A köldökzsinór - Szénási Sándor jegyzete

Az előbbi esetében ez már a '68-as reformok bukása után derengeni kezdett azokban, akik addig hittek abban, hogy a sztálinista modell átfejlődhet egy demokratikus szocialista rendszerbe. Az utóbbi, a Fidesz pedig épp most, a szemünk előtt bizonyítja, hogy amikor az elmúlt 16 év „vívmányainak” a védelmét választja újnak mondott, de persze közben régi identitásnak, képtelen a szembenézésre, ami nélkül nincs megújulás. Ettől persze a Kádár-kor is túlélt még vagy húsz évet, és a Fidesz sem múlik el egyik napról a másikra.

A végtelen hosszúnak tűnő „létező szocializmusban” volt idő arra, hogy egy reform nélküli korban felnőjön egy új reformnemzedék, amely végül nem átmenetet csinált, hanem reshuffled the desk, vagyis tiszta lapokat nyitott, rendszert váltott. A Fidesz-frakcióban viszont azok az emberek ülnek, akik O.V. rezsimjének gátlástalan végrehajtói voltak, és akiktől nem várható, hogy saját magukra valljanak. Nemcsak azért, mert így mindenféle vizsgálóbizottság helyett is elvégeznék a konkrét bűncselekményeik tényállásának bizonyítását, hanem önmaguk, a saját személyiségük (már akinek van persze) megsemmisítését is végrehajtanák. Úgy maradnának üresen, mint a kiszáradt, zörgő kórók.

Eközben ezer szállal, de inkább köldökzsinórral kötődnek a görénykurzusnak nevet adó maffiafőnökhöz. Az lenne az érdekük, hogy mindent rákenjenek, de ez sem a megmaradt szavazóik, sem a közvélemény többsége szemében nem lenne hiteles, meg hát nem egyszerű kiszállni a papahotelből. Tőle kapták a szavaikat, a nemzetinek összegányolt ideológiájukat, a kiválasztottság tudatukat, a megnyugvást, hogy trónol a magasban egy felettes énjük, és persze tőle kapták az engedélyt rabolni. Ettől megszabadulni csak a már említett zörgő, üres kóró állapot révén lehetne, vagyis sehogy.

A fő maffiózó pedig ultrák után matat a sötétben, szavazót lopni indul a Mi Hazánk tanyájához, beteljesíteni azt, ami már jóideje a célja volt, egy putyini országot, ahol, ha visszamászik a hatalomba, soha többé nem állhatna elő egy Magyar, hogy megkérdőjelezze a hatalmát, ahol humoristák nem gúnyolhatnák őt felcsúti kocának, szociológusok nem írhatnák le maffiafőnöknek, ahol vége lenne a söpredék pofázásának, csönd lenne, és aszály, csak a szú percegne.

Ami azt jelenti, hogy nemcsak a teremtménye, a Fidesz reformálhatatlan, hanem O.V. is. Kádár, akinek Orbánnal szemben gyilkos bűnei is voltak, jobb politikusnak bizonyult, és idővel átjátszotta magát a nemzet atyjává, kis szabadságok adományozójává, olyan rezsimgazdává, ahol a korbácsot eldugták, a cukrot meg kitették. Kádár egyébként az ötvenes években mindenki szerint, aki ismerte, kíméletlen, erőszakos, és bosszúálló volt, de Rákosi börtöne, és '56 megtörte, és változtatott rajta. A megtorlást szoros szovjet felügyelet alatt végrehajtotta, de utána belekezdett egy különútba.

Orbán a maga '56-ját nem úgy éli meg, mint Kádár, hanem úgy, mint Biszku Béla, aki a forradalom utáni bosszú egyik legélesebb, véres kése volt, és, vérrozsdásan,  az is maradt a 1978-as bukásáig, ami után valódi hatalma már nem maradt. Nem véletlen, hogy a korábbi rendszer elitjéből ( már aki akkor még élt) egyedül őt tartóztatták le, és állították bíróság elé, jó későn, 2012-ben, majd négy év múlva, szabadlábon kapott egy felfüggesztettet. Az ítélet előtt meghalt.

Hogy Orbán bíróság elé kerül-e, nem tudható, sokan kétlik. De a végjáték szempontjából ez már mindegy is. A szélsőjobbnak már fiatalabb, és őt nem kedvelő urai vannak, és ha a szerencséjük egyszer politikai nyarat hoz rájuk, annak új és új rablói támadnak, a bukás bűzét árasztó öregember nem kell senkinek.

Majd fognak nosztalgiázni felette, de hát Kádár iránt is nosztalgiáztak. Aztán elmúlt az is.

Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2026. május 27-ei  adásában hangzott el a szerző felolvasásában. Címlapi fotó: AI-illusztráció