„Klubrádió“
Hetes Stúdió

A sárkány útja - Dési János jegyzete

19/10/2019 15:02

| Szerző: Dési János/Klubrádió

Nos, a kiskirályfi, aki alig volt több két méternél, pár pajtásával együtt egy európai uniós támogatást eldugott egy mély verem LEGALJÁRA. A sárkány persze beleesett a csapdába, ráadásul egy csikóval, amelyik látott egy lóval, amelyik nézett - a csík kóláról most nem tudunk semmit, mert azt felszívták.

2019. október 19. Hetes Stúdió-részlet (2019.10.19. Dési János jegyzete)
04:38
00:00
Ugyan a sárkány már kicsit öregecske volt, a zakója kihízva, de azért amikor a szája szélét sűrűn nyalogatva nekiindult, akkor mindenki ijedten húzódott vissza és megállapította, hogy ez egy különösen veszélyes és gonosz sárkány.

A sárkány meg valóban igyekezett különösen veszélyesnek és gonosznak tűnni, elvégre a hírnév az kötelez. Meg különben is, meg volt mondva a kis sárkányoknak, hogy a főnök az milyen egy vadállat, hát nem akarta, hogy csalódjanak benne. Így aztán habzsolta a gombszemű kiskirályleányokat, a szűzlányokat reggelire elfogyasztotta, ezenkívül nagyon szeretett lopni, elsősorban a fényes és csillogó dolgok kellettek neki, meg a stadionok és vasútépítések, de a tőzsdei cégeket sem vetette meg, különösen, ha telefontársasághoz tartozott.

Volt neki egy nagy mamlasz barátja, aki olyan, de olyan buta volt, hogy a sárkányiskolába még a sárkányfog veteményese sem sikerült soha, még a kis nyuszik is vidáman kigúnyolták és nevettek rajta, hogy nézd, de mamlasz, hát ez még egy gázcsövet sem tudna megbőrözni.

Ám ahogy teltek múltak az évek a gonosz sárkánynak szüksége lett egy buta tettestársra, hát ezt a mamlaszt maga mellé vette. Lopott ötszáz eurósokkal etette, adott hozzá véres húst és fociakadémiát, amitől aztán úgy kinyílt ennek a butának a csipája, hogy ha egyedül nem is tanult meg lopni, csalni, harácsolni, azért ketten együtt szépen pusztítottak maguk körül.

A nép meg csak összecsapta a kezét és siránkozott, hogy jaj már megint jön és dúlni fog és elviszi a lányainkat, a zsebóráinkat és a képviselő fánkunkat - de mit tehetnénk, hiszen ez egy erős és gonosz sárkány. Esélyünk sincs vele szemben, azt tesz velünk kényre-kedvre, amit csak akar.

Magunk közt szólva, ezt a sárkány is így gondolta. Hogy ő aztán azt szerez meg, amit csak akar, azt erőszakol meg, akit csak akar, ráadásul imádott kenetteljes beszédeket tartani a foglyainak, miközben a kinzócölöphöz kötötte őket és a végén a Magyar Nemezt aznapi számának vezércikkét felolvasva adta meg a kegyelemdöfést.

Ám egy szép napon jött egy kiskirályfi. Látta, mit tesz a sárkány, kérdezte a népeket, hogy miért hagyják. Azok elmagyaráztak, hogy semmit sem LEHET tenni – ez így van már egy ideje. De csak rosszabb lesz.

Nos, a kiskirályfi, aki alig volt több két méternél, pár pajtásával együtt egy európai uniós támogatást eldugott egy mély verem LEGALJÁRA. A sárkány persze beleesett a csapdába, ráadásul egy csikóval, amelyik látott egy lóval, amelyik nézett - a csík kóláról most nem tudunk semmit, mert azt felszívták.

Szóval vége lett a sárkánynak, erkölcsileg és hatalomtechnikai szempontból is. Bezárták az állatkertbe busafejű barátjával és két fillérért mutogatták.

Ekkorra persze a népek is fölbátorodtak. Az egyik szakállas kifejtette, hogy a huszonegyedik század hercegei már nem használnak ilyen csapdát, az nem korszerű, nem ízléses és nem felel meg a HACCP követelményeinek. Egy idősebb hölgy szerint - akinek egész családját falta fel a sárkány - pikával kellett volna szemtől szembe leszúrni. Egy matematikus hozzátette, hogy ma már szellemileg kell legyőzni a sárkányokat, nem nyers erővel – bár ő nem tudott elmenni a kiskirályfi elleni tüntetésre, mert a sárkány két éve leharapta a lábait.

Az újságban megjelent egy cikk, hogy sokkal mélyebbre kellett volna ásni a csapdát, ez így renonc. Valaki rátromfolt, hogy mi az, hogy állatkertbe zárjuk, még jó, hogy díszpolgári címet nem adunk neki.

Az atombiztos bunkerből előmerészkedő énektanárok szövetsége szerint nem szabadna rácsok mögött tartani, inkább ki kellene engedni a mezőre, hogy ott kedvére bóklászhasson.

A királyfiak egyesülete nyilatkozatban határolódott el a kiskirályfitól, mondván, hogy mi az, hogy csapda? Tüzes kemencébe kellett volna vetni.

Közben egy civil szervezet plakátokon követelte, hogy vakargathassák a sárkány hátát és hasát, mert elég szomorú már így is. Az Éltes Mosónők Szabad Szervezetének elnöksége viszont odanyilatkozott, hogy többet nem mossák ki a kiskirályfi zoknijait, mert kesztyűs kézzel bánik a döggel ahelyett, hogy tüzes vasrudakkal verné a heréit.

Nem folytatjuk. A Sárkány ma újból szabadon garázdálkodik. Leginkább énektanárt zabál, és ellopta az állatkertet is vaddisznóstúl.

A kiskirályfi meg egész nap a Facebookot olvasgatja, mert remekebbnél remekebb tanácsokat kap ott, miként kell elbánni valójában egy gonosz sárkánnyal.

Dési János jegyzete a 2019. október 19-i Hetes Stúdió című műsorban hangzott el.