"A humanizmus, a tolerancia egy teokráciában nem működik"
6/09/2025 09:15
| Szerző: Klubrádió/Lőrincz Csaba
| Szerkesztő: Wilk Valentin
A holokauszt emlékének halványulását ügyesen használták ki az iszlám radikális mozgalmak – véli Gábor György vallásfilozófus. A Másrészről vendége a műsorban a nyugati társadalmak és a teokráciák közti különbségekről is beszélt.
Izrael és Gáza konfliktusa kétségtelen indulatokat váltott ki. Az utóbbi időkben tapasztalható antiszemitizmushoz képest is erőteljesebb indulatok jelentek meg. „Ez egy új antiszemitizmus, régi toposzok élednek újjá, vagy pedig egyszerűen csak a szunnyadó, meglévő zsidógyűlölet kapott most táptalajt?” – tette fel a kérdést Rózsa Péter, a Másrészről műsorvezetője beszélgetőpartnerének, Gábor György vallásfilozófusnak.
„A humanizmus, a tolerancia, a türelem, a megértés, a béke, ezek valóban a nyugati, a zsidókeresztény hagyománynak, történelemnek, civilizációtörténetnek a saját tapasztalatain, és sokszor a véres, koszos, gyilkos tapasztalatain nyugvó nagy végső következtetések, amelyekre így vagy úgy számtalan hibával, tévedéssel, politikai, sehova nem vezető zsákutcával, de folyamatosan erre törekszünk” – mondta Gábor György. Ezeket a fogalmakat "jellegzetesen és tipikusan nagyszerű, csodálatos, de tipikusan európai fogalmaknak" nevezi.
„Ezek a fogalmak teokráciában nem működnek, hiszen a teokrácia ezt a toleranciát nem ismeri. A teokrácia, tehát a vallási elvekre épülő társadalmi berendezkedés, az éppen abból indul ki, hogy én képviselem, és egyedül én képviselem az emberiség igaz ügyét, ezt nekem kötelező megvalósítanom, transzcendens küldetésem ezt megvalósítani, és mindenki, aki mást mond ezzel szemben, az valamilyen módon a gonosznak, a sátánnak, a gyermeke.”
Mások mellett egy példán keresztül szemléltette a gondolkodásmódbeli különbségeket. „Annak illusztrációjaként, hogy mennyire a gondolkodásunk, mennyire kötődünk a saját európai fogalmi készletünkhöz, és képtelenek vagyunk ebből kilépni. Nem csak a szakirodalom meglepő módon, de hát az egész publicisztika, az újságírás nyelvezete is, mondjuk tele van azzal a fogalommal, hogy öngyilkos merénylet. Nincs öngyilkos merénylet. Ez a mi nyugati gondolkodásunknak az eredménye. Ők, az iszlám, nem öngyilkos merényletet használnak, hiszen az öngyilkosságot a Korán épp úgy bünteti, épp úgy szankcionálja, ahogy a zsidó és a keresztény hagyomány. Tehát szó nincs erről. Ők ezt nem öngyilkos merényletnek, hanem mártír cselekedetként fogják fel. Éppen a sajátos felfogásukból következően azt mondják, hogy ez nem öngyilkosság, hanem egy olyan cselekedet, amelyet az igaz hit nevében kötelességszerűen hajtott végre az illető, aki azt elkövette, és ezért mártírként tekintenek rá, aki ezzel, hogy úgy mondjam, egyenesen berobbantotta magát a paradicsomba” – összegezte.
Az antiszemitizmus mai jelenségeit Gábor három rétegben elemzi. Először felidézi, hogy 1945 után a nyugati világ szembesült a Shoah [a holokauszt] borzalmával, és kialakult a „rossz lelkiismeret kultúrája”. Politikusok, értelmiségiek és művészek hosszú időn át hangsúlyozták a „soha többé” elvét, és komoly viták, önvizsgálatok zajlottak, különösen Nyugat-Európában. Ez azonban sosem jelentett teljes, univerzális szembenézést, és az idő múlásával a társadalmak emlékezete gyengült: három generáció nőtt fel, egyre távolabb kerülve a holokauszt élményétől.
Második rétegként kiemeli, hogy ezt a feledést az iszlám radikális mozgalmak – például a Hamász – ügyesen használták ki. Saját magukat állították be áldozatként, miközben Izraelt és általában a zsidóságot náci, genocídiumot elkövető szerepbe tolták. A nyugati „rossz lelkiismeret” erre rezonál, és könnyen elfogadja a leegyszerűsített áldozat–gonosz képletet, amelyben a palesztinok válnak a „mai zsidókká”, míg Izrael a „nácivá”.
Harmadik rétegként a médiát említi: a vizuális kultúra dominanciája miatt a manipulálható képi anyagok sokkal erősebben hatnak, mint a szöveges magyarázatok. Ez tisztességtelen előnyt ad a propagandának, hiszen a zsidó hagyomány kevésbé épít a képi ábrázolásra, így védtelenebb ezzel a nyomással szemben.
A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva, a műsor első felében hallgathatják meg. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért az interjúk meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
2025. szeptember 5., csütörtök 19:00
Műsorvezető: Rózsa Péter
