A kárpátaljai magyar kisebbség csapdahelyzetbe került

Fedinec Csilla azzal kezdte, hogy a 2022-es orosz-ukrán háború kitörése és a magyarországi parlamenti választások kampányidőszaka egybeesett, amit a kormánypártok kihasználtak. Felidézte:"az ember teljesen magánkívül volt, mikor hallotta azokat a propagandaszövegeket, amelyek a háborút felhasználják arra, hogy választásokat nyerjenek egy olyan országban, amelyik ráadásul közvetlen szomszédja ennek a háborús országnak, pluszban ott kisebbségi magyarok is élnek". Hozzátette, a kezdeti remények ellenére, hogy ez csupán kampányfogás, az ellenkezője történt: a negatív propagandát "folyamatosan fölfelé kellett pörgetni, és egyre durvábbá kellett tenni ahhoz, hogy megmaradjon a köztudatban, és gyakorlatilag azóta ebben élünk".

A Nyelvtörvény körüli félreértések

Fedinec Csilla hangsúlyozta, hogy szakértők gyakran összekevernek két különböző ukrán törvényt: "még mindig nem tudják megkülönböztetni, hogy két különböző törvényről van szó. Először is van az oktatási törvény 2017-ből, és annak a nyelvi cikkelye és van egy 2019-es nyelvtörvény." A 2017-es oktatási törvény nyelvi cikkelye váltotta ki a legtöbb vitát, amely azt írta elő, hogy a nemzetiségi iskolákban az oktatás egy része anyanyelven, másik része államnyelven folyik majd. Fedinec Csilla azonban rámutat, hogy ez a cikkely soha nem lépett életbe, mégpedig azért, mert kétszer is kitolták a bevezetését.

"Ez a 2017-es oktatási törvény, illetve a 2019-es nyelvtörvény valóban egy drasztikus beavatkozás volt a nyelvi folyamatokba, de nem elindított vagy elkezdett valamit, hanem egy létező folyamatot, tehát egy magától is elindult és létező ukránosodási folyamatot gyorsított volna fel, de az adott körülmények között ezt végül is nem a törvények tették meg, hanem a háború kitörése. A legtöbb oroszul beszélő, orosz identitású ember pont azokban a megyékben él, ahol a háborús terület van és azt bizony nem tudták elképzelni, hogy az orosz hadsereg jön őket itt felszabadítani az ukrán elnyomás alól, úgyhogy közben megöli őket.”

A 2023. decemberi módosítás alapvetően megváltoztatta a kisebbségekre vonatkozó törvényeket. Fedinec Csilla elmagyarázta, hogy az ukrán jog a Velencei Bizottság 2020-as véleményét megfogadva úgy diszkriminál, hogy "teljes jogkörrel rendelkeznek azok a kisebbségek, amelyek az Európai Unió valamely hivatalos nyelvét beszélik." Ez azt jelenti, hogy az orosz kisebbség kivételével minden kisebbségre (beleértve a magyarokat is) a teljes jogok köre vonatkozik. Ennek köszönhetően a magyar iskolában magyarul megy az oktatás, kivéve két-három alapozó tantárgyat, mint az ukrán nyelv, ukrán történelem és a honvédelmi ismeretek, amelyek államnyelven folynak.

A kárpátaljai magyar kisebbség létszámát illetően Fedinec Csilla kiemeli, hogy "egyetlen népszámlálás volt Ukrajnában, mégpedig 2001-ben". Az akkori adatok szerint a magyarok létszáma stagnált, mintegy 160 ezer főt számláltak. A későbbiekben, 2017-ben, a Bethlen Gábor Alap támogatásával végzett "árnyéknépszámlálás" 130 ezerre becsülte a kárpátaljai magyarok számát, "de úgy, hogy ebbe benne volt már az a legalább 20 ezer ember, aki tartósan külföldön vállalt munkát." A 2022-es háború kitörése óta ez a szám tovább csökkenhetett a menekültek miatt. Fontos megjegyezni, hogy a kárpátaljai magyarok nagy része magyar állampolgár is, annak ellenére, hogy Ukrajnában a kettős állampolgárság nem engedélyezett, de szankciók nincsenek ezzel kapcsolatban.

A nyelvi identitás összetettsége

Ukrajna nyelvi és nemzetiségi térképe jóval árnyaltabb, mint azt a közbeszéd sugallja. Az orosz anyanyelvűek jelentős része ukrán identitásúnak tartja magát:

„A 8 millió az orosz anyanyelvű és orosz identitású. A többiek pedig, akiknek az anyanyelve az orosz, de ukrán identitásúnak vallották magukat.” így lehetett azt mondani a háború előtti időben, hogy az oroszok száma Ukrajnában 8-15 millió. A háború hatására ez az identitás megerősödött. Fedinec szerint: "Nagyon sokan elkezdtek nagyon sürgősen ukránul beszélni, de ennek ellenére az orosz, mint olyan, az nem tűnt el”. Kiemelte, hogy a nyelvi váltás nemcsak társadalmi, hanem politikai következményekkel is járt, különösen azokban a régiókban, ahol a háború közvetlenül érintette a lakosságot.

Kárpátaljai magyarok helyzete

A társadalomkutató kárpátaljai magyarok helyzetéről azt mondta, sajátos helyzetben vannak, hiszen többségük nem beszéli az államnyelvet, azaz az ukránt, ezért az országos információs térből lényegében kiszorulnak. Ehelyett a magyarországi kormánymédia válik elsődleges hírforrássá: "Hallják a magyar állami kormánypárti rádiót, televíziót, és akkor gyakorlatilag belekerülnek egy csapdahelyzetbe, mert azt hallják, hogy az ukránokat utálni kell, az ukránok háborúznak, nem az oroszok.”

Ez az elszigeteltség félelmet, elbizonytalanodást és akár kollektív sokkot is okozhat – egy olyan mentális állapotot, amely hosszú távon is befolyásolja az identitást és a társadalmi kohéziót.

Sérelmi politika és a magyar állam szerepe

A kárpátaljai magyar közösség politikai kultúrájában – részben történelmi okokból – fontos szerepet játszik az úgynevezett sérelmi politika. Egy ukrán kollégája így jellemezte a helyzetet Fedinec visszaemlékezése szerint:

"A kárpátaljai magyar politika az sérelempolitika. (…) Mindig meg akarnak sértődni valamin."

A kutató szerint ebben valóban van igazság: "Voltak időszakok, amikor volt miért megsértődni, és voltak időszakok, amikor nem volt miért megsértődni. Ettől függetlenül folyamatos volt a politikai megsértődés.” Ez a mintázat szerinte részben a magyar kormány politikájából is ered, amely gyakran választási kampányok idején is próbálja befolyásolni az ukrajnai magyar közösséget – annak ellenére, hogy az ukrán választási törvény ezt tiltja:

"Többek között, amikor Porosenko a 2014 és 2019 közötti államfő a kampányidőszakban teleplakátolta Ukrajnát azzal a plakáttal, ahol farkasszemet néz Putyinnal, akkor ezeket a plakátokat le kellett szedni, merthogy Putyin külföldi politikus, és nem lehet ezzel külföldi politikussal mozgósítani a választásokra. A 2019-es ukrán elnökválasztás tanulságával kapcsolatban pedig azt mondta, a kárpátaljai magyarok politikai preferenciáit illetően, hogy akkor Zelenszkij nagy többséget kapott a magyarlakta területeken is. Ez ellentmond annak a leegyszerűsített narratívának, hogy a kárpátaljai magyarok automatikusan szemben állnának az ukrán állammal vagy annak vezetésével. A háború alatt pedig az ukrán társadalom egésze – ideértve a kisebbségeket is – összezártabbnak bizonyult, mint sokan feltételezték.

Revíziós vádak és az orosz propaganda

A beszélgetésben szó esett arról is, hogy időnként felmerül a gyanú: Magyarország esetleg a háborús helyzetet próbálná kihasználni valamilyen területi revízióra. Fedinec szerint ezeknek a hangoknak az eredete egyértelmű:

"Ezeknek a hangoknak a kiindulópontja az mindig Oroszország volt. Oroszország kezdte el azt mondani, hogy kell neki Ukrajna háromnegyede, a többit pedig odaadja a szomszédoknak. Itt Magyarországon is volt persze mindig, aki ezt lelkesen támogatta. Azért bármiről van szó, azt ne feledjük el, hogy bárminek van híve, a kérdés az, hogy mennyi híve van. Ezért is csodálkozom azon, hogy ez az állandó negatív propaganda, amit a magyar kormány végez, hogy hogy nem fél attól, hogy egyszer csak kritikus tömeg keletkezik, amit nem tud kezelni. Tehát minden társadalomban van szélsőség, de az egyáltalán nem mindegy, hogy otthon szotyolázás vagy meccsnézés közben mondja vagy gondolja azt, amit akar, vagy pedig kimegy az utcára. Mert amikor kiment az utcára, akkor mindig vannak hozzácsapódók, és ez a tömeg egyre szaporodik, hogyha egyre inkább azt látja, hogy ezt lehet mondani, ezt lehet gondolni, sőt ez a hivatalos álláspontja az országnak.”

Ezzel együtt hozzátette, hogy semmilyen konkrét bizonyíték nem áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a magyar kormány efféle szándékot komolyan fontolóra vett volna. Kutatóként így fogalmazott: „Nem láttam semmi olyan dokumentumot, illetve nem vettem részt semmilyen olyan érdemi megbeszélésben, ahol ezt bárki vagy cáfolni, vagy alátámasztani tudta volna.”

Belső menekültek és demográfiai átrendeződés

A háború demográfiai átrendeződést is hozott Kárpátalján. A keleti és déli megyékből számos belső menekült érkezett a viszonylag biztonságos nyugati régiókba – köztük sok orosz anyanyelvű is:

"Kárpátalja lakossága is nagyon nagy számú menekültet szívott fel. (…) úgyhogy Kárpátalján most talán most talán többen beszélnek oroszul, mint korábban.”

Ez a nyelvi és kulturális átalakulás tovább csökkenti a magyar kisebbség arányát a térségben – még ha létszámuk abszolút értékben nem is csökkent érdemben. Ugyanakkor, ahogy Fedinec is megjegyezte, az orosz ajkú lakosok között is egyre többen igyekeznek ukránul beszélni – a háború identitásképző hatása ebben is megmutatkozik.

Vallási autonómia és nemzeti önrendelkezés

A vallási szféra is része volt az ukrán–orosz elkülönülés folyamatának. Az ukrán ortodox egyház kiválása a Moszkvához tartozó patriarchátusból és önálló autokefál státusza szimbolikus jelentőségű volt:

"Ez ugyanaz az ortodox vallás, csak az a kérdés, hogy a Moszkvának alárendelt patriarchátus vagy Kijevnek alárendelt önálló patriarchátus.”

Ez a különválás is azt mutatja: Ukrajna nemcsak politikailag, hanem kulturálisan és spirituálisan is el akarja kerülni azt, hogy Oroszország szatellitállamává váljon.

A teljes beszélgetést meghallgathatják a megfelelő lejátszóra kattintva.(Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a jegyzet meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)