A tenger mélyéről Középföldéig

1985. szeptember 1-én találták meg francia és amerikai tudósok az 1912-ben elsüllyedt Titanic roncsát Új-Fundlandnál. Hogy egy vízben talált műemlékre milyen szakmai, jogi és nem mellesleg erkölcsi előírások vonatkoznak, többek között erről is beszélgettünk a 149. epizód első interjújában. Tóth János Attila búvárrégész elmondta, a hazai víz területek is bővelkednek kincsekben, és lényegében bármi lehet kutatási terület. A Ráckevei Árpád Múzeum munkatársa arról is beszélt, hogyan kezdődik egy feltáró munka. Van, hogy egy konkrét maradványt keresnek a fennmaradt dokumentumok alapján, de az is gyakori, hogy lakossági bejelentésre mennek ki egy helyszínre. Az interjúban arról is szó volt, miért fontos, hogy sok műemlék a víz alatt maradjon, amíg nem alakítanak ki számára egy megfelelő helyet a szárazföldön. Tóth János Attila hozzátette, a hajóroncsokban talált személyes tárgyak sokszor egészen más elbírálás alá esnek, mint maguk a hajók.

Hogy sokszor letűnt korokból ránk maradt használati tárgyak jelentik számunkra a kapcsolatot a múlttal, azt többek között az is bizonyítja, hogy a múzeumlátogatási kedv mára sem hagyott alább. Valamiért izgalmasabb egy olyan csésze, legyező, amely néhány évszázaddal korábban valaki másnak a kezében volt. Hasonlóan izgalmas akár festményeken vagy más képzőművészeti alkotásokon végigkísérni, hogyan változott az öltözködési kultúránk. Vannak, akik szeretnek szó szerint belebújni a viselettörténetbe. A Múltidéző Találkozók Facebook oldal például nem csak megoszt egymással viselettörténeti érdekességeket, de gyakran találkoznak egymással, és olyankor korhű ruhákat húznak. Kovács Melinda, a csoport adminisztrátora mesélt a közösségükről, az egyes történelmi korokhoz való vonzalmukról, és arról ő hogyan és mikor kezdett el érdeklődni a divattörténet iránt.

Egyeseknek a barokk, másoknak a viktoriánus kor értékrendje, külső adottságai vonzóak. A fantasyíróknak, illetve a műfaj rajongóinak pedig úgy tűnik még mindig elsősorban a középkor a kedvence. Hogy ez miért és mennyire igaz manapság, és persze hogyan alakultak át fokozatosan a fantasy művek, erről beszélgettünk a folytatásban Kovács Tücsi Mihály íróval. Az interjúból kiderült, hogy mivel a fantasynek rengeteg alfaja van, ezért már nem kizárólagos megoldás a középkori „díszlet” egy történetnél, de tény, hogy még most is ez a leggyakoribb. Tücsi elmondta, ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy a műfaj egyértelműen a meséből fejlődött ki. Kiemelte Tolkien A gyűrűk ura trilógiáját, amelyben valószínűleg eleve azért találkozunk annyi középkort idéző mese elemmel, mert maga a szerző is irodalomtudós volt.