A legyőzhetetlen kakukk

Nagyon pontosan fogalmazott Mészáros Gábor, a Princeton Egyetemen oktató alkotmányjogász, amikor a magyar Alkotmánybíróság kiüresedéséről szólva a gyülekezési jog szűkítését említette. 2016-ban ugyanis az AB túlságosan liberálisnak ítélte meg a gyülekezési jogi szabályokat, ezért a családok és a magánélet védelmével indokolva ezeket erősen megnyirbálta. „Az AB érveit a magyar parlament arra használta föl, hogy gyakorlatilag megvédje a vezetőt attól, hogy neki rossz legyen kinézni az ablakon.” (Magyar Narancs, 2023. június 1.)

Ez a törekvés most a rendőrség berkeiben folytatódik, midőn a diákok rendszeres tüntetéseit újabb és újabb kordonok felállításával igyekeznek távolabb tartani Orbán második otthonától, a Karmelita szentségtől. Mert ugye mégsem lehet minden, a térre néző ablakot elfüggönyözni, hiszen a pompás panoráma eltakarását ugyan mivel magyarázná meg az érzékeny lelkületű vezér, ha magas rangú vendégek fogadásakor azok erre rákérdeznének.

A mindent elsöprő kétharmad és a mindent tovább söprő hivatalnoksereg az elmúttizenháromévben igen leleményesen alkotva jogot, rendeletet és mindennemű jogszabályt elérte, hogy a vezér mindenütt csak azt lássa, ami neki tetszik, avagy ami ugyan nincs, de ő mégis látni szeretné. Az újabb kordonok felállítását a várban zajló régészeti feltársokkal indokolták a rend őrei, holott e feltárások helyén már betonfalak magasodnak, és arra várnak, hogy egy soha nem létező kor stukkóit rájuk aggatva jelezzék a mai rezsim dicsőnek visszaálmodott történelmi hagyományait.

Az új királyság sugallata járja át ezeket a szürke, vasbetonból készült replikákat. Az igaz, hogy a vezér szép kilátását zavarta volna a teljes vissza- és átépítés, ezért a volt Hadügyminisztériumi palotát például csak egy homlokzat erejéig húzzák fel, az épület hátsó traktusát nem, mert árnyékot vetett volna a Karmelitára. Itt a szokásosnál is könnyebb dolga volt az eljáró hivatalnokoknak, nemhogy alkotmánybírósági értelmezésre, ilyen-olyan jogászkodásra nem volt szükség, hanem semmire, mert a kiemelt (saját) beruházást úgy szabályozza a rezsim, hogy nem szabályozza, vagyis semmilyen építési, környezeti stb. engedélyt nem kell kérni ezekhez az építkezésekhez. Itt már annyira szabad a pálya, hogy a NER ott és akkor épít bármit, ahogy csak akar.

Egy ügy azonban még nem oldódott meg, s ez a kakukk. Kiszivárgott, hogy a nemzet első embere ugyan oly tehetséggel rendelkezik, hogy akár óráról órára váltogatva szerepét, látásmódját, mindig alkalmazkodni képes az adott körülményekhez – jelesül, semmilyen nehézségbe nem ütközik a mohamedán üzleti körök képviselőivel tárgyalva a legmagasabb, és követendő kultúrának nevezni az iszlámot, amiből „nekünk sokat kellene tanulni”, majd alig egy órával később dörgedelmes előadást tartani egy fórumon a tőlünk idegen kultúrából ide sereglő migránsok elleni védekezésről – szóval Orbán szinte utánozhatatlan átváltozó művész, ennek ellenére van sebezhető pontja, s ez éppen az említett madár.

Az a hír kapott szárnyra, hogy állítólag képtelen elviselni a kakukkolását. Eddig ezen semmilyen jogszabály, rendelet, ide-oda csavargatott paragrafus nem segített. Bármilyen nagyra bővíthetik a vezér által lakott, felügyelt, művelt birtokokat, mint ahogy a légszennyezés, úgy a madárhang sem ismer határokat. Sőt, maga a madár sem, ezért aztán ezer vadász, rendőr, sokkolóval, könnygázzal felszerelve őrizheti a Karmelitát, a hatvanpusztai birtokot, a vezér szép budai lakóházát, a felcsúti stadiontól egyébként védett nyaralóját, kastélyait (ha vannak) és minden mást, a fránya kakukk hangja, igen nagy messzeségből is elhallatszik. Még a Holdról is… Kiváltképp, ha valaki különösen érzékeny is erre a hangra. Az sem megoldás, amit Odüsszeusz próbált a szirének ellen, egy vezető, aki ráadásul éjjel-nappal nemzete jobbításán dolgozik, egy rövid időre sem lehet süket, még, hogy füldugó...!

Volna azonban egy üdítő megoldás. Valamilyen terápia segítségével Orbánnál át kellene fordítani ezt az érzékenységet pozitív irányba. Feltehető ugyanis, ha valaki az egyébként normális, a természetben előforduló, sőt, magának a természetnek a részeként megképzett jelenségtől szenved, annak valamilyen korai sérülés, sokk, trauma, abúzus stb. lehet az oka. Ha ezt nem hivatalnokok, seggnyaló karrieristák, hanem képzett, tehát jó iskolákban tanult és innen egyelőre nem kivándorolt, okos szakemberek feltárnák, akár még meg is kedvelhetné a miniszterelnök az addig számára kellemetlen hangot. Maradna azonban egy újabb baj, nevezetesen, hogy ez egyszer beismerje, ugyan sok mindent le tud győzni, de a kakukkot nem. Hiszen már Arany János is megírta:

"Madárfüttyről,

Mit sem tud a corpus juris;"

És íme, a bűnelkövető: