A beginázáshoz hasonlította a Fidesz választás előtti osztogatását Egri Viktor

Egri Viktor a műsor elején arról beszélt, hogy pályája nem tudatos politikai fordulattal indult, hanem a sportújságírás „szippantotta be”. Mint mondta, már az újságíró-iskolában egy sporthoz kötődő tanár vitte be a Magyar Rádióhoz, és hosszú éveken át ez maradt a fő profilja. „A sport választott inkább engem” – fogalmazott, hozzátéve: a közélet iránti érdeklődése végig megvolt, és a 2010-es évek elején kezdett rendszeresen közéleti témákban is megszólalni.

A fordulópontot a Digisport megszűnése jelentette, miután a 4iG felvásárolta a Digi Kft.-t, és bezárták a sportcsatornákat. „Szépen, gyakorlatilag kivásárolták alólam a sportot” – mondta. Bár egy ideig még az Unibet YouTube-csatornáján készített sportműsorokat, a szerencsejáték-szabályozás változásai miatt ez a lehetőség is megszűnt, így végül a közélet maradt számára az elsődleges terep.

Az ATV-től való távozását január 9-ére datálta, de elmondása szerint már hetekkel korábban érezte, hogy valami készül. A műsorstruktúrából előbb kivették, majd visszatették, majd ismét halasztották műsora, a Csatt adásait. „Ebből éreztem, hogy itt valami van, ami nem az, amit mondanak” – mondta. A hivatalos indok anyagi okokra hivatkozott, ő azonban úgy látta, nem erről van szó.

A felmondás pillanatát drámai képpel írta le. „Olyan volt, mintha egy halálraítélt és a hóhér találkozna, és mire a hóhér a nyakába teszi a kötelet, a halálraítélt már sajnálja a hóhért” – fogalmazott. Szerinte a helyzet abszurditását az adta, hogy ő már tudta, mi következik, miközben az, akinek ezt ki kellett mondania, láthatóan feszélyezett volt.

Arra a kérdésre, érzékelte-e az ATV változását az elmúlt években, Egri óvatosan fogalmazott: nem tudja, hogy a csatorna változott-e, vagy mindig is ilyen volt, de mint mondta, tudható, hogy „a választási ciklusok végén válik szűkebbé a mozgástér”. „A téttel bíró szakasz mindig a négy év utolsó hónapjai” – mondta. Szerinte a két választás közötti időszakban könnyebb teret engedni a kritikusabb hangoknak, de amikor közeledik a kampány, akkor beszigorítanak.

 

Mint Egri fogalmazott, „az más kérdés, hogy amikor jön a választás, és ráadásul egy ilyen erős verseny alakul ki, akkor milyen eszközöket használ egy ilyen nem teljesen demokratikus, kicsit autokratikus országban a hatalom annak érdekében, hogy a felületeknek minél nagyobb része az ő véleményét sugallja. Az eszközei megvannak, mert úgy van kitalálva a magyar szisztéma, hogy a médiafelületek legnagyobb része vagy magának az államnak, vagy az állampártnak a tulajdonában van, vagy közvetlen befolyása alatt, és akkor vannak azok, amelyek szintén befolyása alatt állhatnak, melyek ilyenkor berántják a kantárt”.

Az ATV szerepéről Rostás Ármin úgy fogalmazott, stratégiai jelentőségű felület lehet, mert alapvetően ellenzéki vagy billegő nézők követik, miközben a tulajdonosi és gazdasági háttér kormányközeli kapcsolódásokat mutat. Pankotai Lili szerint éppen az olyan médiumok lehetnek a legveszélyesebbek, melyek nem nyílt propagandaként működnek, hanem finom eltolásokkal.

Egri erre úgy reagált: a módszer szerinte fokozatos. „Először egy csepp, utána két csepp, aztán három csepp” – mondta, a „méreghez szoktatás” metaforájával élve. Úgy véli, a rendszer addig engedi működni a függetlenebb hangokat, amíg azok „beszippantják” a kritikus közönséget, majd amikor közeledik a választás, visszarántja őket a saját narratívájába. Ez szerinte nemcsak televízióknál figyelhető meg, hanem véleményformálóknál is, akik hosszú ideig függetlennek tűnnek, majd hangsúlyosabban kezdik kritizálni az ellenzéket, mint a kormányt.

„Az Öt című műsor szellemisége nagyjából ehhez hasonlít, nem véletlen gondolom én, hogy anyagi forráshoz jutottak a választás előtt bő évvel” – jegyezte meg.

Rostás szerint muszáj arról is beszélni, hogy az ATV-t nagyrészt nyugdíjasok nézik, mint televíziót, akikre már kevésbé jellemzők a mai hírfogyasztói szokások, és hajlamosabbak készpénznek venni dolgokat a számukra megbízhatónak vélt platformtól. És hogyha az ATV-nek sikerült bennük elültetni azt, hogy ők egy megbízható platform, ami alapvetően egy véleményen van velük, akkor sokkal nagyobb károkat tud okozni az, hogyha egy-egy témának az élét lecsapják.

A kormányzati működésről Egri azt mondta: a Fidesz „állampártként” működik, amely a demokratikus keretek között is totális fölényre törekszik. „Gyakorlatilag végtelen pénz áll a rendelkezésükre, és a cél nem más, mint hogy ezt az erőfölényt mindig pontosan akkora szinten tartsák, ami elegendő a következő választás megnyeréséhez [...] Mint egy termosztátot, úgy tudja csavargatni a demokrácia–autokrácia kallantyút” – fogalmazott, vagyis mindig annyit állít a rendszeren, amennyi a politikai győzelemhez szükséges. Szerinte a párt legfőbb szakterülete a propaganda és a választási győzelem biztosítása, és erre költi a legtöbb erőforrást.

Példaként a 25 év alattiak személyi jövedelemadó-mentességét említette. Úgy véli, az intézkedés rövid távon kedvező érzést kelt, de hosszú távon akár káros is lehet, mert eltérítheti a fiatalokat a tanulástól. „Drogszerű hatása van” – mondta, hozzátéve: a cél az lehet, hogy a választás pillanatában a kedvezmények hatása alatt álljanak a választók, a következmények pedig csak később váljanak nyilvánvalóvá.

Egri Viktor szerint az ATV-nél nem működött nyílt, rendszeres cenzúra, de voltak „finom jelzések”. Mint mondta, egyetlen alkalommal fordult elő, hogy konkrétan kérték: egy adott témát lehetőleg ne hozzon szóba a műsorban. Akkor úgy bújt ki ez alól, hogy megmondta a vendégnek: hozza ő szóba. Hozzátette: nem állították lehetetlen helyzet elé, inkább apró kerülőutakat kellett találnia.

Példaként egy konfliktust is felidézett a mára Orbán-támogatóvá vált Dopeman kapcsán, aki rendszeresen vendég volt a műsorában. Elmondása szerint a rapper mindig jelentős késéssel érkezett a felvételekre, miközben a teljes stáb és a többi meghívott várta. Amikor emiatt egy idő után nem hívták többé, Dopeman saját csatornáján sérelmezte ezt, arra hivatkozva, hogy a felkínált honorárium nem indokolta a pontosságot. Egri szerint később szóltak nekik, hogy „megegyeztek vele”, és magasabb díjazásért vállalja a szereplést, ők azonban végül soha többé nem hívták. „Teljesen igazságtalan lett volna a többi vendéggel szemben” – indokolta a döntést.

 

Azt mondta, amíg úgy érezte, hogy kisebb kitérőkkel, de megőrizhető a szakmai mozgástér, addig vállalható volt számára a helyzet. Az utolsó hónapokban azonban ez egyre nehezebbé vált, és végül megkönnyebbülést jelentett számára a távozás az ATV-től. Ugyanakkor elismerte: 27 év után először került olyan helyzetbe, hogy nem számíthatott fix havi jövedelemre, ami komoly egzisztenciális bizonytalanságot jelentett.

A beszélgetésben szó esett arról a dilemmáról is, hogy kell-e teret adni a propagandistáknak. Egri szerint a rendszer úgy van felépítve, hogy számukra szinte minden helyzet előnyös: ha nem kapnak szót, mártírpozícióba kerülhetnek, ha viszont megszólalhatnak, akkor elmondhatják az álláspontjukat – szerinte sokszor hazugságokat is. „Én sem tudom, mi a jó megoldás” – fogalmazott.

Jelenleg egy új, konfrontatív formátumú műsorban dolgozik, amelynek egyik kezdeményezője Puzsér Róbert. A formátum szerinte abban különbözik a korábbi tévés vitáktól, hogy élő közönség előtt zajlik, „nem egy steril stúdióban” – mondta, hozzátéve: így a nézők reakciói azonnal visszajelzést adnak, és nem neki kell egyedül „leüvöltenie” a propagandisták fejét. Ugyanakkor feltételül szabta: ha ismét azt érzi majd, hogy a műsor hosszú távon belső feszültséget, álmatlan éjszakákat okoz számára, nem fogja folytatni.

Szóba került, hogy Egri Viktor újságírópalántákat oktat. Mint mondta, a legtehetségesebb diákok közül sokan a NER-hez köthető kommunikációs pozíciókban kötnek ki, minisztériumok sajtóosztályain vagy politikusok mellett. Szerinte ez részben azért van, mert a független szerkesztőségek anyagilag nehéz helyzetben vannak, különösen az olyan idő- és költségigényes műfajokat nehéz megfizetni, mint az oknyomozó újságírás.

Visszaemlékezett pályája kezdetére is: a kilencvenes évek közepén, amikor a rádióban dolgozni kezdett, úgy érezte, „minden nyílt kifelé”, és egyre szabadabban lehetett kérdezni. Példaként említette, hogy az első Fidesz-kormány idején a közszolgálati televízióban készített interjút Torgyán József akkori földművelésügyi miniszterrel, aki egy sajtótájékoztatón nem az FTC edzőkérdéséről, hanem egy székelykapu építéséről beszélt. Egri az interjúban rákérdezett az edzőre, mire a miniszter azt válaszolta: „Maga lesz az utolsó, aki ezt megtudja.” A mondat – mint felidézte – adásba kerülhetett a közszolgálati híradóban.

Utólag úgy látja: már az 1999–2002 közötti tapasztalatai alapján világos volt számára, hogy egy kétharmados felhatalmazás veszélyeket rejt. „Nagyon érthetetlen számomra, hogy 2010-ben értelmiségi emberek azt gondolták, ebből bármi jó származhat” – fogalmazott, arra utalva, hogy szerinte a politikai túlhatalom a sajtó szabadságának szűküléséhez vezetett.

A teljes műsort meghallgathatják a fenti lejátszókra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért a hanganyagok meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)