Autogramgyűjtők - Hardy Mihály jegyzete
Erre a fotóra is hatványozottan igaz, hogy egy kép többet mond el száz vagy ezer szónál. Nekem végtelenül megalázó és méltatlan, amit a kép üzen. A magyar szuverenitásra olyan rátartian büszke Orbán Viktor, mint egy tinédzser rajongó egy popkoncerten vagy egy focimeccsen hajbókol az amerikai elnöknek.
Amerikából jöttek - Szénási Sándor jegyzete
A jegyzőkönyv kedvéért: a szankciók alóli mentesség ügyében a magyar fél részéről először az hangzott el, hogy az időkorlát nélküli, majd amikor a Reuters fehér házi forrásokra hivatkozva egy évet írt, némi tagadás után Szíjjártó azt mondta, hogy a tárgyaláson időkorlát nem hangzott el. A többi tehát költészet.
Orbán Viktor az ingyen pénz helyett, inkább védelmi pénzt fizet - Kárpáti Iván jegyzete
Orbán Brüsszellel szemben szuverenitásról szónokol, miközben Washingtonban kopogtat. Mert az uniós pénzért „túl nagy” árat kérnek: átlátható közbeszerzéseket, független bíróságokat, valódi ellenőrzést. Az amerikai védőernyő viszont egyszerűbb: elég ha fizetünk, és csendben maradunk.
Az adatlopások története - Dési János jegyzete
Nevezhetjük mai kifejezéssel “adatszivárgásnak” is, de talán a lopás pontosabban írja le a történteket.
Közös képviselő – Józsa Márta jegyzete
Na most tegyük fel, hogy van egy háromgyerekes roma család, a szülők nyolc általánost végeztek, mindketten dolgoznak, összegyűjtöttek, netán örököltek annyit, hogy ha összehúzzák a nadrágszíjat, akkor vehetnek 3 százalékos kamatozású hitellel egy házat egy faluban. Csakhogy…
Forrás hűs, tiszta vize – Szénási Sándor jegyzete
Ha jól értjük a kormánymédiát, és jól értjük, akkor az ukrán már csak olyan, hogy szeret valamit felépíteni, majd lerombolni, ebben leli kedvét, hiába, az a fajta. Hogy a káosz nagyobb legyen, ami nyilván cél is, a nyilvánossá tett listán szereplők némelyike közli, hogy ő egyáltalán nem is regisztrált. Egyes vélemények szerint lista sincs, vagyis szivárgás sem történt, az egész egy kamu. Ebben a megtervezett tohuvabohuban a kormánytábornak egymást lefejelő igazságokat kell elhinnie, amiben persze gyakorlata van már.
A duma bojkottja, avagy mindenki fogja be a pofáját – Selmeci János jegyzete
Szóval ne töltögessen le a nép egyszerű gyermeke pártos appokat, mert fel fogja hívni a Vadhajtásos faszi, és elküldi az anyjába, szépen kussolva el lehet menni szavazni, kivéve ha állami, vagy Mészáros Lőrinc dolgozó, vagy közmunkás az ember, mert akkor abban is segítünk, de a választás napjáig csak ne aktivistáskodjon, meg nemzet hangjázzon, meg előválasztgasson senki, mert megírjuk, hogy hova jár a mocskos ukrán gyereke óvodába.
Córesz - Rózsa Péter jegyzete
Az átlagnyugdíj szégyenszemre 226 ezer, ha marad a korábbi számítási mód, akkor 373 ezer forint lenne. Meg inkább szembeötlő a különbség az öregségi nyugdíjasoknál, ahol az átlagos nyugdíj 246 ezer helyett ma 405 ezer forintnál tartana.
Mert ők a szegénységről nem tudnak semmit - Selmeci János jegyzete
9/04/2025 18:03
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
És nem tudják azok a politikusok sem, mert ők sem tudnak semmit a szegénységről, akik egy aktuális hiszti, egy választási győzelem, vagy ki tudja milyen világpolitikai mesterterv oltárán tönkre teszik a gazdaságot, mert nekik minden mindegy...
Én a szegénységről nem tudok semmit, de az épületben, ahová Csepelen kondizni jártam kétféle ember szokott feltűnni; az izmos, sporttáskás, jól kinézők, meg a vékony, kicsit szakadt, nem jól kinézők, akik vérplazmát adni jönnek, anya vigyáz kint a gyerekekre, amíg apa a vérét adja, aztán cserélnek, húszezer forint egy havi bérlet, 15 ezer forint plazmánként, másfél óra edzés az egészségért, az egészségük három napi kajáért.
Én a szegénységről nem tudok semmit, de amikor fogorvoshoz megyek Soroksárra, ugyanazokat az embereket látom az utcán sétálni, mint húsz évvel ezelőtt, ott élnek abban a házban, csak már jobban szét van esve a ház, ahol anno a szüleikkel éltek, és akikkel általános iskolás korunkban a bolt mellett bandáztunk, most a gyerekeikkel állnak a bolt mellett, és nem tanítják meg nekik, hogyan kell szépen lebetűzni, hogy társadalmi mobilitás.
Én nem tudok semmit a szegénységről, de a gyerekkori legjobb barátomat, akivel anno együtt fociztunk a telepen azokkal a cigánygyerekekkel, akik hárman egy cipővel jöttek, és felváltva tudtak csak beállni, szóval ezt a régi havert pár hónappal ezelőtt egy gázpalack felrobbanása ölte meg, nem is ismerek senkit, nem is tudtam, hogy ismerek bárkit, aki palackból veszi a gázt, emlékszem, hogy a nagyapám szülői házában Solton volt még gázpalack, féltem is tőle, de aztán oda is bevezették a gázt, persze ők azért nem felejtették el, amit a szegénységről tudtak.
Amiről én semmit nem tudok, nem ismerek senkit, aki igazán szegény, én csak gazdag, meg egykor gazdag alkoholistákat ismerek, meg olyanokat, akik időnként ráfüggnek a kólára, de nem ismerek senkit, aki herbált, hígítót, vagy valami más háromszáz forintos bio-szart tol, hogy egy kicsit jobb legyen neki, én nem tudom milyen az, amikor a öntudatlanul feküdni is jobb az életednél, és azt sem tudom milyen, hogy amikor bármi baj van a világban, a te munkád szűnik meg először, ha volt egyáltalán, hogy téged raknak ki a munkásszállóról, hogy prostinak állsz, mert nem tudsz enni adni a gyerekednek.
És nem tudják azok a politikusok sem, mert ők sem tudnak semmit a szegénységről, akik egy aktuális hiszti, egy választási győzelem, vagy ki tudja milyen világpolitikai mesterterv (hmm az ingyenélő amerikai költségvetés olcsóbb finanszírozásának hmm) oltárán tönkre teszik a gazdaságot, mert nekik minden mindegy, ők otthon tudnak maradni a nagy házaikban, nekik van megtakarításuk, nekik pörögnek a kétszámjegyű kamatok, a piac majd úgyis korrigál, a gazdaság majd úgyis beindul, csak pár évet kell kibírni, csak van akinek ezen a pár éven múlik az élete egészen, egy elveszített munka, egy 16 évesen ott hagyott iskola eldönthet mindent, és hiába ülnek ők ott a nagy fehér épületekben, hiába beszélek én itt a mikrofonba, azokat az embereket kellene kérdezni a szegénységről, akik a gázpalack mellett szívnak valami szart, vagy a vérplazma adásra várnak, mert attól remélik, vagy dehogy remélik, vagy remélik?...
Nem tudom, mert nekem szerencsém van, és nem tudok semmit sem a szegénységről.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2025. április 9-ei adásában hangzott el. (Ha appon keresztül éri el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetések meghallgatásához, kérjük, lépjen át a klubradio.hu-ra.)