Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Aki ma a propagandának hisz, az általában annak is akar – Dési János jegyzete
28/02/2025 18:00
| Szerző: Dési János/Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
A gyűlölethez nem árt a hazugságot elhinni, mert úgy mindig könnyebb.
Valahogy úgy tettük fel magunknak a kérdést, hogy mi az a “közszolgálatiság”? Ezer és egy forrásból ömlik ránk a hazugság és a valóság is csordogál. Sokszor tényleg nehezen szétválasztható egyveleg. Mégis, a propaganda legtöbbször messziről bűzlik. Aki ma a propagandának hisz, az általában annak is akar. Fájdalom, de embertársaink egy meglehetősen nagy része, az úgynevezett kultúremberek közül is rengetegen, gyűlölködni akar, gyilkosságokat akar, háborút akar - még ha nem is mindig fogja fel teljesen, hogy azt akarja. Megalázni és utálni másokat. Jaj be szép. És végre megint, nemcsak, hogy lehet, hanem jutalomfalatkák járnak érte, kinek egy Kossuth díj, tanszék, színház, gyár, kinek két kiló krumpli képében. Ó azok a melegek. Dehát nekem is van meleg barátom! - vonja oda a vállát, bebizonyítva a régi zsidózós viccről, hogy az élet gyakran utánozza a művészetet. A gyűlölet nem ismer határokat. A bevándorlókat, az indiánokat,a feketéket, a fehérek, a sárgákat, a kékeket, a melegeket, a hidegeket, a szomszédokat, a pirézeket, a labancokat, a kurucokat, a kövéreket, a szeművegeseket,a kigyúrtakat, az öregasszonyokat, a nyuggereket, a politikusokat, az anyádat, a büdös kölködet, a ballereket, a libsiket, a biciklistákat. Ja, miért pont a biciklistákat? A gyűlölethez nem árt a hazugságot elhinni, mert úgy mindig könnyebb. Bécs élhetetlen, mert tele van migráncsokkal és pomogácsokkal. Tudtad, hogy a pomogácsok lesből is és főleg az ártatlan kisleányokra? Ja, a demokraták meg pizzába sütik a meggyilkolt gyerekeket. Nem vicc, ne röhögj ott nekem, mondta a tévé. És a kínai vendéglőkben miért olyan olcsó a hús? Ó édesem, a valóság? Mindez valóság annak, aki el akarja hinni, mert gyűlölni akar. Talán azt hiszti, ha ő erősen gyűlöl, akkor ő megmenekül, békén hagyják, majd ők így együtt lapáttal agyonverik, aki mást gondol és akkor végre béke lesz. Hogy az a lapát ma már drón, rakéta, atombomba? Részletkérdés. Tudom, hogy elvágják a nyakát és a vérét belecsöpögtetik a titkos főzetükbe. Brit tudósok is megírták a twitteren. Ott már csak nem hazudnak.
Szóval, mi marad nekünk? Mi a közszolgálatiság? Megmutatjuk, pontosabban megpróbáljuk megmutatni a valóságot, a valós híreket - biztosan sokan akadnak azért, akiket ez is érdekel.
Gyűlölni amúgy néha kell, csak nem mindegy, kit, miért és hogyan - tegyük hozzá. (Lásd a finomfőzeléket, amelyet sosem tudtam megszeretni. Nem veszi be a gyomrom.)
Ja, és, aki szerint a boszorkányok éjszakánként a Gellérthegyen gyülekezve készülnek lecsapni az igazmagyarokra, az is azt hiszi, hogy övé az igazság, minden más lacafaca mese. Ahogy, aki szerint a Föld lapos és négy nagy elefánt hátán áll, az is biztos az igazában. És akkor mi van? Attól még mégis mozog a Föld.
Évente hatvanezer ember hal meg, olyan, akit meg lehetne az orvostudomány mai színvonalán simán menteni. A rákhalálozásokban az ország a legrosszabbul áll Európában, s ez belátható időn belül legalább két évvel csökkenti a várható élettartamot. Egy egyszerű hasi ultrahangra csak úgy lehet sorszámot kapni, ha előtte hetekkel kiállod a sort azért, hogy sorszámot húzhass a sorszámhúzáshoz. Kalocsa gyerekosztály - kihúzva a listáról. Meghalt. Ő tehet róla. Minden világok legjobbika? Noda a pride ugye, meg a civilszervezetek.
Az iskola lerohad, az egyetemet szétverik,a nyugdíjadhoz kapsz kis krumplipótlékot, kártyára, az ország két leggazdagabbját - Orbánnak hívják (Máskép írod, máskép ejted. ) De nehogy már itt vonagoljanak nekem. Ukrajna meg úgy járt. Éljen a megbonthatatlan.
Nálunk mégis mozog a föld, a Nap körül keringünk és a boszorkányok, nos a boszorkányok köztünk járnak.
Dési János jegyzete a Hetes stúdió március 1.-i adásában hangzott el.