebben a mindenki számára kellemetlen helyzetben.

Mi a megoldása ennek a patthelyzetnek, ezt kérdeztem Daniel Freundtól az előre sejtett forgatókönyv miatt.

A Nemzetközi Valutaalap sietett Ukrajna segítségére – érzékelve az idő sürgetése miatti nyomást –, tekintve, hogy egy háborúban nincs megállás, az időtényező pedig könyörtelen a felekkel szemben. Vészhelyzeti, sürgősségi segélyt utalt ki Ukrajnának. A másik – amiről gyakorlatilag folyamatos egyeztetések zajlanak, hogy bilaterális szerződéseket kötnek az uniós tagállamok Ukrajnával a közös támogatás helyett a folytonosságot biztosítva ezzel. Ez persze sokkal körülményesebb folyamat, de még mindig jobb, mint Orbán zsarolását tétlenül elfogadni. No, persze nem titkoljuk azt sem, hogy reménykedünk a közelgő választás eredményességében, abban, hogy a magyar választók is segítenek rendezni a helyzetet, és akkor újra visszaáll az Európai Unió egysége.

Nem beszélve a faramuci helyzetről, amit tegyünk is tisztába!

Pontosan. A magyar kormány úgy nem tesz egy centet sem az ukrajnai segélycsomagba, hogy az a magyar kormányt, a büdzsét nem károsítaná. Hisz Orbán nem ad egy megveszekedett garast sem, ugyanakkor nem engedi meg azt, hogy más tagállamok önszántukból segítsék Ukrajnát. Úgy él vissza az uniós tagságával, hogy közben akadályozza mások segítségnyújtását. Ilyen még nem látott a világ, ilyet senki nem tett még eddig. Úgyhogy tényleg csak abban tudunk reménykedni, hogy a választók nem rá voksolnak áprilisban.

Szlovákia szavazati hajlandóságát már beszélgetésünk idején lehetett tudni, és amire Freund elmondta, hogy ugyan valóban szoros ideológiai szövetségese Orbánnak Robert Fico és Andrej Babis, de ők korántsem képviselnek olyan destruktív erőt, mint a magyar kormányfő. A végén ésszerű döntéseket hoznak. És ugyebár még decemberben hárman voltak bizonytalanok, de mindannyian feladták korábbi álláspontjukat, kivéve Orbánt. Majd az Iránban zajló háborús fejlemények kapcsán megkérdezem, vajon megváltozik-e az Európai Unió álláspontja azután, hogy Donald Trump feloldotta 30 napra az orosz energiaszállításokra korábban kivetett szankciókat?

Egyrészt nagyon bízom abban, hogy a háború gyorsan befejeződik. Másrészt nagyon aggaszt az, ami történik, de azzal is tisztában vagyok, hogy egy olyan brutális diktatúrával szemben folyik háború, amelyik csak az utcai tüntetések miatt több tízezer tiltakozót gyilkolt meg. Nem leszek boldogtalan, ha ennek a rezsimnek egyszer vége lesz, de az is biztos, hogy bombázással aligha lehet rendszert váltani. Amit visszaigazolt, hogy a meggyilkolt ajatollah után épp a fia vette át a stafétabotot. Úgyhogy egyelőre nem látom, hogy ez a háború kedvezően hatna az emberek életére. Azt viszont már 2022-ben megtanultuk, az oroszok inváziójának kezdetekor, hogy meg kell teremteni Európa energiafüggetlenségét olyan államoktól, amelyek nyíltan diktatórikusak. Ez nemcsak Oroszországra, Iránra is vonatkozik. Azaz Putyinra épp úgy, mint az ajatollahra. Én ugyebár zöldpolitikus vagyok. Ebből adódóan én eleve ellenzem a fosszilis energiák csúcsra járatását. A függetlenedés tőlük nemcsak a klímaválsággal szembeni küzdelmünket segíti, de azt is, hogy pénzzel támogassuk ezeket a diktatórikus rendszereket. Amelyek aztán a balközép illetve a centrumpártok és ideológiájuk ellen indítanak háborút. Európa elindult egy új irányba, a zöldenergiák előtérbe helyezésével, azzal, hogy felismerte: a hagyományos tüzelőanyagok égetését csökkenteni kell. Szerintem innen nem fog visszafordulni Európa. Sőt, a jelenlegi helyzet megint csak azt bizonyítja, hogy nincs jövője az olajnak, a gáznak és a szénnek – különösen akkor nem, amikor diktatúrák adják el terméküket és abból háborút finanszíroznak. És azért sem, mert csak így tudjuk megállítani a klímaváltozást.

Konkrétan akkor nincs terv arra, hogy az orosz energiára visszaállna Európa?

Nyilvánvaló, hogy menedzselnünk kell az árdrágulást, de remélem, nincs visszaút. Mindannyiunk gazdaságára hatással lesznek ezek a drámai változások, és ezeket is figyelembe kell venni, amikor új probléma megoldását kell menedzselni. Azt gondolom, hogy hosszútávú problémát nem lehet rövid távú érdekek felértékelésével megoldani. Azzal mindenki csak rosszul járhat. S ha most Putyin újabb pénzekhez jutna az energiaeladásokból, akkor az csak a háborút hosszabbítaná meg, mert abból pénzelné.

Ráadásul itt mi háborús rettegésben élünk, mert Orbán a háborús fenyegetésre építette a kampányát. Ön szerint fenyeget minket háború?

De hát ugyanezt láttuk négy évvel ezelőtt is az orbáni választási kampányban. Akkor, amikor éppen csak elkezdődött az oroszok háborúja Ukrajnában. Nagyon jól emlékszünk arra, hogy Orbán már akkor a béke miniszterelnökjelöltjének nevezte és tekintette magát, és azt mondta, ha nem választják meg, akkor háború lesz. Tegyük tisztába: senki, de senki nem akar háborút. Mi a háború végét akarjuk látni. És ez egyedül Putyinon múlik. Ő kezdte, és ő tudja egyedül befejezni a háborút. Igaz, Trump ígéretet tett a 24 óra alatt tető alá kerülő békekötésre, de nem tudta ígéretét valóra váltani, mert csak Putyinon múlik, hogy leállítja-e a bombázásokat és a rakétatámadásokat. Senki máson. Ami pedig a Barátság vezeték konfliktusát illeti: Orbánt tényleg csak az aggasztja, hogy egy háborús bűnöstől tud-e olajat venni? Akkor, amikor iskolákat, kórházakat és lakóházakat, ukránok otthonait bombázza Putyin? Ukránok halnak meg, ami nem érdekli őt, pedig hát határon túli magyarok életéről is ugyanúgy szó van.

Hogyan hatottak önre az országot elöntött, Volodimir Zelenszkijt, Ursula von der Leyent mocskoló fideszes plakátok?

Normális demokráciákban teljesen természetes, hogy ideológiai különbségeket óriásplakátokon hirdetnek. De ezeket egyáltalán nem látjuk. Csak azt, hogy megfélemlíti a magyarokat a Fidesz a háborúval, amit nem akar se Zelenszkij, se von der Leyen. És én személy szerint sem akarok. Több választási cikluson keresztül nincs és nem volt kormányzati programja a Fidesznek. Talán azt kellene megvitatnia a magyar választókkal! Mit tesz a romló egészségüggyel, az oktatással, az infrastruktúra leépülésével. És azt, hogyan lehetne az ipari méretű korrupciót felszámolni. Tegnap voltam Felcsúton és láttam a környéken szaporodó luxusépületeket. Talán ezeket kellene megvitatni a szavazókkal a saját jövőjük érdekében. Nos, mindezt nem látom a Fidesz plakátjain!

Mi, azaz a Klubrádió is pert nyert a napokban, amikor a luxemburgi Európai Bíróság az Európai Bizottságnak, mint felperesnek adott igazat a frekvenciahasználat elvétele ügyében.  Hiába fordultunk azonnali intézkedésért a magyar médiahatósághoz, azok csak annyit mondtak, tüzetesen elemzik az Európai Bíróság verdiktjét. Azt hiszem, semmilyen pozitív fordulatra nem számíthatunk. Ön szerint mi lesz a következő lépés az EU részéről?

Nagyon jól emlékszem, hogy a Klubrádió stúdiójában voltam a frekvenciáról szóló döntés idején, és nagyon örülök, hogy a rádió át tudott alakulni internetes rádióvá, sőt több hallgatója is lett. És nagyon örülök, hogy az Európai Bizottság megnyerte ezt a pert a magyar kormány szemben. Ugyan a kormány kitiltotta a rádiót a rádióhullámhosszból, de nem tudta elnémítani. Nem ez történt a CEU esetében, mert ugyan elvesztette a pert ott is a magyar kormány, de a CEU elhagyta az országot. Mindebből az is következik, hogy a bírósági döntések nem elegendőek ahhoz, hogy a valóságot megváltoztassák, már csak azért sem, mert ezek a döntések rendkívül lassúak, hosszadalmasak. A politikai nyomáson túl azt is figyelembe kellene vennie a magyar kormánynak, hogy a magyarok önként döntöttek arról, hogy tagjai lesznek az európai értékközösségnek, viszont a kormány nem tartja magát az uniós értékelvekhez. Szóval attól tartok, hogy az Európai Bizottság és az egész EU nem tanult a történtekből, mert továbbra sem tudja elérni az uniós értékek elismerését. S ezt az önök rádiójának esete is egyértelműen bizonyítja. Tágabb értelemben pedig azt, hogy sok még a tennivaló e téren.

Az interjút a fenti lejátszás ikonra hallgathatják meg. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)