Böröcz András és Révész László László 1980-as évekbeli performanszainak különleges világa éled most újra egy kiállításban, amelynek kurátora, Fehér Dávid volt a vendégünk.
A Ráday Mihály Emlékprojekt során önkéntes budapestiek kutatták a Király utca múltját és jelenét. A közösségi kutatással kapcsolatos tapasztalatokat Kuczkó Andrea, az emlékprojekt vezetője osztotta meg velünk.
Victor Vasarely igazi világsztár volt: olyan hírességek gyűjtötték a munkáit, mint David Bowie, Andy Warhol vagy Yoko Ono. A művész születésének 120. évfordulója alkalmából újranyitott a pécsi Vasarely Múzeum. A művészről és az alkotásairól Getto Katalin, a Janus Pannonius Múzeum muzeológusa, a megújult állandó kiállítás kurátora mesélt nekünk.
130 éves a Vígszínház! Az adásban a színház négy művésze, Fesztbaum Béla, Radnay Csilla, Kern András és az ügyvezető igazgatói feladatkört is ellátó Rudolf Péter mesélt a körúti színház múltjáról és jelenéről.
Harmadik évadához érkezett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarának szabadegyeteme, amelynek keretébenegy-egy nagyobb témakör, képzőművészeti megjelenését vizsgálják az előadók az antikvitástól napjainkig. Két éve a háború, tavaly a mítosz és a művészet viszonya volt a fő téma, az idén pedig a művészet és a hatalom összefüggéseit járják körül az előadások, mert a művészetek erejét mi sem mutatja jobban, minthogy a hatalom minden korban igyekezett befolyást gyakorolni rá. A vendégünk Révész Emese művészettörténész, a program egyik előadója.
Vajon miként rögzülnek vagy halványulnak el élményeink, hogyan jelennek meg különböző tárgyak az emlékezetünkben, hogyan viszonyul mindez az időhöz és hogyan fogalmazható meg ez a kérdéskör egy műalkotásban? Az érintett feledés nagyon is hétköznapi, mégis nehezen körülírható jelenségét Szilágyi Teréz festő-grafikus segítségével értelmezzük mind a valóság mind a műalkotások szintjén.
Eredetileg szakácsnak tanult, aztán kipróbálta magát színészként és végül rendező lett belőle. Vendégünk Dömötör Tamás, akit egyebek között a Czukor show és a Kegyelem című film, valamint számtalan színházi előadás rendezőjeként, na meg a TV Paprika Gasztropuccs című sorozatának Döméjeként ismerhetnek a hallgatók.
Lezajlott Budapesten a 13-18 éves korosztályt megszólító, őket érdeklő témákat feldolgozó Tantermi színházi szemle, amelyen az idén 9 magasszínvonalú produkciót láthatott a közönség. Az előadások többek között a környezetvédelemről, identitás- és önkeresésről, szülői támogatás nélküli felnövésről, intimitásról, szexuális és karriervágyakról, felelősségvállalásról, iskolai erőszakról, bántalmazásról, öngyilkosságról és a határok kijelöléséről szólnak. A tapasztalatokat a zsűri egyik tagja, Gáspár Máté színházi szakember foglalta össze.
A műemlékben testet öltő kulturális örökség védelme közérdek, az utóbbi években mégis azt látjuk, hogy a köz-és magáncélú fejlesztések egyre kevésbé veszik tekintetbe a műemlékvédelmi követelményeket. Hová vezet ez, megállítható-e a rombolás, vannak-e jó példák és melyek azok az épületek, amelyeknél már visszafordíthatatlan a folyamat? A témát Dévényi Tamás Yb-díjas építésszel jártuk körül. A beszélgetés aktualitását az adja, hogy 1983-ban az UNESCO április18-át a műemlékvédelem nemzetközi napjának nyilvánította.
És még mindig építészet. A 85 évesen is friss és akítv Ybl-díjas építész, címzetes egyetemi tanár, Csomay Zsófia érkezett hozzánk, aki nem csak a MOME, hanem az egész építész szakma emblematikus alakja, a neve szinte fogalom. A mai napig biciklivel közlekedik, énekel az egyetemi kórusban, és megállás nélkül dolgozik. Az utóbbi években a Budai Várban zajló építkezések egyik legnagyobb kritikusaként folytat élénk közéleti vitát.
Ma már több nyugat-európai országban bevett gyakorlat, hogy az orvosok receptre írják fel a múzeumlátogatást, bebizonyosodott ugyanis, hogy az ilyen típusú elmélyülés hatékony lehet a magány és a depresszió ellen. De mi történik valójában az agyban, amikor egy műtárgy szépsége megérint bennünket? Hogyan jelenik meg a jól-lét és a tudatos lelassulás egy kiállítótérben? A témában dr. Czingel Szilvia muzeológus-coach, a Hagyományok Háza munkatársa segített nekünk eligazodni.
Simkó Beatrix Trisha táncos, koreográfus tizenöt éveaktív szereplője a budapesti kortárs tánc szcénának, de 2015 óta komoly nemzetközi produkciókban is dolgozik. Mielőtt táncosként a színpadra lépett, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen és a Hamburgi Egyetem média és performansz szakán tanult, így érthető, hogy munkáiban komoly hangsúlyt fektet a vizualitásra és gyakran kapcsolja össze a különböző médiumokat. Budapesten most egyik állandó alkotótárával, Grecsó Zoltánnal lép a Mu Színház színpadára, mégpedig abban az Orfeuszés Eurüdiké című előadásban, ami 2018-ban elnyerte A Tánc Fesztiválja fődíját.
„Kedves ember volt, az irigységet nem ismerte, és megtévesztően simulékony modora mögött igazi írót rejtegetett" – mondta Békés Pálról Spiró György. De ki volt valójában Békés Pál? A 2010-ben, 54 éves korában elhunyt író, drámaíró, műfordító, televíziós szakember írta sokak kedvenc gyermekregényét, a Kétbalkezes varázslót, a Csikágó című gangregényt, a Dzsungel könyve musical szövegkönyvét, ő fordította magyarra a Lolitát és ő volt A Nagy Könyv című olvasásnépszerűsítő tévéműsor ötletgazdája is – hogy gazdag életművéből csupán néhány címet említsünk. Békés Pál március 27-én lett volna 70 éves. Alakját pályatársával és barátjával, Fábri Péterrel idéztük meg.
Április 2-a a nagy dán meseíró, Hans Christian Andersen születésnapja, ezért a Gyerekkönyvek Nemzetközi Tanácsa kezdeményezésére 1967 óta ez a Gyerekkönyvek Nemzetközi Napja. (Tegyük hozzá, hogy egyik kedvenc ifjúsági regényírónk, Csukás István is április 2-án született.) A jeles dátum tiszteletére a adásunkat a gyerekirodalomnak szenteltük.
Első vendégünk, Kovács Eszter az idén 25 éves Pagony Kiadó alapító főszerkesztője, aki már egyetemista korában megismerkedett a hazai kortárs irodalom legfontosabb szereplőivel. Kezdetben felnőttirodalmat szerkesztett, a gyerekkönyvek felé első gyermeke megszületésekor fordult. Vele azt boncolgattuk, hogy milyen a jó gyerekkönyv, mit olvasnak ma a gyerekek és hol van a helyünk a nemzetközi mezőnyben.
Aztán a leghíresebb magyar illusztrátor, az elbűvölő, légies lényekkel teli mesevilágáról is ismert Rofusz Kinga érkezett hozzánk, aki nemcsak könyveket illusztrál, de animációs filmeket is készít. Őt a szöveg és a kép tartalmi viszonyáról, az illusztráció fontosságáról kérdeztük.
A folytatásban Gimesi Dóra író, meseíró volt a vendégünk, aki A Színház- és Filmművészeti Egyetem Színháztudomány szakán szerzett diplomát, a doktoriját bábszínházi adaptációkból írta. Jelenleg a Budapest Bábszínház vezető dramaturgja, de közben mesét, hangjátékot, bábdarabot, forgatókönyvet ír, adaptál. A Macskaherceg kilencedik élete címűkönyvéért megkapta Az Év Gyerekkönyve-díjat. Vele arról beszélgettünk, hogy hogyan képzel el, épít fel íróként egy különleges mesevilágot, és hogyan reflektál a valóságra.
Téma: Színházi Világnap
Március 27-e 1961 óta a Színház Világnapja, éppen ezért a mai adásunk a színház körül forog. Ezt a napot 1978-tól a világ valamennyi országában egy jeles színházi alkotó által írt üzenettel köszöntik. A cél egyszerű és nemes: szeretnék felhívni a figyelmet a színházművészet fontosságára, és tisztelegni a színészek, a színházi dolgozók előtt. Mivel az Ötös műsoraiban gyakran szerepelnek színészek és rendezők, úgy döntöttünk, hogy ma más területekről hívunk vendégeket.
Elsőként egy nagyszerű díszlettervező, Antal Csaba érkezett hozzánk, aki a hazai és a nemzetközi színházi életben egyaránt jól ismert alkotó. Eredetileg építészként végzett Budapesten, de díszlettervezést már Prágában tanult, mégpedig a világhírű művész, Josef Svoboda kurzusán, és utána belevetette magát a színház világába. Tervezett díszletet egyebek között a budapesti Katona József Színház, a milánói Piccolo Teatro, a párizsi Odéon, a Comédie Française,a Magyar Állami Operaház vagy a strasbourgi Nemzeti Színház számára, tanított Strasbourgban, Salzburgban, Cambridge-ben és Velencében, munkája elismeréseként számos díjat kapott, 2024-ben a Művészetek és Irodalom Érdemrend lovagi fokozatával tüntette ki a francia kulturális miniszter. Nagyszerű színházi ember, 75 évesen is aktív, kíváncsi alkotó, akivel mindig jó beszélgetni.
Lovass Ágnes a színházi háttérszerepek szinte minden területén otthonosan mozog. Ha kell, súgó, ha kell, ügyelő, kellékes, asszisztens, ízig-vérig színházi ember, aki mindig ott bukkan fel, ahol éppen szükség van rá. Úgy ismeri a színpadok mögött zajló életet, mint a tenyerét, a színész egyetlen mozdulatából tudja, hogy mire van szüksége. De hogyan lesz valakiből jó súgó? Mi a titok? Ha valaki, hát Lovass Ági biztosan tudja, hiszen tanítja is a mesterséget. A beszélgetésben persze ismerős nevek és emlékezetes történetek is elhangzanak.
Márkos Albert csellista és zeneszerző Kolozsváron nőtt fel, itt kezdte zenei tanulmányait, játszott a helyi majd a marosvásárhelyi szimfonikus zenekarban. Klasszikus zenészi pályafutása 1992-ben véget ért, 1993-ban Magyarországra költözött, azóta improvizatív, kortárs, alkalmazott és kísérleti zenével foglalkozik. Ő írta például a Csodálatos vadállatok, a Taxidermia vagy a Lefkovicsék gyászolnak című film zenéjét, színházban többek között Ascher Tamással, Keszég Lászlóval dolgozott együtt. Miért esik méltatlanul kevés szó a színházi és a filmes zenékről? Hogyan dolgozik együtt a zeneszerző és a rendező egy jó alkotói folyamatban? Jut-e ilyenkor szerep az improvizációnak, és ha igen, hogyan. A beszélgetésben egyebek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ.
Szigeti Szilvia Ferenczy Noémi-díjas textilművész alkotói pályájának meghatározó iránya a textiltervezés, de a divattervezőként, sőt, jelmeztervezőként is bemutatkozott. Sokoldalú, szuverén alkotó, aki nem csupán résztvevője, hanem aktív formálója is a körülötte zajló kulturális folyamatoknak. Legújabb műveit zongoraművész lánya, Radnóti Róza játéka és Bartók zenéje inspirálta.
Báthory Orsolya szinkronszínészként és szinkronrendezőként dolgozik. Olyan szinkronok fűződnek a nevéhez, mint A Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacső, a Rózsaszín párduc, az Alul semmi vagy a Szigorúan bizalmas. De vajon hogyan dolgozik egy szinkronrendező és milyen kihívások elé állítja az ágazatot a Mesterséges Intelligencia megjelenése?
Macerásügyek, Bibliotheque Pascal, Aranyélet, Toxicoma, A besúgó... Aki szereti a magyar filmeket, ezekkel a címekkel már biztosan találkozott, Török-Illyés Orsolya pedig mindegyikben játszott, és az idei Filmszemlén három olyan alkotást is bemutattak, amelyben ott szerepelt a neve a stáblistán. Elbűvölő személyiség, aki makacs következetességgel járja az útját, és nemcsak játszik, de a Freeszfe tanáraként is dolgozik. Török-Illyés Orsolya érkezett hozzánk a stúdióba.
A 2024. március 15-ei adás ismétlése:
Első vendégünk Margócsy István, irodalomtörténész, kritikus, a reformkori magyar irodalom és különösképpen Petőfi Sándor költészetének elismert kutatója. És ki másról is beszélgetnénk vele - az immár elmaradhatatlan klasszikusok újratöltve rovatunkban – mint a lánglelkű költőről, Petőfi Sándorról? Terítéken a János vitéz és Az apostol.
Ezt követően a Harmadrosta Csoport alapítója és vezetője, Szigeti Balázs rendező érkezett a stúdióba, akit a pár éve alakult színházi társulat működéséről, alapértékeikről és a groteszk iránti vonzódásukról kérdeztünk. A napokban játszották utoljára a Mein Kampf című előadásukat, kíváncsiak vagyunk a terveikre, vagyis arra, hogy hogyan tovább?
Gondolták volna, hogy a magyar karikatúra története egybeesik az 1848-as márciusi forradalommal? Mi több, komoly összefüggésben áll a sajtószabadság kérdésével is? Vendégünk volt Marabu, az egyik leghíresebb magyar karikaturista, akivel a műfaj sajátosságairól, és a karikatúrák fájó hiányáról is beszélgettünk.
Végül Gulyás Adriennt vártuk a stúdióba. A fiatal történész kutatási területe a reformkor és a szabadságharc nőtörténete. Egészen pontosan a honvédnők (és az álhonvédnők), a kémnők és a markotányosnők szerepeit vizsgálja és felteszi a kérdést, hogy miért nem tudunk arról, hogy a szabadságharcban bizony nők is harcoltak?
Gondolták volna? Száz éve jelent meg a Micimackó. Egy könyv, amivel sokunk gyerekként találkozik először, hogy aztán felnőttként valami egészen mást olvasson ki belőle. Hogy mi a titka, és mitől lett kultúrtörténeti jelentőségű, arról Harmath Artemisz irodalomtörténésszel beszélgettünk, akinek szívügye a költészet és a gyerekirodalom.
Tizenöt évnyi forgatásból született meg az Álmot láttam – Suno Dikhlem című dokumentumfilm, amely Koszovóba visszatoloncolt roma gyerekek sorsát követi. A film a kényszerű migráció és az otthon kérdését vizsgálja egészen személyes nézőpontból. Vendégünk a rendező, Bársony Katalin.
A folytatásban Boldizsár Ildikó írót, mesekutatót, meseterapeutát vártuk a stúdióba. Vendégünk évtizedek óta foglalkozik a népmesékkel, felnőtteknek szóló mesegyűjteményei és a Meseterápia című könyve sokak számára mutatta meg, hogy a mese nem feltétlenül gyerekműfaj, és komoly önismereti szerepe van. De mi a mese valójában, és hogyan válhat segítő erővé az életünkben?
Első vendégünk nemrég Baumgarten Emlékdíjat kapott, közben egy egészen személyes kezdeményezésen dolgozik: a Kedvesség-projekten. Babarczy Eszter eszmetörténésszel, íróval és tanárral arról beszélgettünk, hogy mit jelent számára ez a díj, és miért hisz abban, hogy a kedvesség nem naivitás, hanem stratégia.
Ötödik évébe lépett az ukrajnai háború, és a hírek mögött egyre nehezebb az emberi történeteket meglátni. A Focus on Ukraine programsorozat filmekkel, kiállításokkal és beszélgetésekkel próbál közelebb hozni minket ezekhez a tapasztalatokhoz. A kortárs művészet háborús válaszairól és a budapesti programokról beszélgettünk Adéla Galovával, a Cseh Centrum igazgatójával és Gyémánt Zsófiával, az Osztrák Kulturális Fórum munkatársával.
A folytatásban Paizs Miklós, vagy, ahogy sokan ismerik, Sickratman, az alternatív zene és színház egyik legsajátosabb figurája érkezett hozzánk. A Korai Örömtől a Belgán át a saját dalaiig, ujjbáboperától rapig, présháztól kvízestig – sokoldalú, nehezen besorolható művészet az övé. Nemrég lett hatvanéves, közben új előadásokon dolgozik, és készülnek az új Sickratman-dalok is.
Ötös pénteken délelőttönként: beszélgetés érdekes emberekkel a múlt - jelen - jövő dimenziójában. Aki kérdez: a Murányi Tünde–Kálid Artúr művészházaspár.
Szerkesztő: Szabó Edit.
Az Ötös már podcast formában is hallgatható.
Iratkozzon fel a műsorra kedvenc online platformján!
Spotify
Apple podcast
A 2024. május 10-ei adás ismétlése:
Klasszikusok újratöltve rovatunkkal indítottunk. Első vendégünk Lázár Júlia, költő, műfordító, tanár volt, többek között Sylvia Plath és Susan Sontag fordítója. A mai adásban az egyik legnagyszerűbb, bár rejtőzködő magyar költő, Géher István életművét idéztük fel, és beszéltünk egy másik rejtőzködő szerző, Sylvia Plath egyetlen regényéről, Az üvegburáról is.
Ezt követően Kovács Bálint színház- és filmkritikus, író, újságíró érkezett hozzánk, akivel a remake-kultúráról beszélgettünk, azaz ismert művek újrafeldolgozásairól. Különös tekintettel arra, hogy miért készül évek óta annyi népszerű filmből színpadi változat? Ennyire szomjazunk az ismert történetekre?
A folytatásban Jankó Judit, művészeti író, pszichológus, művészet-terapeuta érkezett hozzánk, akit arról kérdeztünk, hogy miért van szükségünk olyan elementáris módon arra, hogy beszélgessünk a képzőművészetről? Különös tekintettel a kortárs műalkotásokra. Miért olyan népszerűek a tárlatvezetések és a művészet-terápiás foglalkozások?
Végül Kopacz Hannát, tehetséges fiatal építészt vártuk a stúdióba, aki mindenféle érdekes tevékenysége mellett jelenleg az első sepsiszentgyörgyi építészeti szimpózium szervezésével is foglalkozik. Ez most áprilisban lesz, méghozzá egy monarchiabeli dohánygyárban. Erről, és sok minden másról is kérdeztük.
Folytattuk a Klasszikusok újratöltve sorozatunkat, ahol ma Kosztolányi Dezső egyik legkülönösebb regényéről beszélgettünk Gerőcs Péter íróval, szerkesztővel. 1936-ban jelent meg a Nero, a véres költő, amely nemcsak egy történelmi alak portréja, hanem kegyetlenül pontos könyv hatalomról, művészetről és dilettantizmusról. De vajon mitől működik ez a szöveg még ma is, és miért érdemes újra elolvasni?
Sokszor nem is gondolunk rá, hogy mire képes a zene, amikor a szavak nehezen működnek. Így van ez a filmek esetében is, ahol sokszor „láthatatlan főszereplővé” válhat a zene. Erről és a mentális egészségről szóló új videoklipjéről is kérdeztük következő vendégünket, Kalotás Csaba filmzeneszerzőt, aki K6 néven saját zenei világot épít.
Már csak pár nap, és a jövő héten elkezdődik a 45. Magyar Filmszemle a Corvin moziban. Tavaly néhány producer és támogató összefogásából született újjá a szemle, és már akkor sokszínű képet adott a magyar filmről. Idén, ha lehet, még színesebb lesz a paletta. Erről kérdeztük vendégünket, Pataki Ági producert, a Filmszemle Szemletanácsának tagját.
Mik azok az ÖkoKörök? Kiknek szólnak, és hogyan lehet taggá válni? A válaszokat Andacs Noémi programkoordinátortól vártuk, aki arról mesélt, hogy milyen hétköznapi változtatásokkal lehet környezettudatosabb életet élni, és mit jelent a közösség ereje a fenntarthatóbb élet felé vezető úton.
Századik lapszámához érkezett a Műút irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat. Első vendégünk ma Jenei László író, szerkesztő volt, aki régóta meghatározó alakja a miskolci lap szellemi műhelyének. A kerek szám kapcsán arról beszélgettünk, mit jelent számára ez a pillanat, hogyan látja a Műút történetét, és hol tart most a folyóirat.
Ha január, akkor BIDF, vagyis Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál. Holnaptól 9 napon át várják érdekesebbnél-érdekesebb dokumentumfilmek a műfaj rajongóit Budán, a Mammut mozitermeiben. Az egyik erős, mondhatni drámai film a Család vagy háború, ami egy kétgyermekes haditudósítónő életén keresztül mutatja meg, mit jelent a háború – nem csak ott ahol lövések dördülnek, hanem otthon is. A film nagykövetét Al Ghaoui Hesna külpolitikai újságírót, telefonon kérdeztük.
A folytatásban Fekete Ibolya filmrendező, forgatókönyvíró és dokumentumfilmes érkezett hozzánk egy igazi születésnapi beszélgetésre. Mondják róla, hogy ő a rendszerváltás alkotója, filmjei, köztük a Bolse Vita, a Chico és később az Anyám és más futóbolondok a családból a 20. század történetét, és a változás elkerülhetetlen természetét mutatják be. Erről is kérdeztük, ahogy szívügyéről, a tanításról is.
Első vendégünk Báron György filmesztéta volt, akivel az iráni film újjászületéséről, vagyis az iráni újhullámról beszélgettünk. Az apropó pedig nem más, mint hogy már a mozikban látható Jafar Panahi Cannesban Arany Pálma díjat elnyert filmje, a Csak egy baleset. Vendégünk régóta követi ezt az erős, különleges filmes hagyományt, írt róla, tanítja is, most a sokszorosan díjnyertes Jafar Panahi világáról és új filmjéről kérdeztük.
Az Andrássy úton sétálók ezekben a napokban szokatlan látvánnyal találkozhatnak a Magyar Képzőművészeti Egyetem épülete előtt: egy 120 kilós jégtömbből faragott szobor jelent meg a főbejáratnál. Erős István, az egyetem rektora volt a vendégünk akivel a természetszobrászatról és a jégszobor történetéről beszélgettünk.
A folytatásban Tasi Zsuzsánna művészetterapeuta érkezett hozzánk, akit évindító beszélgetésre invitáltunk. Arról kérdeztük, hogy mit jelent az újév egy segítő szemével, hogyan lehet jó célokat választani, és hogyan segíthet az alkotás abban, hogy kicsit közelebb kerüljünk magunkhoz.
A 2024. február 23-ai adás ismétlése:
Klasszikusok újratöltve: miért és hogyan érdemes olvasni ma klasszikus irodalmat, egyáltalán, mit értünk klasszikus irodalmon? - a műsor első felében erről beszélgettünk Molnár Krisztina Rita költővel, íróval, aki Marquez és Bulgakov műveivel érkezett.
Következő vendégünk Gallyas Veronika volt, a Magyar Zsonglőr Egyesület, és az Inspirál Cirkuszközpont alapítója. Vele a szociális és a szabadidős cirkusz társadalmi jelentőségéről beszélgettünk, valamint arról, hogy soha nem késő felkapni a hullaphopp karikát.
Tarr Bence László, kulturális antropológus, buddhista tanító érkezett a stúdióba, akivel Wim Wenders legújabb, Tokióban forgatott filmjéről, a Tökéletes napokról beszéltünk. A film már ott van az Oscar-díj várományosai között.
Végül Szarka Klára fotótörténész volt a vendég, akit a fotóművészet és az álom összefüggéseiről kérdeztünk. Nevezetesen arról, hogy hogyan fér össze ez a két, látszólag távolinak tűnő érzékelés, és mint minden művészet, hogyan merített a fotó is az álmokból.
Az első órában az egyik legismertebb hazai popzenekar, az Ivan & The Parazol frontembere érkezett hozzánk évindító beszélgetésre. Itt volt velünk Vitáris Iván énekes-dalszerző, az immár 15 éves zenekar egyik alapító tagja. Karrierjük során felváltva adtak ki magyar és angol nyelvű dalokat, zenéjükben elsősorban a hatvanas, hetvenes évek beat-hangzása vegyül modern, pszichedelikus elemekkel. A beszélgetés során felidéztük az elmúlt évek érdekességeit és újévi terveikre is rákérdeztünk.
Mire jó az olvasás, hogyan válhat hivatássá, és miért fontosak a könyvklubok? A folytatásban ilyen és hasonló kérdésekről beszélgettünk Ott Annával, akinek a neve jól ismert az irodalmi életben. Bár egyszerű olvasóként, vagy "előolvasóként" tekint magára, de inkább nevezhetjük őt irodalmi influenszernek. Több ezren követik könyvklubjait, podcastjait, könyajánlóit, régóta ő a Hadik Kávéház művészeti vezetője, és részt vesz a Margó-díj odaítélésében is.
A műsor első vendége igazi zenészcsalád volt: a stúdióba vártuk Király Lindát és szüleit, Király Gabit és Király Tamást. Ők hárman – és persze a család többi tagja – évtizedek óta jól ismert szereplői a magyar zenei életnek. Dolgoztak itthon és Amerikában, külön-külön és együtt is. Most viszont nemcsak a zenéről, hanem a karácsonyról is kérdeztük őket, közös emlékekről, ünnepi szokásokról, és persze szó volt a családi összetartásról is.
A folytatásban egy különleges apa–fia páros érkezett hozzánk: Forgách András író, és kisfia, Jonatán. András nevét ismerhetjük regényeiből, színdarabjaiból, rajzairól, de ma, mint apa volt itt velünk, aki igyekszik lépést tartani egy rendkívül kíváncsi, okos és humoros kisfiúval. Jonatán nagy kedvence a Minecraft, de sokat olvas, szeret kirándulni, és ha minden igaz, már három regényt is elkezdett írni. Szó volt játékokról, utazásról, a közös olvasás öröméről, és természetesen a karácsonyi szokásokról is.
A 2024. október 18-i adás ismétlése:
A Klasszikusok újratöltve rovatunkkal indultunk, első vendégünk Mészáros Sándor író, kritikus, szerkesztő, a Kalligram Kiadó igazgatója volt. Költészetről beszélgettünk - a tavaly elhunyt költőfejedelem, Kovács András Ferenc, vagy ahogy mindenki hívta, KAF életművét idéztük meg.
Ezt követően dr. Müllner András, egyetemi oktató érkezett, az ELTE Média és Kommunikáció tanszékéről. Több mint 10 éve vesz részt a Romakép Műhely munkájában - erről is kérdeztük -, de szó volt a tanszéken alakult Minor Média/Kultúra Kutatóközpont munkájáról is, ahol nagy hangsúlyt helyeznek a filmes eszközök bevonására.
A folytatásban Kiss Dániel Áron műgyűjtőt vártuk a stúdióba, aki folytatta művészettörténeti kutatássorozatát. Korábban Ország Liliről talált meg egy csaknem ötven éve elfeledett felvételt – ezúttal Anna Margit feledhetetlen alakja előtt tiszteleg a róla készített portéfilmmel.
Hallottak már a cohousing-ról, vagyis a közösségi együttélésről? Ez lenne a hagyományos lakhatás alternatívája? Erről a modellről kérdeztük Madaras-Horogh Petrát és Babos Annamáriát, az immár 5 éves CoHousing Budapest Egyesület társelnökeit.
Első vendégünk UporLászló dramaturg, műfordító volt, aki régóta foglalkozik Tom Stoppard műveivel,több darabját ő fordította, könyvet írt róla, és személyesen is ismerte a szerzőt. Stoppard november végén hunyt el, 88 éves korában, vendégünket arra kértük, segítsen közelebb kerülni ahhoz, hogy ki is volt ez az óriás a színház, az irodalom és a film számára.
Őt követően Klimo Péter képzőművész és látványtervező érkezett hozzánk. Vendégünk gyakran dolgozik régi, sérült anyagokkal, és ez az anyagszeretet a díszleteiben is visszaköszön. A Fugában most Napló címmel látható kiállításán a képei személyes naplóbejegyzésekként működnek. A festészetről és a színházi–filmes látványtervezésről is kérdeztük.
Ezután Gryllus Dorkát vártuk a stúdióba. Vendégünk színész és rendező, egyszerre dolgozik itthon és Európában, színházban és filmben. A héten mutatták be legújabb rendezését a Dugattyúsházban: Anne Haug Csak jöttem szólni, hogy megyek című darabját. Közben az Üvegfal nemrég a századik előadását ünnepelte, de új színházi szerepben is láthatjuk; sőt, a februárban érkező új magyar thrillerben a családjával játszik együtt. Milyennek látja mostani alkotói korszakát, és mindez hogyan fér bele az idejébe?
Első vendégünk Szerényi Gábor grafikusművész volt, aki hosszú évek óta rajzolja Budapest hajléktalan embereit. Rajzai, a városban járva, gyakran egy pillanat alatt, „egy lendületből” születnek meg. Képei földre terített hullámpapírokon, összegyűrt csomagolópapírokon, feltépett kartondobozokon mutatkoznak be a FUGA kiállítóterében. A kiállítás hátteréről, az alkotó felelősségéről, és arról beszélgettünk vele, hogy miért nem tudja abbahagyni ezt a sorozatot?
Őt követően a Cirko Film új bemutatójáról volt szó, az Elfajult nyaralás című francia-belga filmről. Antony Cordier rendező, aki jól ismert szociális érzékenységéről, ezúttal egy káoszba fulladt dél-franciaországi nyaralás történetén keresztül szembesít a hatalmi helyzetek bonyolultságával. Rakita Viviennel, a Filmtett újságírójával beszélgettünk erről a keserű-édes szatíráról.
Pálos Gergelyt vártuk a stúdióba, akit legutóbb Chicagóban választottak a legjobb operatőrnek, Enyedi Ildikó: Csendes barát című filmjének fényképezéséért. Szó volt kettejük közös munkájáról, a film képi világáról, vendégünk stockholmi életéről, valamint Roy Andersson-al való együttműködéséről, és a januárban induló Stereo Filmkörről is.
Első vendégünk Navarrai Mészáros Márton kulturális újságíró és szerkesztő volt. Közelről ismerte Ferdinandy György írót, aki idén lett volna 90 éves. Barátjának tekinthette őt, jól ismeri kalandos életét, írásait, és gondozza az életművét. Emellett ő hozta létre az Arany Medál közönségdíjat is. A legendás íróval való barátságáról, és Ferdinandy György életművéről beszélgettünk vele.
Őt követően Nádor Éva írót vártuk a stúdióba, aki könyveiben sokszor elfelejtett, elhallgatott történeteket mesélt el: családtörténeteket kutat fel, vagy éppen építészeti remekműveket mutat be. Kutatói kíváncsisága elsősorban a zsidóság történeteire fókuszál, de nem csupán a múlt fontos a számára, hanem az is, hogy mit jelent mindez itt és most, nekünk.
A folytatásban Ugrin Julianna producer, a magyar dokumentumfilmeseket tömörítő MADOKE elnöke volt a vendégünk. Az általa alapított Éclipse Film produkciójában olyan alkotások készültek, mint például az Alzheimer-kór gyógyításáról szóló Dékány Gyula-portréfilm, vagy a Kurtág György életét bemutató dokumentumfilm. Természetesen szó volt a műfaj helyzetéről és sajátosságairól is, különös tekintettel a MADOKE legújabb szakmai javaslatáról.
Elsőként Wrochna Fanni színésznővel beszélgettünk, aki szeptemberben a Velencei Filmfesztiválon aratott sikereket, méghozzá egy olasz film, az Eleonora Duse egyik főszerepében, sőt, nemrég az olasz Elle magazin is a címlapjára választotta. Hol Budapesten próbál, hol Olaszországban forgat, és úgy tűnik, ez a kétlakiság mostanra természetes közege lett. Ma arról beszélgettünk vele, hogy hogyan élte meg az első nagy filmes munkáját, és merre viszi tovább az útja.
Őt követően Bácskai Juli színházalapítót, írót, pszichológust és "szabad SZÓ művest", a Pszicho színház alapítóját vártuk a stúdióba. Az immár 26. évadában lévő előadássorozat mellett, a saját naplójából készített felolvasószínházi előadásról is kérdeztük. Vendégünk nemrég özvegyült meg, a Ki vagyok én nélküled? Kivagyok én – nélküled. című előadása éppen erről az életszakaszról beszél. Fájdalomról, veszteségről és egy sminktükörről, amely még erőt adhat.
Mi a környezetesztétika, és milyen kapcsolatban van a művészettel? A folytatásban vendégeinkkel, Cserhalmi Luca és Lendeczki Kinga esztétákkal, az ECHO sorozat elindítóival erről beszélgettünk. Azt is megkérdeztük tőlük, hogy hogyan lehet a természetre mint „műalkotásra” nézni, és ha így teszünk, az vajon mit indíthat el bennünk.
Végül Láng Annamáriát vártuk a stúdióba, a nemrég bemutatott Josef Mengele eltűnése című film egyik szereplőjét. A Cannes-ban bemutatott alkotást Kirill Szerebrennyikov rendezte, és ritka nézőpontból, több idősíkon meséli el Mengeledél-amerikai bujkálásának éveit. A forgatásról, a rendező módszereiről és a filmről kérdeztük Láng Annamáriát.
Első vendégünk Gerőcs Péter író, aki nemrégiben az irodalmi élet visszásságairól szóló diskurzus kellős közepén találta magát, pedig csak feltett néhány kényelmetlen kérdést legutóbbi esszékötetében. A beszélgetés során érintettüka mai magyar irodalmi tér anomáliáit, a kanonizációs trendeket és a popularizáció túlhatalmát.
Aztán Gerlóczi Juditot, a Nem Oké kampány elindítóját vártuk a stúdióba, abból az alkalomból, hogy kampányuk, immár országos szintre lépett. Célja, hogy az iskolai zaklatásról ne csak beszéljünk, hanem közösen tegyünk is ellene. Meggyőződése, hogy a legjobb eszköz erre a színház, amely segít az érzékenyítésben, és a változás elindítója lehet. Pontosan hogyan? Erről beszélgettünk.
A folytatásba Csukás Sándor Balázs Béla-díjas operatőr, a METU operatőr szakának vezetője, a Filmjus Alapítvány elnöke érkezett hozzánk. Hogyan vezetett az útja a filmkészítéstől a tanításig és a társadalmi szerepvállalásig? Egyáltalán, mennyire tanítható ez a szakma, mi a középgeneráció feladata, és lehet-e életpálya modellről beszélni a filmművészetben?
A műsor első vendége Harmat György, filmkritikus, akivel a 125 éve született Luis Buñuel filmjeiről beszélgettünk, egészen pontosan A szabadság fantomjáról. Megkérdeztük tőle, hogy mitől lett Buñuel a szatíra nagymestere és miért olyan hátborzongatóan mulatságos ez a filmje - is?
Ki volt Robby Müller, a legendás operatőr, Wim Wenders, Jim Jarmusch vagy Lars von Trier alkotótársa? Nagy Zágon operatőrnek, a napokban véget ért 2. Budapesti Nemzetközi Filmfesztivál egyik alapítójának és Horváth Kristóf fesztiváligazgatónak tettük fel a kérdést. És természetesen arra is kíváncsiak voltunk, hogy mitől olyan különlegesek Robby Müller polaroid képei.
A folytatásban Molnár Annamáriát, a Molnár Ani Galéria vezetőjét, az Európai Galériák Szövetségének alelnökét vártuk a stúdióba, aki nemrég tért vissza Torinóból, az Artissima művészeti vásárról. A galériák nemzetközi szerepéről kérdeztük , és arról, hogy mi minden kell ahhoz, hogy egy magyar művész láthatóvá váljon a nagyvilágban.
A műsor első vendége Bérczes László rendező, dramaturg, az Ördögkatlan Fesztivál alapítója és nagyszerű beszélgetőkönyvek szerzője. Régóta kötődik a norvég író, Jon Fosse műveihez, talán azért, mert mindkettőjüket a kifejezés csendje és egyszerűsége vonzza. Megkérdeztük tőle, hogy hogyan látja ma a színházat, mit gondol a világ zajáról, és mit tart fontosnak mindebből?
A folytatásban Budapest kulturális emlékezetéről beszélgettünk. A stúdióba vártuk Kiss Borbálát, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményének vezetőjét. Az alkalom pedig nem más, mint hogy elindult a BEA, vagyis a Budapest Elektronikus Archívum, ami egyfajta digitális kincsesbányaként működik: tele fotókkal, plakátokkal, zenékkel, régi történetekkel, de kottát, podcastot és videót is találunk benne.
Krasznahorkai László irodalmi Nobel-díja újra felvetette, hogy milyen különleges szellemi kapcsolat fűzi össze őt Tarr Bélával. A Werckmeister harmóniák ennek az együttműködésnek talán a legtisztább lenyomata: az egyik legmegrázóbb és legszemélyesebb film, ami Krasznahorkai szövegéből született. Szarka Judit filmkritikussal irodalom és film kapcsolódásáról, és az adaptáció erejéről beszélgettünk.
A műsorban 1956 irodalmi feldolgozásaival kezdtük, hiszen kevés olyan történelmi pillanat van, ami ennyire mélyen beleégett volna a közös emlékezetünkbe. Mégis, hogyan él tovább a forradalom története a magyar irodalomban? Miért olyan nehéz írni róla? Vannak persze nagyszerű szövegek, de kevés olyan, ami egyszerre személyes, megrázó és őszinte. Ilyen Nádas Péter műve, az Emlékiratok könyve, amiről Nagy András íróval, a korszak jó ismerőjével beszélgettünk.
Következő vendégünkről sok minden elmondható: városrajongó, kultúraszervező, író, Fortepan-menedzser, és sokan a Vademecum Omnibus hírlevél szerzőjeként is ismerik. Török András, vagy, ahogy magát nevezi "a polgárság "kultúrosa" érkezett hozzánk, aki 21 éve minden kedden öt kulturális ajánlattal jelentkezik az immár ezredik számához érkezett hírlevelében.
A folytatásban a Mindenki egyetért című új spanyol filmről beszélgettünk Rieger Johannával, a Glamour újságírójával. A film kényes, de nagyon fontos témát érint: mégpedig azt, hogy hogyan viszonyulunk a mentális betegségekhez. Mennyi félelem, előítélet vagy épp tudatlanság él bennünk ezzel kapcsolatban. És mi lehet ebben egy film szerepe?
Hogyan lesz egy neves filmtörténészből amatőr énekes és facebook influenszer? Aki vizsgakoncertekre jár, ott van minden zenei versenyen és ahol történik valami fontos. Rövid tudósításaira mindig érdemes odafigyelni. Vendégünk Geréb Anna, aki elsősorban az orosz és szovjet film szakértője, és aki évtizedeken át kutatta az ismeretlen világsztár, Gaál Franciska drámai életét és gazdag hagyatékát.
Idén 25 éves a Medence Csoport – az egyik legelső olyan alkotóközösség, akik az újrahasznosítás gondolatát, jóval azelőtt megismertették velünk, hogy az trenddé vált volna. Ők azok, akik használt molinókból táskákat csináltak, fesztiválokra installációkat terveztek, és mindig hittek abban, hogy a design nemcsak szép, hanem közösségformáló is. A jubileum kapcsán most Gross András, a csoport egyik alapítója mesélt arról, mi tartja mozgásban őket negyedszázad után is.
A folytatásban Pittmann Zsófia képzőművészt vártuk a stúdióba, aki hímzéseivel, falvédőivel és bátor témaválasztásaival a popkultúra fontos alakja lett. Ő az, aki a művészetet szó szerint kiviszi az utcára, most épp a Radnóti Színház előtt készít óriáshímzést az arra járókkal. Aktivistaként pedig azon dolgozik, hogy ne zárják be a Rudas-fürdő egyetlen női napját, keddenként.
Végül két rendezővel beszélgettünk, Bendó Zsuzsannával és Muchichka Lászlóval, a Csak ki ne derüljön című rövidfilm alkotóival. A film egy budapesti gimnáziumban játszódik, és az iskolai szexuális határátlépés témáját dolgozza fel – őszintén, bátran, ítélkezés nélkül. Arról kérdeztük őket, hogy miért vágtak bele ebbe a kényes, ám nagyon is fontos témába, milyen a film fogadtatása, és mit szeretnének, hogy elindítson a nézőkben.
Első vendégünk Cseh András képzőművész, író, dalszerző, filmeses volt. Rajzol, zenél, és amennyire csak lehet, kerüli az internetet. Az Újzenekar frontembereként, a Tejutcagyerek című dokumentumfilm rendezőjeként, vagy éppen egy kifestő szerzőjeként mindig ugyanazt keresi: hogyan lehet történetekkel, zenével, képekkel közelebb kerülni egymáshoz.
A Ludwig Múzeum múzeumpedagógiai csapata idén elnyerte a Múzeumpedagógiai Nívódíjat — nem véletlenül. Következő vendégünk Hemrik László, a múzeum Múzeumpedagógiai Osztályának vezetője, aki évek óta azon dolgozik, hogy a kortárs művészet ne távoli, nehezen érthető világ legyen, hanem személyes élmény mindenkinek, aki belép a kiállítóterekbe.
A folytatásban Farkas Gábor Gábriel, az ismert énekes, színész, képzőművész, rádiónk vendégműsorvezetője érkezett hozzánk. Kevesen tudják róla, hogy szenvedélyes állatvédő is, és pár napja érkezett vissza Korfuról, ahol a Durell-család természetvédelmi alapítványával is kapcsolatba került. Mi van vele, hogyan telnek a napjai, mit csinál mostanában?
Végül Muhi András Béla-díjas producert, a Magyar Filmművészek Szövetségének elnökét vártuk a stúdióba. Legutóbbi sikere Pálfi Györgyhöz köti, társproducere volt A tyúk című, Torontóban díjazott filmjének. Elnöki tisztsége révén ő a főszervezője a februárban újra érkező Magyar Filmszemlének is.
Ötös pénteken délelőttönként: beszélgetés érdekes emberekkel a múlt - jelen - jövő dimenziójában. Aki kérdez: a Murányi Tünde–Kálid Artúr művészházaspár.
Szerkesztő: Szabó Edit.
Az Ötös már podcast formában is hallgatható.
Iratkozzon fel a műsorra kedvenc online platformján!
Spotify
Apple podcast
Ma egy izgalmas és egyre időszerűbb kérdéskörrel kezdtünk: hogyan hat a mesterséges intelligencia az irodalomra, az olvasásra és az írásra? Vendégünk Bán Zsófia író és irodalomtörténész volt. Ő segített eligazodni abban, hogy milyen lehetőségeket és veszélyeket rejthet a mesterséges intelligencia a művészet és a fantázia világában.
A következő vendégünk Gross András volt, az alkalom pedig nem más, mint hogy 95 éves lenne édesapja, Gross Arnold. A neves grafikus- és festőművész mindig az eszményi valóságot akarta megformázni, képeit aprólékos részletekből építette fel. Vajon milyen ember volt Gross Arnold és hogyan él tovább ez a különleges örökség? Erről is kérdeztük a fiát, Gross Andrást.
A folytatásban Sas Tamás filmrendező és operatőr érkezett hozzánk, akit főiskolás korunk óta ismerünk és szeretünk. Beszélgettünk a kezdetekről, az első filmes élményeiről, korai filmjeiről, az operatőri és rendezői pálya kihívásairól. Azt is megkérdeztük tőle, hogyan látja ma a filmművészet és a technológia viszonyát, például a mesterséges intelligencia hatását a filmre. Szó volt személyes emlékekről, tanárokról, kollégákról, és persze a saját, titokban dédelgetett terveiről is.