Benda László: Veszélyes precedenst teremtett Trump a venezuelai akcióval

Benda László szerint Kína reakciója Nicolás Maduro elrablására önmagában nem meglepő, ugyanakkor Peking helyzete ellentmondásos. Egyszerre kell mérlegelnie stratégiai és gazdasági érdekeit. Míg Oroszország és Kuba egyértelmű vesztese az amerikai beavatkozásnak, Kína akár nyertesként is kikerülhet a helyzetből – legalábbis rövid távon.

Gazdasági szempontból Venezuela kulcsszereplő volt Kína számára. A dél-amerikai ország hosszú éveken át Peking egyik legfontosabb olajszállítója volt, időnként akár 60 százalékos részesedéssel is a kínai importon belül. Bár Venezuela Kína teljes külkereskedelmében mindössze néhány százalékot képviselt, mégis a negyedik legnagyobb nyersanyagszállítónak számított, ami jól mutatja jelentőségét a kínai gazdaság számára. A venezuelai olaj azonban technikai és logisztikai nehézségeket is jelentett: a nehéz, magas kéntartalmú nyersanyagot óriási tankereken kellett Kínába szállítani, gyakran a Panama-csatornát megkerülve, Afrika felé kerülve. 

A Trump-kormányzat azonban alapjaiban forgathatja fel ezt a rendszert. Donald Trump többször is jelezte: az Egyesült Államok vissza akarja szerezni a korábban államosított venezuelai olajcégekben lévő részesedéseit, és amerikai nagyvállalatokat ösztönözne arra, hogy jelentős tőkét fektessenek be az országba – akár kezdeti veszteségek árán is. A cél az, hogy hosszabb távon amerikai ellenőrzés alá kerüljön a venezuelai olajkitermelés.

Benda László szerint ezzel paradox helyzet állhat elő: az Egyesült Államok akár amerikai kézben lévő venezuelai olajat is eladhat majd Kínának. Ez tovább árnyalja Peking dilemmáját, amely egyszerre ellenzi az amerikai katonai fellépést, miközben gazdaságilag alkalmazkodni kényszerülhet az új helyzethez.

A stratégiai következményekről Benda László  azt mondta, ezzel mintegy, az Egyesült Államok "zöld fényt adott az agresszoroknak". Bár hozzátette, elég komikus volt Moszkva reakciója, amikor elítélte a Maduro elleni erőszakos megoldást,  mintha nem tette volna ugyanezt maga is meg Ukrajna kapcsán. És Tajvan kérdése a másik, ami nagyon lényeges. Hiszen Tajvant alig tucatnyi ország ismeri el, ennek csaknem fele közép-amerikai apróbb országok, amelyeket Tajvan még meg tudták tartani szövetségesének. Venezuela nem tartozott ezek közé, mert inkább Pekinget támogatta". 

Továbbra is nagy kérdésnek látja Benda, hogy mi lesz a venezuelai olaj sorsa, hiszen hogyha az amerikaiak ráteszik a kezüket a venezuelai olajra, akkor akár ha venezuelai, de már amerikai kézben lévő olajat adhatnak el Kínának. Hozzátette: és azért azt nem szabad elfelejteni, hogy Venezuela és Kína között nagyon szorosak voltak a kapcsolatok. Nicolás Maduro egyik fia például Kínában, a Pekingi Egyetemen tanult, míg Peking és Moszkva rendszeresen megvédte a venezuelai vezetést az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Emellett Kína nemcsak diplomáciai, hanem technológiai és katonai eszközökkel is támogatta Madurót: ellenőrző és megfigyelőrendszerekkel segítette a kormányellenes tüntetések kezelését, valamint egy kémhajót is átadott Venezuelának, amely az amerikai katonai mozgásokat figyelte.

Ugyanígy kulcskérdésnek látja Kína reakciója: mert fölbátorítva érezheti magát arra, hogy ugyanazt tegye meg Tajvan esetében, mint amit a Trump megtett Venezuela esetében. Felidézte, hogy amikor az amerikaiak egy több mint 11 milliárd dolláros katonai segítséget, vagy egy ilyen fegyvercsomagot adtak Tajpejnek, vagy legalábbis ezt ígérték, akkor óriási hadgyakorlatokat tartott Kína, Tajvan környékén, úgyhogy ez könnyen meglehet, hogy ahhoz vezet, hogy mintegy felbátorítva érzi magát. 

A műsorban szó esett az új venezuelai ideiglenes elnök, Delcy Rodríguez szerepéről is. Benda László szerint kulcskérdés, hogy Rodríguez képes lesz-e egyensúlyozni az amerikai elvárások, a belső hatalmi viszonyok és a korábbi kínai–orosz kapcsolatok között. A külföldi befektetők számára csak akkor adható valódi garancia, ha az ország politikailag stabilizálódik – ez azonban szerinte már a „félgyarmatosítás” határát súrolja.

Benda László beszélt arról, hogy Trump lényegében újraértelmezte a Monroe-elvet, amely Latin-Amerikát az Egyesült Államok érdekszférájának tekinti. Így mára ezt „Donroe-elvként” emlegették, utalva arra, hogy Washington az utóbbi években több latin-amerikai ország belpolitikájába is aktívan beavatkozott. És mindez nemcsak Latin-Amerikára van hatással: a globális rend további erózióját jelzi, hogy miközben Oroszország Ukrajnában agresszív háborút folytat, Kína hallgatólagosan tudomásul veszi ezt, és közben saját lehetőségeit mérlegeli Tajvan kapcsán.

A beszélgetés végén a magyar kormány reakciója is szóba került. Benda László szerint Budapest első megszólalásai kifejezetten óvatosak voltak, később pedig Orbán Viktor már inkább az olajárak esetleges csökkenéséről beszélt. A külpolitikai szerkesztő úgy látja: a venezuelai események egyik tanulsága az lehet, hogy az autokratikus rendszerek bukása után a külföldön felhalmozott vagyon sorsa is gyorsan eldőlhet – Svájc például máris lépett a Maduro-család számláival kapcsolatban.

A teljes beszélgetést meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)