Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Mert ők a szegénységről nem tudnak semmit - Selmeci János jegyzete
9/04/2025 18:03
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
És nem tudják azok a politikusok sem, mert ők sem tudnak semmit a szegénységről, akik egy aktuális hiszti, egy választási győzelem, vagy ki tudja milyen világpolitikai mesterterv oltárán tönkre teszik a gazdaságot, mert nekik minden mindegy...
Én a szegénységről nem tudok semmit, de az épületben, ahová Csepelen kondizni jártam kétféle ember szokott feltűnni; az izmos, sporttáskás, jól kinézők, meg a vékony, kicsit szakadt, nem jól kinézők, akik vérplazmát adni jönnek, anya vigyáz kint a gyerekekre, amíg apa a vérét adja, aztán cserélnek, húszezer forint egy havi bérlet, 15 ezer forint plazmánként, másfél óra edzés az egészségért, az egészségük három napi kajáért.
Én a szegénységről nem tudok semmit, de amikor fogorvoshoz megyek Soroksárra, ugyanazokat az embereket látom az utcán sétálni, mint húsz évvel ezelőtt, ott élnek abban a házban, csak már jobban szét van esve a ház, ahol anno a szüleikkel éltek, és akikkel általános iskolás korunkban a bolt mellett bandáztunk, most a gyerekeikkel állnak a bolt mellett, és nem tanítják meg nekik, hogyan kell szépen lebetűzni, hogy társadalmi mobilitás.
Én nem tudok semmit a szegénységről, de a gyerekkori legjobb barátomat, akivel anno együtt fociztunk a telepen azokkal a cigánygyerekekkel, akik hárman egy cipővel jöttek, és felváltva tudtak csak beállni, szóval ezt a régi havert pár hónappal ezelőtt egy gázpalack felrobbanása ölte meg, nem is ismerek senkit, nem is tudtam, hogy ismerek bárkit, aki palackból veszi a gázt, emlékszem, hogy a nagyapám szülői házában Solton volt még gázpalack, féltem is tőle, de aztán oda is bevezették a gázt, persze ők azért nem felejtették el, amit a szegénységről tudtak.
Amiről én semmit nem tudok, nem ismerek senkit, aki igazán szegény, én csak gazdag, meg egykor gazdag alkoholistákat ismerek, meg olyanokat, akik időnként ráfüggnek a kólára, de nem ismerek senkit, aki herbált, hígítót, vagy valami más háromszáz forintos bio-szart tol, hogy egy kicsit jobb legyen neki, én nem tudom milyen az, amikor a öntudatlanul feküdni is jobb az életednél, és azt sem tudom milyen, hogy amikor bármi baj van a világban, a te munkád szűnik meg először, ha volt egyáltalán, hogy téged raknak ki a munkásszállóról, hogy prostinak állsz, mert nem tudsz enni adni a gyerekednek.
És nem tudják azok a politikusok sem, mert ők sem tudnak semmit a szegénységről, akik egy aktuális hiszti, egy választási győzelem, vagy ki tudja milyen világpolitikai mesterterv (hmm az ingyenélő amerikai költségvetés olcsóbb finanszírozásának hmm) oltárán tönkre teszik a gazdaságot, mert nekik minden mindegy, ők otthon tudnak maradni a nagy házaikban, nekik van megtakarításuk, nekik pörögnek a kétszámjegyű kamatok, a piac majd úgyis korrigál, a gazdaság majd úgyis beindul, csak pár évet kell kibírni, csak van akinek ezen a pár éven múlik az élete egészen, egy elveszített munka, egy 16 évesen ott hagyott iskola eldönthet mindent, és hiába ülnek ők ott a nagy fehér épületekben, hiába beszélek én itt a mikrofonba, azokat az embereket kellene kérdezni a szegénységről, akik a gázpalack mellett szívnak valami szart, vagy a vérplazma adásra várnak, mert attól remélik, vagy dehogy remélik, vagy remélik?...
Nem tudom, mert nekem szerencsém van, és nem tudok semmit sem a szegénységről.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2025. április 9-ei adásában hangzott el. (Ha appon keresztül éri el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetések meghallgatásához, kérjük, lépjen át a klubradio.hu-ra.)