Az Origótól a Pesti srácokig az új generációnak nincs más sztenderdje, csak az Orbáné
6/07/2021 12:53
| Szerző: Klubrádió
A médiaszakember szerint bár Fehérorosz vagy az észak-koreai diktatúrának sokkal erőszakosabbak az eszközeik, de itthon így sincs demokrácia, sem sajtószabadság. Orbán a diktátorokkal a sajtószabadság ellensége lett az egyik legnagyobb nemzetközi sajtószervezet szerint.
Orbán Viktor a sajtószabadság legnagyobb ellenségei közé került a Riporterek Határok Nélkl éves jelentésében. Polyák Gábor a Mérték Médiaelemző Műhely szakembere beszélt arról a Reggeli gyorsban, hogy milyen felelőssége van a nem kormánypárti újságíróknak is abban, hogy ilyen rendszer jöhetett létre Magyarországon.
Orbán Viktor ezzel az észak-koreai, a belorusz és az orosz elnökkel került egy listára. Eddig Varga Judit igazságügyi miniszter reagált, sorosozott egyet és szakmaiatlannak nevezte a listát, bár Polyák kérdésessé tette, hogy a miniszter egyáltalán ismeri-e a listakészítők működését, és szerinte inkább a saját háza táján lenne érdemes végignéznie.
"Egy ilyen listán szerepelni kétes dicsőség" - jelentette ki Polyák. A listán nyílt diktatúrák és vezetői szerepelnek, akikről a világon mindenki tudja, hogy nem tekinthetők demokratáknak. "Orbán Viktor ebben a klubban egyedi figura, mivel Európából ő az egyetlen, sőt európai politikus még sosem szerepelt rajta".
A listán mindenkiről van egy rövid leírás, miért lett a "szabadság ragadozója". "Ez egy precíz leírás. Egy szóval sem említenek olyan valótlanságot, hogy újságírók börtönbe kerülnének, vagy erőszakra került volna sor, mondta Polyák arra, hogy egy koreai diktátor és Orbán között van különbség. Szerinte azt írja le a jellemzés, "hogy Orbán nagyon hatékonyan hajtotta uralma alá a médiapiac jelentős részét, és nagyon hatékonyan rekeszti ki a nem kormánypárti újságírókat az információkhoz való hozzáférésből". A szervezet felsorolja a Népszabadságtól az Indexen át a Klubrádióig azokat a médiafelületeket, amiknek Orbánék közreműködésével végük lett.
Mások az eszközök, mint Fehéroroszországban és Észak-Koreában, senki nem is hasonlítaná össze ezekkel a nagyon erőszakos országokkal klasszikus diktatúrákhoz, de ettől még, amiben élünk, az nem demokrácia és nem sajtószabadság.
Polyák úgy véli, a lista nemcsak Magyarországnak szól, és nem is Orbánnak, aki "elvan ezzel a pozícióval a listában", hanem az EU felé kritika, amelynek szeme láttára, és amelynek a pénzéből és jóváhagyásával zajlik, ami zajlik Magyarországon. Egy európai országban is meg lehet tenni, hogy egy politikai erő úgy alakítja át a médiapiacot, hogy "a számára kedves hangok ezerszer hangosabban szólnak, mint a számára nem kedves hangok".
A Riporterek Határok Nélkül az összes ország helyzetét folyamatosan monitorozza, így naprakész információkkal rendelkeznek az adott ország médiahelyzetéről. És bár Varga Juditék szeretnék másképpen értelmezni a sajtószabadságot, "ez egy régóta létező narratíva", de a liberális sajtószabadság az elv, "ennek nincs alternatívája" Polyák szerint ugyanis az nem érv, hogy "nálunk szabadon lehet migránsozni, sorosozni, vagy gyűlölködni. Sajtószabadság az, ahol a közönség minden tagjának esélye van arra, hogy valós képet kapjon, mi zajlik az országban".
Ha a tendenciát nézzük, 2010-ben még sajtószabadság helyzete szerint Magyarország a 26. volt a listán, most a 92. "Döbbenetes mértékű romlás, ilyet senki nem produkált az EU-ban, ahol már mi vagyunk az utolsók.
Orbánnak van egy víziója. De amit ő illiberális demokráciának nevez, az éppen úgy nem demokrácia, mint az irányított sajtószabadság, amit európai szintű normává akar tenni, mondta a médiaszakember.
"Orbán megpróbálja újradefiniálni a demokráciát, a sokszínűséget, a sajtószabadságot. Nem véletlenül hivatkozik Varga Judit, hogy azért támadják őket, mert itt megjelenhetnek konzervatív hangok, nem úgy mint mint a nyugat-európai országokban. Ez egy visszatérő téma, hogy Magyarországon nagyobb a sajtószabadság, mint Németországban, mert nálunk szabad migránsozni. Ennek nincs köze a sajtószabadsághoz, ez egy kirekesztés, uszításra épülő politika része, de lehet úgy beszélni róla, mintha a hagyományos keretek újraértelmezése lenne. Orbán kisebbségben van a víziójával, nem talál olyan erősebb követőkre, akik európai szinten képesek lennének az újra értelmezést keresztül vigyék".
Orbán szeretne örökre hatalmon maradni, de ha nem ő lesz a kormányfő, a médiája akkor is hűséges marad hozzá. Ugyanis többről van szó, mint finanszírozásról. Van egy erős személyi kultusz, akik ott dolgoznak, kiállnak Orbán Viktor mellett. Orbánnak nincsenek eszméi, ami mellett ki lehet állni, de majd hatékonyan lehet bombázni az akkor kialakuló új kormányzatot, és megérzik majd, milyen kormányzattal szemben kritikus médiának lenni. Ugyanakkor Polyák szerint ők akkor is ugyanolyan politikai kiszolgálószemélyzet maradnak Orbán kezében, mint korábban is voltak.
Az Origótól a Pesti srácokig ez egy új generáció, nem tudnak megvilágosodni, mert nincs mihez mérni, nincs más sztenderdjük, csak az Orbáné. De amúgy Polyák szerint a magyar újságírók "jelentős részében mélyen benne van az az attitűd, hogy ha kell, kiszolgálunk politikai érdekeket", és szerint pont ezért mehetett át könnyen 2010-ben is egy ilyen átalakulás is különösebben éles ellenállás nélkül. "Mély átalakulásra van szükség az újságírás, és az újságírótársadalom attitűdjében, még vannak adósságaink a rendszerváltás óta".