100 méteres árokásás - Bálint Judit jegyzete

2019 tavaszán egy kellemesen meleg tavaszi reggelen az Alkotó felébredt, megdörzsölte szemét, kinyújtóztatta az előző napi fáradságos országlástól elgémberedett tagjait, majd az első kávéjának elhörpintése közben már rögtön azon járt az agya, hogy mivel örvendeztethetné meg hálás népét. Mire lehet szüksége ennek a drága nyájnak, ami évek óta a hatalomban tartja, amit évek óta védelmez az ellentől, fáradságot nem kímélve, a rettenetes balról fúvó ellenszélben?

Stadion ugyan nincs elég, de épül még pár, ezzel most nem lehet nagyot durrantani. A karmelita kolostort már felújította nekik, igaz, hogy csak kívülről láthatják, de ez messziről is gyönyörű. A ligetben már alig van fa, lassan minden beton, nem fognak ezek a drágák annyit prüszkölni allergiaszezonban, de ez is régóta zajlik már, lassan nem is érdekel már senkit. A Kossuth tér is megújult már, itt sem zavarja majd árnyék a látogatókat, jól fognak majd mutatni a képek az Instagramon, nem takarja majd ki a Parlamentet semmi. Arról nem is beszélve, hogy már kész a kisvasút is, annál nagyobb ajándékot pedig nehéz kitalálni.

Nagy gondban volt az Alkotó, de nem azért ő az első a legjobbak közt, hogy ilyen dolgok kifogjanak rajta, ha adni kell a népnek, ő márpedig adni fog:

A drága népnek nyilván másra sincs szüksége. Hiszen mindene megvan már. Ja, hogy ebben az utcában szoktak néha a tüntetni is? Most majd nem fognak. Nincs is miért. Ha pedig valamiért mégsem tetszik nekik a rámpa, az egész hosszabbítassék meg Bicskéig.

Bálint Judit jegyzete a 2019. 04. 11-i Esti gyorsban hangzott el.