Bakelit és léghajó

Steve-O zenei szakíróval megbeszéltük, hogy egyáltalán lehet-e még valahol lemezek között böngészni, és hogy tényleg akkora a különbség a vinyl és a CD között, ha hangminőségről van szó. Nem mentünk el szó nélkül a szalagos és az orsós magnó mellett sem, és azt is megvizsgáltuk, miért szeretnek filmek lemezboltokat választani színhelyül.

A műsor folytatásában olyan filmekről esett szó, amelyek a zene, vagy konkrétan a lemezvásárlás szeretetéről szólnak. A Pop, csajok, satöbbi talán a legemblematikusabb mind közül, és sokaknak ez hozta meg a kedvet ahhoz, hogy lemezt vásároljanak a letöltés helyett.

Szintén a lemezeknek (is) írt szerelmeslevél a Rockhajó, amely a 60-as években játszódik, és egy kalózrádió életét mutatja be. A történet szerint a rádióállomás egy vízen ringatózó hajóról sugároz, és amolyan missziós jelleggel ad megjelenési lehetőséget az éppen csak feltörekvő új zenei műfajoknak. Valamint szót ejtettünk a Majdnem híres című filmről, amely ha nem is konkrétan a lemezekről, de mindenképpen a zene túléléséről, a zenészek munkájának megbecsüléséről szól.

És bár egészen különböző alkotásokról beszélünk, az mindegyikben közös, hogy a régi szép idők eszményét képviselik. A műsor második megállójaként Kaposi Kálmán pszichológussal beszélgettünk a „régen minden jobb volt” eszményéről. A szakember elmondta, hogy a nosztalgiázás bizonyos élethelyzetekben segít a továbblépésben, valamikor csak egy szívet melengető elfoglaltság, de van, hogy túlzásba visszük, ilyenkor pedig érdemes elgondolkozni azon, hogy talán a jelenben kell megélnünk valamilyen problémát, ami ellen ilyen módon próbálunk védekezni.

Ártalmatlan vonzódásról van szó, amikor bizonyos korok iránt rajongó emberek egyesületeket, Facebook csoportokat alakítanak, és megpróbálják megidézni például az 50-es évek rockabilly hangulatát, vagy Jane Austen világát, esetleg a viktoriánust kort, és annak jelenkori kivetülését a steampunk kultúrát. Ezt a kort kedveli, és igyekszik visszacsempészni a festményeivel a mindennapokba Mészáros Péter Moha. A képzőművész az interjúban elmondta, hogy nem csak a grafikáin idézi meg a múltszázadfordulós Budapestet, hanem a hétköznapjaiban is szeret a korra jellemző módon élni. Szívesen veszi körbe magát a korszakból származó tárgyakkal, gyűjti is azokat. Művein pedig gyakran kap helyet egy-egy hőlégballon vagy Zeppelin.

Az adás zárásaként a gramofon születésének története hangzott el.