Túlterhelt rendszer, magukra maradó gyerekek – elgondolkiodtató a Hintalovon Alapítvány jelentése

Különleges körülmények között készült el idén a Hintalovon Alapítvány tizedik gyermekjogi jelentése. A szervezet beszámolója szerint az adatgyűjtés a választási időszakra esett, ami jelentősen megnehezítette a munkát: több esetben a törvényben előírt határidőn belül sem kaptak választ az illetékes intézményektől. A választások után azonban rövid időn belül minden korábban hiányzó adat megérkezett, ami önmagában is kérdéseket vet fel az átláthatóság és az együttműködés gyakorlatáról, szemlézi a beszámolót a 24.hu .

A jelentés rámutat: az elmúlt évben a gyermekvédelem helyzete kiemelt figyelmet kapott, különösen a Szőlő utcai intézményben feltárt visszaélések nyomán. Az alapítvány szerint ugyan történtek intézkedések, ezek sok esetben inkább látszatmegoldások voltak. Példaként említik, hogy egyes intézmények irányítását a büntetés-végrehajtás alá helyezték, ami hosszú távon inkább ronthatja, mint javíthatja a rendszer működését. A strukturális problémák súlyosságát jól mutatja, hogy 2025 végén a javítóintézetekben a szakmai álláshelyek közel egynegyede betöltetlen volt.

Hasonlóan vitatott lépésként értékelik a kórházban hagyott csecsemők ügyében bejelentett új intézmények létrehozását is, amely szerintük visszalépést jelent a korábbi szakmai elvekhez képest.

A jelentés egyik legfontosabb megállapítása, hogy a gyermekjogok érvényesülését biztosító intézményrendszer fokozatosan kiüresedik. Az alapvető jogok biztosa például a korábbi évekhez képest jóval kevesebb jelentést tett közzé, és nem indított hivatalból vizsgálatokat sem. Eközben a gyermekvédelemben dolgozó szakemberek képzése sem egységes, ami tovább gyengíti a rendszer hatékonyságát.

Mindezzel párhuzamosan folyamatosan nő a veszélyeztetett és védelembe vett gyerekek száma, miközben a rendszer kapacitásai nem tudnak lépést tartani a növekvő igényekkel. A szakemberhiány egyre súlyosabb: az engedélyezett álláshelyek jelentős része betöltetlen, és a nevelőszülők száma is csökken. A túlterheltség következtében az alapellátás sok esetben nem képes valódi segítséget nyújtani, a családba való visszakerülés esélye pedig rendkívül alacsony – évente a gyerekek mindössze mintegy öt százaléka jut vissza a családjához.

Különösen aggasztó a gyerekek mentális állapotának romlása. Az elmúlt öt évben többszörösére nőtt azoknak a fiataloknak a száma, akik önsértés vagy önagresszió miatt fordulnak segítségért, és egyre gyakoribbak az öngyilkossági gondolatok is. Mindeközben a pszichiátriai ellátórendszer kapacitásai szűkülnek, a szakemberek pedig sok helyen nem elérhetők helyben.

A jelentés fontos eleme, hogy a szokásokhoz híven a gyerekek véleményére is épít. A 13–17 éves fiatalok visszajelzései szerint mindennapjaikat egyre inkább a túlterheltség és az érzelmi magány határozza meg. Úgy érzik, nincs elég idejük saját magukra, és a körülöttük lévő felnőttek is annyira leterheltek, hogy nem tudnak kellő figyelmet fordítani az ő szükségleteikre.

A Hintalovon Alapítvány összegzése szerint a helyzet nem fog magától javulni. A problémák régóta ismertek, az adatok rendelkezésre állnak – a valódi kérdés immár az, hogy megszületik-e a szükséges politikai és társadalmi akarat a rendszerszintű változtatásokhoz.