A hibrid rezsimek akkor is elbukhatnak, amikor a lojálisok elveszítik hitüket, hogy a gazda érinthetetlen
15/05/2026 08:03
| Szerző: Kárpáti János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Orbán veresége – azon túl, hogy véget vetett 16 éven át tartó uralmának – rávilágított a magyarországi informális hatalmi rendszer azon rideg logikájára is, hogy a lojalitás csak addig tart, ameddig az elit azt hiszi, hogy a rezsim képes túlélni az elszámoltatást – írja a Visegrad Insight.
Magyarország példája azt mutatja: a hibrid rezsimek nemcsak akkor buknak el, amikor a választók megfordulnak, hanem akkor is, amikor a lojálisok elveszítik az abba vetett hitüket, hogy a gazda érinthetetlen – ezt a gondolatot emeli ki a Visegrad Insight című, közép-európai kérdésekre szakosodott varsói portál, Zgut-Przybylska Edit politológusnak a cikkéből, amely azt tekinti át, miként omlott össze belülről Orbán Viktor hatalmi gépezete.
A szerző szerint Orbán veresége – azon túl, hogy véget vetett 16 éven át tartó uralmának – rávilágított a magyarországi informális hatalmi rendszer azon rideg logikájára is, hogy a lojalitás csak addig tart, ameddig az elit azt hiszi, hogy a rezsim képes túlélni az elszámoltatást. Orbán hibrid rendszere másfél évtizeden át sérthetetlennek látszott. Hipercentralizált politikai gépezet volt, amely az alkotmányos szabályok alakításán, a média foglyul ejtésén, a korrupt kliensrendszeren, valamint a fékek és ellensúlyok módszeres erodálásán alapult. A rendszer mégis összeomlott, választás révén, és sokkal gyorsabban, mint ahogy azt sokan várták.
Ennek okát Zgut-Przybylska abban látja, hogy Magyar Péternek sikerült megszólítania egy olyan nemzedéket, amely éveken át széttöredezett, újszerű, gyakran intézményeken kívüli eszközökkel tiltakozott, juttatta kifejezésre elégedetlenségét. Ott ért el sikert, ahol a korábbi ellenzék kudarcot vallott: a szórványosan megnyilvánuló nemzedéki frusztrációt valódi elkötelezettséggé tudta változtatni, és a magyar társadalom nagy részének visszaadta a politikai hatékonyság érzetét.
A nemzedéki mozgósítás – folytatódik a Visegrad Insight elemzése – együtt járt a NER hosszú időn át fennálló „társadalmi szerződésének” a fokozatos összeomlásával, hiszen a gazdaság hanyatlása és a növekvő bizonytalanság aláásta azt az alkut, amelynek keretében korábban az Orbán-rezsim a demokratikus normák mellőzése és a rendszerszintű korrupció fejében kiszámíthatóságot, anyagi stabilitást és viszonylagos gazdasági előrelépést biztosított a társadalom széles rétegei számára. Orbánnak az EU-val szembeni egyre konfrontatívabb irányvonala gyorsította ezt a bomlási folyamatot, és az uniós források visszatartása jelentős mértékben gyengítette a rezsim újraelosztási képességét.
A Varsóban élő magyar politikatudós szerint az Orbán-rendszer valódi alapszabálya az informális hatalmon alapuló, eliten belüli összetartás volt. Az ilyen, autoriter, patrónusi rendszerek addig tűnnek stabilnak, amíg nem kezd meggyengülni az elit hűségét biztosító összehangoló mechanizmus. Ha az megtörik, a szétesés meglepő gyorsasággal végbemegy. „A hibrid rezsimek nem csak akkor válnak sebezhetővé, amikor az ellenzék megerősödik, hanem amikor a bennfentesek elveszítik a hitüket abban, hogy a rendszer a végtelenségig tudja garantálni védelmüket” – fogalmaz Zgut-Przybylska Edit.
Figyelmeztet azonban arra is, hogy a haveri kör egyes csúcsszereplőinek, illetve a kulcsintézmények vezetőinek az „átállása” adott esetben a demokratikus normalizálódás illúzióját nyújthatja, valódi strukturális átalakítások nélkül. Az intézmények olyan tényezői, akik korábban lehetővé tették az autoriter viszonyok megszilárdulását, gyorsan alkalmazkodhatnak az új politikai környezethez. Ha a demokratikus átmenet az elit adaptálódására korlátozódik, mélyebb intézményi átalakítás nélkül, akkor az informális hatalom mögöttes logikája sértetlenül tovább érvényesülhet a látszólag demokratikus felszín alatt.
A szerző kitér arra is, miben lehetnek tanulságosak a lengyel tapasztalatok. A Jog és Igazságosság Pártja, a PiS – Orbán rendszerével ellentétben – soha nem tudott kiépíteni teljesen centralizált informális hatalmat a fő patrónus körül. Lengyelország intézményes szempontból pluralistább, gazdasági értelemben kevésbé monopolizált, politikailag pedig decentralizáltabb maradt. A Tusk-kormányzat így paradox helyzettel szembesül: a sérült, de nem teljesen monopolizált struktúrákban a PiS-korszak utáni átmenet lassúbb és konfliktusosabb. Tusk továbbra is a köztársasági elnöki intézmény gátjaival kénytelen szembenézni. Magyarországon másként alakulhatnak a dolgok. Mivel az informális függés mélyebben beágyazódott a magyar államba, az intézményes alkalmazkodás gyorsabban megtörténhet. Ez azonban azt is jelenti, hogy sokkal nagyobb a számonkérhetőség fontossága. Az informális hatalom az alkalmazkodás révén képes lehet biztosítani saját túlélését, ha a demokratikus átmenet során nem tudják megváltoztatni a büntetlenséget biztosító háttérstruktúrákat.
Ruff Bálintra és munkatársaira az feladat vár, amit a kelet-közép-európai országokban már elvégeztek: át kell világítani a köztisztviselőket, hogy kiszűrjék azokat, akik együttműködtek a korábbi autoriter rezsimekkel – írja a Visegrad Insight szerzője.
A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
2026.05.15., péntek 6:00
Riporter: Kárpáti János