Amíg Trump nem ítéli el Putyint a háború miatt, addig nem lesz béke sem

Miután nyolc év börtönre ítélték, Litvániába menekült Vladimir Milov, volt orosz energiaügyi miniszterhelyettes. Rövid ideig, 2002 májusától októberig szolgált Mihail Kaszjanov kormányban, amikor ő is a távozás mellett döntött. Nyíltan az ellenzék oldalára állt, független energia-stratégiai intézetet hozott létre, kezdeményezője volt a Szolidaritás mozgalomnak, később a Gazprommal együtt Oroszország energiapolitikájának megreformálásán dolgozott, de Putyin lesöpörte az asztalról a terveit. A Kreml előtt meggyilkolt Borisz Nyemcov barátja volt, akivel igazi néppártot szeretett volna létrehozni. Alekszej Navalnij kampánycsapatának tagja lett, s a putyini korrupció leleplezésén dolgozott. Ekkor már – elmondása szerint – húszan figyelték, érezte, élete nincs biztonságban, és Navalnijt is bebörtönözték, aki végül ott halt meg.  Azóta is politizál a diaszpórában, és folytatja a Diktátorokkal ölelkezünk című podcastját, reméli, egyszer hazatérhet.

Putyin újévi köszöntőjében a béke kifejezés nem szerepelt, ebből következik a háború marad velünk? 

Több nyilatkozatából világosan kiolvashatjuk, mint ahogy ebből az újévi beszédéből is, hogy nem tágít. Sőt, talán még elszántabb, még határozottabb is abban, hogy folytatja a háborút. Semmilyen kompromisszumra nem hajlandó Putyin, s nemcsak a támadások intenzívebbek, de a politikai nyomásgyakorlást is fokozta.

Még csak utalást sem tett a Trump által szorgalmazott békekötésre, viszont – ugyan nagyon rövid, szűkszavú volt a beszéde, - többször is visszatért a katonák iránti szolidaritásra és nyomatékosította az ország egységét, azt, hogy a háború kérdésében egységes az álláspont. Ön szerint így van ez?

Oroszország nagy bajban van. Először hadd idézzem a Háború Tanulmányok Intézetének legfrissebb elemzését, amivel magam is teljesen egyetértek, hogy Putyin kognitív háborút is folytat, mert meg akarja győzni a Nyugatot arról, hogy ő képes katonailag is megnyerni ezt a háborút. És ugyanilyen nyomás alá helyezi Ukrajnát is, miközben azt látjuk, hogy az orosz társadalom a végső kimerülés határán. Minden tekintetben. Az orosz védelmi miniszter, Andrej Belouszov az év végi minisztériumi értekezleten bejelentette, hogy a GDP fél százalékával kellett csökkenteni az összes, Ukrajnával nem kapcsolatos kiadásokat, azaz, most már minden erőforrást a katonai harcokra fordítanak ma Oroszországban.

Plusz forrásokat kell bevonni ezek szerint a háború finanszírozásába?

Ezt megerősítette Anton Sziluánov pénzügyminiszter is december közepén, amikor arról beszélt egy interjúban, hogy a büdzsé háborús tartalékai kimerültek. A központi bankon múlik a költségvetés további ösztönző mechanizmusa. És erről ő is teljesen őszintén fogalmazott. Ami azt jelenti, hogy hónapról hónapra egyre kevesebb forrás jut a katonai célok kielégítésére. Ez egyébként igaz a háború kezdete óta, de erről nem beszéltek eddig soha ennyire nyíltan.

A függetlennek tekintett orosz Levada közvéleménykutató cég szerint a lakosság többsége Oroszországban véget akarna vetni a háborúnak, ugyanakkor nem bíznak a békekötés sikerében.

Ehhez pedig az állami, központi szociológiai intézet, a VCIOM adatait (государственный социологический центр ВЦИОМ) tudnám idézni, amelyek kendőzetlenül tárják fel, hogy az emberek teljesen kimerültek, azt mondták el, hogy elég volt, mindennek van határa. A lakosság 55%-a bízik a háború befejezésében 2026-ban. Igaz, azt is hozzáteszik, hogy – és ez is sokat mondó adat – hogy remélik: több sikert él el Oroszország Ukrajnában, mint tavaly. Úgy tudni, hogy 100-150 ezer orosz katona halt meg csak tavaly Ukrajnában. Egészen nyilvánvaló, hogy nem lehet továbbfolytatni ilyen körülmények között a háborút, mert a többmilliárdnyi katonai kiadás, és a több százezer áldozat miatt már most nem tartható fenn ez a rendszer. Szerintem az idei év fordulópontot kell hozzon Putyin politikájában. Nincsenek plusz forrásai a katonai győzelemhez, hiába ígérgeti.

Ezzel magyarázható az ún. pszichológiai hadviselés?

Igen, ez azt jelenti, amit nem képes katonailag elérni, azt pszichológiai nyomással akarja. És sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de a Nyugatra kiterjesztett pszichológiai hadviselésnek része lett az önök kormányfője is. Orbán Viktor is azt hajtogatja, amit ő akar hallani, hogy elkerülhetetlen, hogy Ukrajna vereséget szenved, és elkerülhetetlen, hogy Oroszország ne nyerje meg ezt a háborút. Katonailag. Ezért kell kompromisszumot kötnünk Putyinnal – mondja Orbán Viktor, ami viszont roppant kínos álláspont Ukrajna szemszögéből. Putyin nem képes most és a jövőben sem olyan intenzív katonai támadást indítani, mint 2022-ben. 2025 is azt bizonyította, hogy nem tudja bevenni se Kijevet, se Harkivot, se egyéb nagyobb várost. Korlátozott számú kisebb harcokat képesek vívni nagyobb ívű stratégiai előnyszerzés nélkül.

Kína, Irán és Észak-Korea segítsége jelentékeny lehet a jövőben?

Irán jelenleg nincs abban a pozícióban, hogy jelentős segítséget nyújtson

Most ott jelentős tüntetésekkel akarják megbénítani a rendszert

Így van, de általában a közel-keleti helyzet miatt is meggyengült az ország. Trump júniusi támadásai miatt is, sőt – inkább Oroszország segíti őt. Amit Észak-Korea nyújtott – legyen az katonai felszerelés vagy katonai erő biztosításával, nem elegendő átütő stratégiai fordulathoz.  Kína hozhatna fordulatot, de

Most éppen a tajvani hadgyakorlattal van elfoglalva

Igen, de azt is látnunk kell, hogy 1979, a vietnámi háború óta egyetlen nemzetközi katonai konfliktusba sem volt hajlandó részt venni. Messze elkerüli az ilyen helyzeteket. Az tény, hogy kettős felhasználású „termékeket” biztosít Oroszországnak, de ezek sem meghatározóak a háború kimenetele szempontjából. Sokat dolgoztam együtt a kínaiakkal, s csak olyan vállalkozásokkal hajlandóak együttműködni, amelyek gazdasági előnyhöz, növekedéshez juttatják.

Milyennek ítéli meg Donald Trump béketeremtő küldetését? Lesz ebből béke?

Téves, hibát hibára halmoz. Először is imbolyog, nincs következetes álláspontja. Egyszer az oroszok, aztán az ukránok oldalra áll. Lélektani hadviselés ez is a javából. Eldőlhetne a háború kimenetele, hogy egyértelműen kiállna az egyik fél mellett. Másrészről az is súlyos tévedése, hogy nem jelenti ki határozottan, hogy Putyin indított egyoldalú támadást, és emiatt nem is ítéli el az orosz elnököt. Egyértelmű álláspont híján nem haladnak a béketárgyalások, és így nem is fognak eredményt hozni. 

Nézzük a helyzetet Zelenszkij elnök újévi köszöntőjének a lencséjén keresztül. Aki utalt Putyinra, aki azt üzente: vonuljanak ki az Donbasz térségéből és akkor vége lesz a háborúnak. Ez lehetne akár kompromisszum is? Vagy Zelenszkij amúgy is tudja, Putyin nem enged a 48-ból?

Ukrajna nem fog ebbe belemenni, mert Donbasz nem csak egy olyan terület, ami mondjuk a 20 pontos békemegállapodásnak a része. Ez egy olyan terület, amit Ukrajna az oroszok 2014-es krími annektálása óta képesek voltak részben megtartani. A II. világháborús Müncheni Egyezményhez tudnám hasonlítani, amikor Hitler az angolokkal, olaszokkal és a franciákkal megállapodott a szudétanémetek sorsáról, amivel megkezdődött Csehszlovákia feldarabolása 1938. szeptember 29-én. Így Hitler könnyen le tudta rohanni Csehszlovákiát. Most itt is ez a helyzet állna elő. Ha meg akarná szerezni a még ukrán kézben lévő területeket Putyin, az legalább 3-4 évbe telne, és több százezer katona halálába.

Miközben pénzügyi forrásai is kiapadnak!

Pontosan. Ez azonban stratégiailag is fontos Ukrajnának, mert onnan könnyebben és gyorsabban elérhetővé válik Harkiv, a Dnyepper, Zaporizsje, sorolhatnám tovább. Trump és Steve Witkoff ilyenkor mindig azt mondják, hogy ez csak egy kis terület a béke oltárán, de ez nem így van. A térképre kellene nézniük, hogy az ország védelme szempontjából fontos kérdésről van szó. Az európai vezetők is felismerték ennek a területi követelésnek a hátulütőjét, nagyon helyesen. Ezt nem adhatja fel Ukrajna, mert onnantól kezdve sérülékennyé válik.

Ennek a patthelyzetnek mi lehetne a megoldása?

Ki kell tartania Ukrajnának, ezen a ponton keresztül lehet kivéreztetni Oroszországot. Minél tovább tart a háború, annál nagyobb erőveszteséget szenved el Oroszország, kifogynak teljesen a tartalékaikból, legyen a fegyveres vagy katonai erőnlét. A szankciók működnek, olyannyira, hogy a 4%-os növekedés hónapok kérdése, és 0-ra esik le. Az infláció máris nagyon magas, a G20-közül Törökországot előzi meg, de egy szinten van Venezuelával, Argentínával. Gyors tempóban zsugordik a gazdaságunk. A monetáris politikai szigort elengedték. Ha a Nyugat továbbra is képes nyomást gyakorolni rá, ha Ukrajna pár hónapig még képes kitartani, akkor Putyin minden szempontból sokkal sebezhetőbb pozícióba kerül. Szemben azzal, hogy annyi forrása még mindig van a jelen pillanatban, amire hivatkozva blöffölhet. A kognitív, a háború elvi győzelmének hirdetését hiába hajtogatja, nincsenek meg hozzá az eszközei.

Orbán változatlanul fenntartja hazánk energiafüggőségét Oroszországtól. Ezek a bevételek is segítik Putyint a háború fenntartásában?

Putyin elvesztette ugyebár európai piacait, kivéve Magyarországot és Szlovákiát. Helyette kereskedik Indiával és Kínával, de a strukturális kiépítettség hiányában belőlük sokkal kisebb profitra tud szert tenni, amint anno az európaiakkal történő kereskedelme során. Ezt felismerve hozott az EU döntést az orosz gáz és olaj teljes kivezetéséről az elkövetkező két évben. S magam is jól tudom, hogy Orbán nem tud ebbe beletörődni és pert indított az európai döntéshozók ellen. Orbán és Fico finanszírozza a háborút, de ezzel megnyerni Putyin nem fogja.

Milyen veszélyeket lát abban, ha Trump megunja ezt a békekereskedelmet és bedobja a törülközőt?

Ukrajna kevésbé sérülékeny most, mint egy évvel ezelőtt, mert az európai szövetségesek katonailag és pénzügyileg is támogatják. Azt elismerem, hogy a rakétaelhárításban és a műholdas adatgyűjtésben nagy szüksége van Ukrajnának az amerikaikra. Trump azt mondta Zelenszkijnek, nincs ütőkártya a kezében. Most én mondom, hogy nincs erős kártya Trump kezében, mert azokat eljátszotta 2025-ben.

Egyelőre nincsenek biztonsági garanciák, de ígéretek vannak Amerikától is!

Ezek szócséplések, elvont kérdések addig, amíg Donbasz kérdése nem oldódik meg. Volt itt Budapest Memorandum, Bukaresti Megállapodás Ukrajna NATO tagságáról, egyik sem valósult meg. Ukrajna számár a biztonsági garancia az, ha erős a hadserege, és Oroszország fokozatosan gyengül a szankciók hatására. Papíron bármit ígérhetnek, jönnek új elnökök, mint ahogy Bident felváltotta Trump, jönnek új kormányok - rengeteg a bizonytalanság. Szerintem erről nem sok értelme van beszélni.

A beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg! (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)