A világ diktátorai már nem veszik komolyan Trumpot

Új ablakban

2025. szeptember 10. Reggeli gyors, részlet (2025.09.10.) Kárpáti János lapszemléje

05:43

00:00

Tom Nichols, a The Atlantic című, liberális szellemiségű amerikai folyóirat elemzője

a minap azon a ponton ejtett jó mély sebet Donald Trump egóján, ahol az egy hatalomittas, önimádó, hiú öregembernek alighanem a leginkább fájni tud: azt írta róla, hogy a világ diktátorai már nem veszik őt komolyan.

A szerző szerint Oroszország, Kína és Észak-Korea vezetői rossz emberek, akik brutális autokrácia fölött elnökölnek, titkosrendőrséggel és fogolytáborokkal, ám mindemellett komoly emberek, és felismerik, ha komolytalan embert látnak. Immár csaknem egy évtizede méricskélik Trumpot, és nyilvánvalóan arra a következtetésre jutottak, hogy az Egyesült Államok elnöke nem érdemel tőlük tiszteletet. Legutóbb a pekingi katonai parádé szolgáltatott bizonyítékot arra, hogy a világ autokratái könnyűsúlyúnak tekintik Trumpot. Az orosz Vlagyimir Putyin, a kínai Hszi Csin-ping és az észak-koreai Kim Dzsong Ün együtt ünnepelte meg Japán második világháborús kapitulációjának a nyolcvanadik évfordulóját. Szintén ott tüsténkedett Putyin belarusz alkirálya, Aljakszandr Lukasenka is – tette hozzá a The Atlantic újságírója, és tapintatosan megkímélte a magyar publikumot attól, hogy folytassa a névsort. Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy az amerikai elnököt nem hívták meg – végtére is mi köze volt az Egyesült Államoknak Japán legyőzéséhez és Eurázsia felszabadításához? Amerika a partvonalról szemlélhette az eseményt.

 

Donald Trump

 

De ez a parádé több volt, mint egyszerű lekezelés. Az, hogy Putyin, Hszi és Kim egymással vállvetve tekintette meg Kína haderejének felvonultatását, mindössze néhány héttel követte Putyin alaszkai látogatását. Ott az orosz elnök visszautasította Trump kérését, hogy fejezze be az Ukrajna elleni háborút. A Fehér Ház ugyan csűrte-csavarta a dolgot, hogy legalább döntetlenre kihozza ezt a szerencsétlenül időzített Putyin-Trump csúcstalálkozót, de az önmagáért beszélt, hogy a Kreml diktátora nem mutatott érdeklődést a tárgyalás iránt, hogy ő beszélt elsőként a közös sajtókonferencián, majd pedig megkoronázta a napot azzal, hogy visszautasította az amerikaiak által gondosan előkészített díszebédet, és hazarepült. Ez megalázás volt, nem eszmecsere – fogalmazott Tom Nichols.

A szerző szerint Trump kevesebb kárt okozna az amerikai tekintélynek, ha lenne külpolitikája és azt megvalósító csapata, de egyik sincs. Az elnöki hivatalért is főképp személyes okokból indult: egyebek közt azért, hogy ne kerüljön börtönbe. Külpolitikája csupán személyes érdekeinek a kiterjesztését szolgálja. Csúcstalálkozókat tart, nyilatkozatokat tesz a közösségi médiában, fotózkodik, a jelek szerint leginkább azért, hogy Nobel-díjat kapjon, vagy hogy elterelje a hírvilág figyelmét, ha az túl sokat foglalkozik olyan kérdésekkel, mint például a gazdaság.

Ennél is rosszabb, hogy most már nem veszik körül Trumpot olyanok, akik törődnek a külügyekkel, illetve akik képesek kompetens cselekvésre, következetes politikai irány érvényesítésére. Első hivatali ciklusában ott volt neki védelmi miniszterként James Mattis, aki segített a nemzetvédelmi stratégia összeállításában. A dokumentumot ugyan Trump figyelmen kívül hagyta, de legalább a nemzetbiztonsági intézményrendszer kapott valakitől valamilyen iránymutatást. Most Pete Hegseth áll a Pentagon élén, aki – Tom Nichols megfogalmazása szerint – kevés hajlamot, illetve képességet mutat arra, hogy összetett dolgokon gondolkodjék.

Korábban azt gondolták, hogy Marco Rubio külügyminiszter lesz az egyik felnőtt ember a szobában, de ő végül is arra kárhoztatott, hogy komor arccal üldögéljen a külföldi vezetőkkel a fehér házi sajtóeseményeken, miközben az elnök megszégyeníti önmagát és vendégeit. Mindeközben Tulsi Gabbard, a hírszerzés igazgatója sajnálatos módon olyan amerikaiakra vadászik, akik gyűlölik az elnököt, és ez Hszi Csin-pinget nyilván mosolyra, a volt KGB-s Putyint pedig egyenesen hahotára készteti.

A The Atlantic szemleírója szerint Amerika sodródik. Nincs összefüggő külpolitikája, tapasztalt profikból álló nemzetvédelmi és diplomáciai irányító csapata, az elnök pedig nem érdeklődik a külvilág iránt, leszámítva azt, hogy az mit tud neki nyújtani. Nem csoda hát, ha a Pekingben összegyűltek – a három autokrata vezető, akik együttesen sok száz olyan nukleáris fegyver fölött rendelkeznek, amelyek az Egyesült Államokra irányulnak – úgy érzik, hogy szabad kezük van.

Tegnap Münchenben

megnyílt a nemzetközi autószalon, és mint az több médiafelületen – így például a Der Spiegel menedzsermagazin mellékletében – olvasható, a kínai BYD bejelentette: még az idén megkezdik Magyarországon a Dolphin Surf elnevezésű modelljük gyártását.

A magazin szerint ez erős konkurenciának ígérkezik a német autógyártók számára. A Dolphin Surf az európai piacra tervezett elektromos meghajtású kisautó. Hatótávolsága 310 kilométer, az alapverzió listaára pedig 22 990 euró.

A lapszemlét a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért az interjúk meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra)