Kiégés, bizonytalanság, pályaelhagyás - Válságjelentést mutattak be a kutatók helyzetéről

Csaknem ötezer kutató válaszai alapján készült el az a nagyszabású felmérés, amelynek főbb eredményeit tegnap mutatták be a Magyar Tudományos Akadémián. A kutatás arra kereste a választ, hogyan látják munkahelyi helyzetüket, lehetőségeiket, problémáikat és jövőképüket a hazai és Magyarországhoz kötődő kutatók.

Az adatok szerint a 40 év alatti kutatók mindössze 21 százaléka tartja kiszámíthatónak az életpályamodellt, a válaszadók kétharmada pedig a hazai pályázati rendszert sem látja stabilnak. A kutatók 57 százaléka nem érzi magát társadalmilag megbecsültnek, és a tudományos pálya elhagyásának gondolata a szakma felében már felmerült – a fiatalok körében pedig csaknem kétharmaduknál. A női kutatók majdnem fele számolt be hátrányos megkülönböztetésről, és a felmérés szerint a kutatók pszichés jólléte is lényegesen rosszabb a teljes lakosság átlagánál. Ugyanakkor többségük jó munkahelyi légkörről és szakmailag korrekt bírálati rendszerről számolt be. Erősen megosztja a közösséget az egyetemi tanári kinevezés feltételeként előírt MTA doktori cím megítélése.

"A kutatás eredménye egy pillanatfelvétel. Egy átfogó kép arról, hogyan érzik magukat ma a kutatók, milyen kihívásokkal, problémákkal néznek szembe, és hol látják a fejlődés lehetőségét" – mondta a felmérés akadémiai bemutatóján megjelenteket köszöntő beszédében Freund Tamás, az MTA elnöke.

Hozzátette, nemzetközi viszonylatban ugyan voltak már hasonló kutatások, amelyek keretében kutatók – egyetemi oktatók, PhD-hallgatók, kutatók – mentális egészségét vizsgálták.

"Hazánkban azonban ez teljesen újszerű: Magyarországon kutatók körében korábban még nem vizsgálták a mentális egészséget, főleg nem reprezentatív mintán. A kiégést sem vizsgálta idehaza országos reprezentatív mintán senki, kutatók körében pedig végképp nem."

A felmérés előzményeit, módszertanát és előzetes eredményeit Koltai Júlia szociológus, lendületes kutató, az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatóprofesszora, a Fiatal Kutatók Akadémiája tagja ismertette. A munkaterheléssel kapcsolatban a felmérés azt mutatja, hogy a kutatók által ténylegesen ledolgozott átlagos óraszám jóval több a munkaszerződésekben meghatározott hivatalos heti óraszámoknál, és jelentősen meghaladja a heti 40 órát. A bölcsészet- és társadalomtudományi területeken szignifikánsan magasabb az oktatási terhelés, mint a természettudományok terén.

Sokkolónak mondta, hogy a 31-35 éves korosztályban 10-ből 7 kutatóban már felmerült a kutatói pálya elhagyásának gondolata. A válaszadók egészét nézve is a kutatók több mint felénél (53%) merült már fel a tudományos pálya elhagyása.

A kutatói jövedelmi viszonyokról szólva Koltai Júlia elmondta, hogy a felmérési eredmények alapján a jövedelmek jelentősen eltérnek nem, életkor, tudományterület, tudományos intézmény, valamint hazai és külföldi affiliációk szerint, továbbá az eredmények arra is rámutatnak, hogy a kutatói közösség tagjai gyakran több forrásból kénytelenek biztosítani jövedelmüket, ami különösen a fiatal kutatókra jellemző. A kizárólag magyarországi affiliációval rendelkezők medián összjövedelme nettó 550 ezer forint.

A felmérés alapján korosztályok és tudományterületek szerint is jelentősen eltér a tudományos aktivitás. Az életkort tekintve a fiatalabbaknak (30 év alattiaknak) jelent meg a legkevesebb folyóiratcikkük az elmúlt 5 évben – ami nem meglepő, mivel még tudományos pályájuk elején járnak –, azonban legnagyobb arányban ők publikálnak nemzetközi és Q1-es folyóiratokban. A tudományterületeket nézve míg az élet- és természettudományok terén a folyóiratcikk a domináns publikációs forma, addig a bölcsészet- és társadalomtudományok területén a teljes publikációs volumenben jellemző a szerkesztett kötetben megjelent írás és a monográfia is. A magyarországi kutatók között tapasztalt eredmények megfelelnek a nemzetközi trendeknek.

Az MTA általános tevékenységének és megszólalásainak megítélése közepes, de inkább pozitív. Az MTA programjai közül a Bolyai János Kutatási Ösztöndíjprogramot értékelték a legfontosabbnak a kutatók. A Lendület Program különösen a fiatal, 45 év alatti kutatóknak fontosabb. Az MTA testületei közül a köztestület működését érte a legtöbb kritika, és az MTA Doktori Tanács munkáját értékelték a legpozitívabban.

A most nyilvánosságra hozott előzetes eredmények nyomán várhatóan januárban lesz elérhető a véglegesített anyag. Ezzel egyidőben a felmérés adatbázisát is nyilvánossá teszik a tudományos kutatások számára.

Kun Bernadette pszichológus, az ELTE PPK Pszichológiai Intézetének habilitált egyetemi docense, a Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszék vezetője, az FKA társelnöke a kutatók pszichés jóllétéről beszélt. A felmérés szerint a kutatók jólléte közepes, a kiégés szintje pedig változó, de nem elhanyagolható. A legfeljebb 30 éves korosztály érte el a pszichés jóllétet mérő legalacsonyabb átlagos összpontszámot, amely a WHO által javasolt 50 százalékos határérték alatt marad, így alacsony pszichés jóllétre utal. A magyarországi és a Magyarországhoz kötődő kutatók pszichés jólléte jelentősen alacsonyabb szintű, mint a teljes népességé. A nők körében magasabb a kiégés szintje, mint a férfiak között. A külföldi intézményekben dolgozók jobb mentális állapotról és alacsonyabb szintű kiégésről számoltak be, mint a magyarországi intézmények munkatársai. A válaszadó kutatók 8,4 százaléka él Magyarországon kívül, és ennek a csoportnak legalább 27 százaléka határon túli magyar.

A külföldre költözés indokai elsősorban a jobb munkafeltételek, másodsorban anyagi és családi okok voltak. A külföldön élők – a határon túli magyarokat itt nem számítva – 64,6 százaléka nem tervez hazaköltözni, közülük a Magyarországra költözést a legtöbben akkor fontolnák meg mégis, ha változna a politikai légkör, ha találnának olyan tudományos intézményt Magyarországon, amely megfelelően támogatja a szakmai előmenetelüket, illetve ha a hazaköltözéssel nem csökkenne a fizetésük. A jelenleg Magyarországon élők 38 százalékában az utóbbi 3 évben felmerült, hogy munkahelyet váltsanak, és külföldön keressenek állást, 24 százalékuk pedig párhuzamos külföldi affiliáció felvételén (is) gondolkozott. A motivációk között leggyakrabban a magasabb anyagi juttatásokat, a jobb munkafeltételeket és a kutatók nagyobb megbecsülését említették.

A kutatók 14,4 százaléka tartósan gondoskodik valakiről (a nők között ez az arány a férfiakhoz képest magasabb), és az érintettek 34 százaléka úgy érzi, került már emiatt hátrányos helyzetbe a pályáján. A pályahátrányról szóló beszámolókban az egyik leggyakrabban megjelenő probléma az idős és/vagy beteg hozzátartozók ápolása okozta időhiány.

A női kutatók majdnem fele (48%) nyilatkozott arról, hogy hátrányba került a szakmájában, mert nő.

Gyakori tapasztalat például az előléptetés késése vagy elmaradása, az anyasághoz köthető feladatok miatt jelentkező kapcsolatépítési hátrányok vagy az infantilizálás, valamint a tekintély megkérdőjelezése.

A legalább fél évet gyermekgondozási szabadságon töltők 38,7 százaléka került hátrányba a pályáján. Ez nagyobbrészt a nőket érinti (40,3%), a férfiakat kevésbé (16,2%). A pályahátrány összefügg a gyermekszám emelkedésével: a negyedik gyermekig minél több gyermeke van valakinek, annál nagyobb arányban tapasztalt pályahátrányt. Tipikus nehézség a publikációs lemaradás és az életkori korlátok miatt a gyermekgondozási időszak után a pályázatokból való kimaradás.