A Fidesz maga verte be az utolsó szöget a koporsójába
28/03/2021 14:14
| Szerző: Csernyánszky Judit/Klubrádió
A Fidesz a legjobb döntést hozta meg, amikor kilépett az EPP-ből, mondta Jerzy Buzek volt lengyel kormányfő Csernyánszky Judit kolléganőnknek. A lengyel politikus 2009 és 2012 között az Európai parlament elnöke is volt.
– Minden fejleményt szorosan követek, tudom, mi zajlik az önök országában és tényleg csak azt tudom mondani, nagy szomorúsággal tölt el. De abban is biztos vagyok, hogy jönnek még jobb napok. Ahogy ilyenkor mondani szoktuk, a harcunknak soha nincs vége.
– Akkor a januárban hatályba lépett jogállami mechanizmus előbb-utóbb működésbe lép, erre utal?
– Meg kell mondjam, figyelemmel követtem a Klubrádió sorsát is, - majd rákérdez a helyes magyar kiejtésre és rögtön megjegyzi, mintha lengyelül ejtenénk ki. S valóban, tökéletesen hangzik a szájából.
– Mi pedig a nemrég elfogadott jogállami mechanizmust illeti, nem kérdés, hogy azonnal intézkedni kell. Az Európai Parlament felszólította az Európai Bizottságot, hogy amilyen gyorsan csak lehet, indítsa el a procedúrát. És engedje meg, hogy elmondja, ez egy roppant kényes kérdés. És rendkívüli aggodalommal tölt el mindannyiunkat. A jogállam, és az igazságszolgáltatás függetlensége több, minthogy veszélyben van. S az, hogy a szabad sajtó elfojtására tett intézkedések milyen aggályosak, a maguk rádiója, a Klubrádió egyértelműen példázza a helyzetet. Tudjuk, a civil szervezetekkel sem jobb a helyzet. S amit a tudományos élet szabadsága ellen elkövettek, hogy is mondjam magának, ez már-már a kommunista időszak intézkedéseire emlékeztet engem – idézi fel az 1940-ben született konzervatív politikus a maga által is megélt történelmet. S akkor még nem is említettem azt az idegengyűlöletet, amit a bevándorlók és menekültek iránt juttat kifejezésre az önök kormánya. Az önök és a mi történelmünknek is közös vonása, hogy mindig voltak ellenálló mozgalmak, amelyek előbb-utóbb győzedelmeskedni fognak az ilyen és ehhez hasonló jelenségek felett. S mindebben talán az a legszomorúbb, hogy épp azok a politikusok idézték elő ezt a borzasztó helyzetet, akik 1988-ban, majd 2002-ben ott voltak a politikában, hogy elérjék Magyarország uniós csatlakozását. Lengyelország és Magyarország akkor kéz a kézben együtt harcoltak a maguk szabadságjogaikért. Nagyon jól tudják ezek a politikusok, hogy miért és hogyan harcoltak, hogy ezeket a jogokat kivívhassák. S mindezeket aztán a referendumon is kimondatták. 2003-ban mindkét ország népszavazással erősítette meg azokat az értékeket, amelyek akkor fontosak voltak és ma is annak kellene lenniük. Szóval, ha úgy vesszük, csak vissza kellene menniük azokhoz az időkhöz ezeknek a politikusoknak, hogy tudják, hol van ma az igazság.
– Ezek szerint ön is kifejezetten helyes döntésnek tartja, hogy a Fidesz kilépett az Európai Néppártból?
– Tudja, hölgyem, ez volt egyetlen lehetséges megoldása annak, hogy az Európában is terjedő idegengyűlöletet meg lehessen állítani. Magyarország szempontjából és a többi tagállam számára is ez egy kiváló döntés volt, hogy végetérhessen az antidemokratikus lépések sorozata, hogy a hazájuk számára is rendkívül nehéz Covid-pandémia idején az ország helyreállítását elősegítse. De, hát azért el kell mondjam, hogy a Fidesz túl messzire ment. Nem tudta, mikor kell hátrébb lépni, sőt, egyre radikálisabb lépésekre szánta el magát. Az Unió ellen intézett konspirációs teóriáját egypár tagállam is kezdte már magáévá tenni. S itt nem csak a saját hazámat említhetem, hanem Franciaországot és Olaszországot is. Az szinte már minden határon túlment, hogy a jogállami kérdések megvitatásakor a Gestpoval üzengetett a Fidesz az Európai Néppárt parlamenti vezetőjének, Manfred Webernek, s még csak bocsánatot sem kért? Ezzel tulajdonképpen saját maga verte be az utolsó szöget a koporsójába!
– Önnek milyen konfliktusai voltak a Fidesszel? Volt, amiben együtt tudtak működni?
– Hát, persze, mint minden családban. Ha szóba kerültek a gazdasági kérdések, a munkavállalás, a tudományos kutatások ügye. Pedig hát ezekben a kérdésekben nemcsak a szocialistákkal igyekeztünk és általában sikerült is kompromisszumot kötnünk, de még a post-kommunistákkal is. És akkor épp a Fidesszel nem tudtunk egyezségre jutni?! Mert nekem mindig az lebegett a szemem előtt, hogy az uniós egység minél nagyobb és erősebb legyen. Úgy persze, hogy sokszínűsége és diverzitása se szenvedjen csorbát. Ezekben az ügyekben mindig amolyan hídépítésre törekedtünk. De tudja, a demokratikus alapelvek és a jogállami kérdések ügyében nincs és nem lehet kompromisszum.
– Igen ám, de Orbán Viktor mindig szabadságharcosnak állította be magát, hősnek. S igyekezett vezető szerepre is törekedni ebben a közösségben. Ön szerint fel fogja tudni építeni azt a politikai csoportot, ami az ő reményei szerint a második legnagyobb frakció lehet az Európai Unióban? Fogja tudni ezt is menedzselni?
– Nem hiszem, hogy könnyű dolga lesz. Már csak azért sem, mert már hét politikai csoport működik az Európai Parlamentben. Kicsi az esélye annak, hogy egy új formáció jöjjön létre, valószínűnek inkább azt tartom, hogy a meglévők egyikéhez fog csatlakozni. s hogy ez milyen jövőt hoz Magyarországnak, nem tudom. De azt igen, hogy a legfontosabb most az igazságszolgáltatás függetlenségének hétköznapi szlogenjével a kollégákat arra bírni, hogy tegyünk meg mindent a sajtószabadságért, az emberi és állampolgári jogokért, azokért a demokratikus értékekért, nem dezintegrálják az Európai Uniót. Ugyanis ha a lisszaboni szerződés 2. cikkelyében lefektetett közös értékrendet nem tudjuk megőrizni, akkor az Unió szétesik.
– A 7-es cikkely gyakorlatilag már feledésbe is merült a renitens országokkal szemben?
– Nos, a 7-es cikkelyről csak annyit, hogy mi megpróbáltuk kihozni belőle a lehető legtöbbet. De a jelek szerint gyakorlatilag lehetetlen feladatra vállalkoztunk. de az az igazság, hogy 2007-ben, 2008-ban, amikor csiszolgattuk a lisszaboni szerződést, egyikünk fejében sem fordult meg, hogy lesz akár egy olyan ország is – tegyük hozzá, most már kettő, három is van – amelyik képes lesz semmibe venni az alapszabályainkat. Arra még végképp nem számítottunk, hogy épp az új tagok felől és Közép-Kelet Európából érkezik az igazi fenyegetés. Pont azért nem számítottunk erre, mert ebből a térségből mindannyian nagyon jól emlékeztünk a kommunista időkre. Nem gondoltuk volna, hogy a történelem képes megismételni magát. S ezért nem is gondoltuk át, mi lenne a legtökéletesebb jogi kerete ezeknek a kérdéseknek. Egyszerűen nem is dolgoztuk ki ennek a mechanizmusát, mert annyira képtelenségnek tűnt az ilyen típusú törvényszegés. Szóval ezt utólag be kell ismerni, rossz vagy inkább gyenge lábakon álló törvényi keretet adtunk a működésünknek. amiből persze most már az a tanulság is levonható, hogy egy adott országnak kell ezeket az ügyeket lerendeznie. Most például a sajtófüggetlenségének problémája mellett a közösségi háló szabályozása is nagy odafigyelést érdemelne, akárcsak az internethasználaté, amelyek továbbra is nyitott kérdések. Ezzel együtt legyünk szerintem optimisták!
– Mennyire tartja súlyosnak az Orbán-kormány barátságát Oroszországgal és Kínával?
– Nemzetközi kapcsolataink szintén nagyon fontos kérdésként vetődnek fel. Az alapvető számomra ebben is az Unió egységes fellépése. Teljes egyetértésben kellene közös irányba menni a közös kihívásokra adott egységes válaszokkal. Nagyon kis országok, kis pontok vagyunk mi a nagyhatalmi játszmákban. Hogy mérhetnénk magunkat az Egyesült Államokhoz, Oroszországhoz, Kínához vagy Dél-Afrikához. A sort folytathatnám. Ugyan miként hasonlíthatnánk magunkat Indiához, Brazíliához. Legfőképp a transzatlanti kapcsolatrendszerünkre értendő, hogy ha nem is a legkisebb országok, de mindenképpen gyenge országok vagyunk. Kínához való viszonyunkat épp most fejeztük ki egyértelműen: miközben meg szeretnénk őrizni a két hatalom közti jó viszonyt, nem hunyunk szemet az emberjogi kihágások felett.
– Hisz a magyar kormánnyal szemben is ugyanezek az elvárások!
– Igen. Én magam külön is írtam gratuláló levelet Joe Bidennek elnökké választása alkalmával. 2010-ben az Európai Parlament elnökeként a Fehér Házban találkoztam Joe Bidennel és Hillary Clinton akkori külügyminiszterasszonnyal. Akkor éppen az gázvezeték építése és a gazdasági kapcsolatok kerültek elő, a NATO-n belüli kapcsolatépítés függyévényében is. Meggyőződtem arról, hogy az együttműködés a legjobb opció a kényes kérdések tisztázásakor, legen az akár védelmi természetű. Ilyenkor mérlegelni kell mindkét fél felvetését, de ha egyetértés van például az alapvető értékek megítélésében, akkor rendezhetően a bajok.
– Az orosz befolyás növekedését most a Covid oltóanyag diplomáciában is tetten érhetjük
– Igen, először is valóban minden opciót számításba kell venni, ha baj van. Nyitottnak kell lenni minden oltóanyag iránt, ha az emberek életéről van szó. Ilyen helyzetben érthető, hogy mindenki keresi a legjobb megoldást. De az nem biztos, hogy jó, ha túl nagy kockázatot vállalunk érte. De ezt a mostani körülmények között nem tudjuk megítélni. Szóval csak minden jót szeretnék kívánni, én töretlenül optimista vagyok, hogy jóra fordulnak a jövőben a dolgok és vigyázzon az egészségére hölgyem!
Hasonló jókat kívánva megköszöntem az interjút Jerzi Buzek volt lengyel kormányfőnek, az Európai Parlament volt elnökének.
Csernyánszky Judit interjúja Jerzy Buzekkel a 2021. március 27-i Hetes Stúdióban hangzott el.
