Amikor Illyés és Kodály eldöntötték: Jó a régi Himnusz
23/01/2023 14:47
| Szerző: Klubrádió/Bohus Péter
200 éve írta Kölcsey Ferenc a Himnuszt, amit nem is annak szánt a költő, és a vers műfaja sem tipikusan egy himnusz, a magyarok mégis valahogy ezt fogadták el, ezt kezdték énekelni, és ellenálltak a tízévente előállt újabb és újabb kezdeményezéseknek, hogy leváltsák valamivel. Még Rákosiék sem tudták megváltoztatni, mondta a Reggeli gyorsban Nyáry Krisztián író.
Vasárnap volt 200 éve, hogy Kölcsey Ferenc megírta a Himnuszt (A magyar nép zivataros századaiból). Nyáry Krisztián irodalomtörténész, író a Reggeli gyorsban azt mondta, hogy műfaj szerint egy himnusz dicsőséget sugárzó, jövőbe mutató, optimista dal, aminek az a dolga, hogy a közönséget lelkesítse, a miénk pedig "nagyon nem ilyen". És ennek az oka, hogy a vers, amit Erkel Ferenc végül megzenésített, nem nemzeti himnusznak íródott, hanem szerinte inkább egy imádság, befelé forduló, bűnökkel szembenéző vers. Kölcsey ennek is szánta, nem pedig énekelhető himnusznak.
Nyáry felhívta a Szózat és a Himnusz közötti különbségre a figyelmet. Amíg Kölcsey Ferenc imát írt, és istenhez fordult, áldást kért, addig Vörösmarty Mihály Szózata "a népekhez fordul, a nagyvilághoz". Ez politikai program, és amikor megírta, akkor éppen megtorpant a reformkori lendület, ezért röpiratában a magyarság nevében segítséget kér, hogy a gondolkodók figyeljenek ránk, mert valami jót csinálunk, és ez megakadt, mondta Nyáry a Szózatról. "Nem véletlenül tekintette mindenki politikai programversnek, amelyben Széchenyi István Stádiumában leírt gondolatait is felsorolja, olykor szó szerint" - mondta a irodalomtörténész.
Ez a vers nagyon hamar ismert lett, és sokan szereztek hozzá zenét még a megszületése évében is, szemben a Himnusszal, amivel sokáig nem tudtak mit kezdeni.
Arról is beszélt Nyáry, hogy ugyan vannak olyan versek, amik sokkal inkább megfelelnének egy klasszikus himnusznak, de a magyaroknak egyetlen korszakban sem kellett más, mert "ebben látták meg magukat, és a hangulatot, ami jellemzi ezt a közösséget".
Hiába készültek himnuszjavaslatok már a reformkort megelőző időszakban is, köztük jelentős művek például Jókai Mór is írt egyet, Liszt Ferenc is is megzenésített himnusznak való verset, és Nyáry szerint öt-tíz évenként felbukkant, hogy optimista himnuszra lenne szükség, de egyikből sem lett énekelt himnusz. "Nem elég, hogy felkérésre valaki megírja, ezt el is kell fogadni, és énekelni is kell" - mondta.
Szóba került a műsorban, hogy a múlt század ötvenes éveiben Rákosi is le akarta cserélni, amivel kapcsolatban Nyáry Krisztián azt mondta, hogy akkoriban majdnem mindenhol szovjet típusú himnuszra cserélték a himnuszukat Magyarország és Lengyelország kivételével. Révai József akkori "kultúrpápa" ebből a célból - "szerencsére nagyon jó ízléssel" - felkérte Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt, akik le is ültek egy negyedórára, és azzal mentek vissza, hogy jó a régi. "Csodák csodájára ezt elfogadta Révai". Azonban a Rákosi-korszakban a himnuszt többnyire szöveg nélkül játszották: "mégse lehet egy TSZ zárszámadást vagy egy pártkongresszust isten nevével elkezdeni" - mondta Nyáry, aki szerint aztán megengedték az éneklését, de egy olyan feltétellel, ahogy Erkel kottájában szerepel, C-dúrban. Ezt egy férfi nem tudja kiénekelni, és "egy átlagos hangterjedelmű nő se nagyon". Úgyhogy nem is nagyon énekelték, csak lejátszották. A templomokban amolyan ellenzéki rítusként énekelték.
1956 szerinte azért tudott olyan "euforikus lenni", mert végre az utcán is lehetett énekelni, ezt Kádárék "már nem csinálták vissza", csak azt a "csúnyaságot" csinálták vele, hogy amikor elhangzik a Himnusz végén, hogy "a múltat s jövendőt, azután "egy levegővel kellett elkezdeni, hogy "Szövetségbe forrt szabad köztársaság", hogy "azért a császárnak is adjuk meg, ami a császáré".
De akkor már Himnuszként funkcionált, kivéve, hogy nem volt róla semmilyen törvény, mondta a 200 éves Himnuszról Nyáry Krisztián irodalomtörténész a Reggeli gyorsban.
2023.01.23., hétfő 8:33
Riporter: Szénási Sándor