André Goodfriend: Tizenegy éve és most sem ismerik be a kormányzati korrupciót
23/11/2025 23:55
| Szerző: Csernyánszky Judit/Klubrádió
A magyar kormány most is csak az előző kormány korrupciójára mutogat ujjal, a sajátját elhallgatja – mondta egyebek mellett André Goodfriend Klubrádiónak adott interjújában.
Magyar Levente külügyi államtitkár a Külügyi Intézet minapi rendezvényén, amely a magyar-amerikai kapcsolatok arany korszakába lépéséről szólt dicshimnuszok zengedezésével, azt mondta: tucatnyi állami vezetőnek tiltották meg az Egyesült Államokba való beutazást korrupcióra való hivatkozással 11 éve, amit az amerikai fél, nevezetesen az akkori Chargé d’ Affaires, André Goodfriend, pontosabban az amerikai diplomácia tényekkel nem támasztott alá, csak a levegőbe beszélt. Magyar Levente szerint ekkor voltak mélyponton a két ország kapcsolatai, vagyis 2013 és 2014 között, amikor André Goodfriend volt az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Magyar Levente szerint naponta kétszer háromszor is beszéltek, mert be kellett idéznie őt a tárcához, ő demarsot, fenyegető diplomáciai lépéseket jelentett be.
Magyar Levente karrierjének kezdetére emlékezve megjegyezte azt is, hogy ennek ellenére személyesen jó kapcsolatuk volt. Szerinte a válságot akkor az váltotta ki, hogy az Egyesült Államok nem kezelte elsődlegesként a saját érdekeit, hanem ideológiai alapon politizált. Most, az ’Amerikai az első’ szlogennel meghirdetett trumpi politika teljes mértékben egyezik a ’Magyarország az első’ alapállással, és így elkezdődhetett a két ország diplomáciai aranykora.
A konferencián részt vett egyébként Robert Palladino is, akinek talpára pár napja kötöttek útilaput, aki André Goodfriend egykori pozíciójában mindössze 8 és fél hónapot tölthetett Magyarországon, s a helyére egy új elsőbeosztottat küldtek az amerikai külügyből. Valamint a konferencián jelen volt a Külügyi Intézet elnöke, Gladden Pappin is, aki nevezetesen amerikai – adódik a kérdés, miért amerikai vezeti az magyar külügyi intézetet? De ezt most hagyjuk is. Mivel a konferencián megszólították , André Goodfriendet, a Klubrádió is megszólította, hogy a konferencián róla elhangzottak interpretálását kérje tőle. A riporter Csernyánszky Judit volt.
André Goodfriend: Ez a konferencia a két ország között elkezdődött új aranykorszakra fókuszált. De tudjuk, hogy most Amerikában, az országon belül is eljött az aranykorszak, minden eddiginél jobb a helyzet minden tekintetben. [iróniával a hangjában, szarkasztikusan – a szerk.] Szándékosan kiélezik a különbséget az elődök politikájával összehasonlítva, legyen az Biden vagy Obama elnöksége, s azt állítják, ahhoz képest most minden aranyba borult, aranyosan csillog-villog. Magyar Levente azt is állítja, hogy akkor volt, ma viszont nincs ideológiai politizálás a két ország viszonyában. Valóban sokszor találkoztunk, volt, hogy én mentem be hozzá, máskor ő hívott be tárgyalni. Olyan párbeszédet folytattunk minden egyes alkalommal, amelynek során igyekeztünk a közös érdekeket megtalálni és az alapján dűlőre jutni. Értve ezen az akkori krími válságot is. Hisz 2014-ben az amerikai és a magyar álláspont Oroszország megítélésében akkor egy és ugyanaz volt. Közös érdekeket képviseltünk Ukrajna megvédésében, de a szíriai helyzet megítélésében is. Akkor még a demokrácia védelmében azonos értékrendet képviseltünk. Tehát ideológiai alapon akkor egyformán gondolkodtunk az emberi jogok, a civilek helyzetéről vagy éppen a kormány szerepvállalásáról.
Csernyánszky Judit: És ami a kitiltásokat illeti? Közös értékrend?
A.G.: Egyrészt nem tucatnyit, csak fél tucatnyi állami tisztségviselőt tiltottunk ki az Egyesült Államokból. De azt kell mondjam, hogy vele teljes egyértésben közös értékrendet vallottunk a korrupció, a kormányzati korrupció elítélésében is. Akkor nem arról beszéltünk, hogy melyik ország érdeke az első, hanem arról, hogyan lehet még jobbá tenni a két ország kapcsolatát a korrupció elleni harccal.
CS:J.: Tehát úgy néz ki, hogy ő most is és akkor is tagadta a korrupció vádját?
A.G.: Akkor sem, és most sem ismerik be a korrupció létét. Nem osztottam meg se vele, se az akkori külügyminiszter-helyettessel, Szijjártóval a neveket, mert úgy gondoltam, hogy ez az amerikai kormány és a büntetett személyek közötti ügyként kezelendő. Más országokban is hasonlóan jártunk el, és általában maguk a kormányok leplezték le a korrupciós ügyeket és tárták a nyilvánosság elé. A magyar kormány most is csak az előző kormány korrupciójára mutogat ujjal, a sajátját elhallgatja. A probléma most is és akkor is az volt, hogy egyrészt nem ismerik el a kormányzaton belüli korrupciót, és már akkor sem voltak hajlandóak a korrupt személyeket felelősségre vonni, mint ahogy most sem. Mi, az amerikai kormány csak annyit tudtunk tenni, hogy nem engedtük be őket a területünkre, de a korrupció megállítása a magyar kormány feladata kellett volna, hogy legyen. Ezzel a minapi konferenciával is épp az volt a baj, hogy nem ideológiáról volt szó, hanem arról, hogy milyen gazdasági/üzleti és profitszerző érdekeket tudnak előtérbe helyezni az értékrend alapú megközelítés helyett.
CS:J.: Az elmondottak ismeretében kérdeném, Ön hogyan ítéli meg a magyar kormányfő Orbán és Trump elnök washingtoni tárgyalásának sikerét? Siker volt egyáltalán?
A.G.: Nézze, megvan az oka annak, miért mondja a magyar kormány, hogy barátra talált a jelenlegi amerikai elnökben. Hisz azokkal tartja a kapcsolatot, lásd a CPAC-et, akiknek a konferenciáját nemegyszer Magyarországon szervezték, illetve a Heritage Foundationt, amelyik szintén aktív Budapesten, sőt szoros a kapcsolat azokkal, aki részt vettek a 2025-ös elnöki program megírásában Ők mind a Trump-kormány politikáját formálják. Illetve a két kormány most egymást igyekszik erősíteni.
CS.J.: Van-e információja arról, miért hívták vissza váratlanul Robert Palladinót, a Charge d’ Affaires-i posztról Budapestről?
A.G.: Nem vagyok biztos abban, hogy ezt váratlannak tekinthetjük. Azért, mert most nevezték ki az új nagykövetet, és jó pár hónapja Budapesten van a nagyköveti helyettes is, mint elsőbeosztott. Inkább az volt váratlan, hogy Trump kormánya nem hagyta dolgozni az előző kormány által küldött első beosztottat. Ami ilyenkor szokásos. Mert annak idején az én esetemben is ez történt. Én voltam az elsőbeosztott, és a kormányváltással hazatért nagykövetet az új nagykövet megérkezéséig én helyettesítettem, mint Charge D’ Affaires. Trump a választást követően azonnal szakítani akart a Biden-kormány emberével, ezért küldte haza Palladinót.
CS.J.: Esetleg ismeri az új nagykövetet? Vannak Benjamin Landáról információi?
A.G.: Nem ismerem, de azt tudom, hogy az üzleti életből jön, és egy amerikai idősotthon-hálózatot működtet. A Chabad mozgalomhoz tartozik, apja rabbi volt. Feltételezhető, hogy másfajta, vallási szemléletet hoz majd Amerikából, szemben azzal, amit az előző nagykövet képviselt.
CS.J.: Mintha olvastam volna az amerikai sajtóban, hogy az öregek otthona körül volt – sejthetően – korrupciós botrány.
A.G.: Nekem is rémlik, de nem tudom a részleteket. Mindenesetre az a benyomásom, hogy itt is visszaigazolódik az, amit korábban mondtam, hogy bizonyos korrupciós ügyeknek nincs következményük, nincs felelősségre vonás, mert alapvetően az üzleti kapcsolatok érvényesülnek.
CS.J.: Béketervet köröztet a Fehér Ház, amiről most sokat hallunk, de kevés részletet. S bizony vannak ennek olyan interpretációi, miszerint ez a legújabb béketerv olyan, mintha Oroszország diktálta volna az amerikai kormányzatnak, hiszen Ukrajna bevonása nélkül egyezkedtek. Mit gondol erről?
A.G.: A kérdésben részben benne van a válasz is, hogy mivel Ukrajnával nem tárgyaltak, csak az orosz és az amerikai fél egyezkedett, ezért nem Ukrajna érdekeit jeleníti meg az a 28 pontos tervezet. Ugyanakkor figyelemreméltó, hogy mindezek ellenére Zelenszkij elnök nyitottságot mutatott a béketerv megvitatására. De ebben a pillanatban kétségtelenül úgy néz ki, hogy az amerikai béketárgyalónak sikerült az orosz álláspontot képviselnie. Ezért aztán nem is csodálkoznék, ha Zelenszkij elnöknek kifogásai lennének. De nekem nem tisztem képviselni és megvédeni az ukrán álláspontot. Ám figyelembe kell venni azt is, hogy amennyiben ebből kiindulva tűzszünetet kötnének, akkor esetleg felfüggesztenék az orosz olajcégek elleni amerikai szankciókat, amelyek éppen ma, beszélgetésünk idején lépnek hatályba. Persze, sajnálatos módon nem úgy néz ki, hogy közel lennének a tűzszünethez. Ellenben a szankciók hatályba lépésével kiszámíthatatlan lesz, meddig és milyen intenzitással folytatódnak a tárgyalások, amelyeknek első helyen Oroszország és Ukrajna között kellene zajlaniuk.
CS.J.: Ön most Európában él. Látja, hallja a feltehetően oroszok által végrehajtott szabotázsakciókat. Legutóbb Lengyelországban, Románia légterében, de említhetjük a Balti-államokat is. Nem érzi úgy, hogy most veszélyes hely lett Európa. És hogy ez csak romlani fog?
A.G.: Ha Európa elmúlt száz évét nézem, akkor az a benyomásom, hogy itt mindig olyan veszély fenyegetett, ami miatt soha nem lehettél abban biztos, a veszélyt elkerülheted. Itt valahogy mindig óvatosnak kell lenned, mindig fel kell készülni a legrosszabbra. Az amerikai külügyminisztériumnak mindig is alapelve volt, hogy légy résen, légy óvatos, figyeld a környezeted, mert soha nem tudod, mi vár rád a következő pillanatban. A 70-es években a német fenyegetettség, vagy éppen az olasz volt napirenden, de a 80-as években az ír terroristáktól, az IRA-tól kellett tartani. Még a 90-es években is. Nem beszélve a világháborúról. Ugyanakkor azt vallom, hogy ezeknek a problémáknak nem katonai vagy még több erőszakszervezeti jelenléttel kell az elejét venni, hanem annak a politikának kell elejét venni, ami gyűlöletet szül. A nemzetek közötti jobb kapcsolat kiépítésére kellene törekedni. Megérteni azt, hogy mit jelent plurális társadalmat építeni. Megérteni, hogy miként lehet érvényesíteni a diverzitás elvét, ami azt jelentené, hogyan kell egymás mellett békében élni. Nem erőt kellene alkalmazni, hanem a nagyobb integráció mellett elköteleződni. És ezek az alapelvek most a béketerv kapcsán is felvetődnek. Ukrajnának ugyebár jelentősen csökkenteni kellene katonai erejét, hadseregét. Vagy például elismerni második nyelvként az oroszt és elismerni az orosz ortodox egyházat is. Felteszem a kérdést, miként hatnak ezek az elképzelések az erőszakra? Növelni fogják azt, vagy esetleg mérsékelni? Magyarországot is felhozhatom példának? Hány nemzet élt itt száz évvel ezelőtt? Meg tudtak élni egymás mellett békében? De nem kell a régmúltba mennünk, amikor felhozzuk példának a migrációs politikát és azt a megosztottságot, amit ez okozott Európában. Szerintem minden ember békében szeretne élni, de jó pár politikus az idegengyűlölet eszméjét táplálja, és hergeli a népeket. Az állandó félelem öngerjesztő folyamat, amit egyes politikusok meg tudnak, és meg akarnak állítani, míg mások nem. Merthogy mindig lesznek egymástól különböző kultúrák, különbözünk egymástól fajra, nemre, bőrszínre. Ami a diverzitás elfogadásának lényege kellene legyen. S most már ezek a problémák az én hazámban is létező problémák. Sőt, egyre súlyosabbak. A homogenitás eszméje helyett a diverzitás elfogadása lenne a cél. Hisz mindannyian egyformán emberek vagyunk, az emberiséget alkotjuk a legkülönfélébb perspektívákkal. S ha megértjük, hogy így kellene együtt élnünk, akkor ez vihet minket közelebb az erőszak leküzdéséhez.
A beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg! (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
2025. november 22., szombat 15.30
riporter: Csernyánszky Judit
