„Támogassa
Reggeli gyors

V4=V2+2

11/01/2022 07:49

| Szerző: Kárpáti

Csehország és Szlovákia a liberális demokráciák útját járja, Magyarország és Lengyelország viszont ellentétes irányba tart. Vannak még közös területek, de a románcnak vége. – Kárpáti János lapszemléje.

2022. január 11. Reggeli gyors - részlet / Külföldi lapszemle, Kárpáti János - 2022.01.11.
06:00
00:00
Kezdjük egy kis világpolitikával.

A berlini taz – vagyis Tageszeitung - az Ukrajna ügyében Genfben folytatott amerikai-orosz diplomáciai egyeztetések kapcsán azt írja, hogy Washington és Moszkva már régen elbúcsúzhatott az úgynevezett stratégiai partnerség illúziójától, és kölcsönösen stratégiai ellenfélként tekint a másikra. Az oroszok által Ukrajna ellen felvonultatott katonák száma akár a százezret is elérheti. Moszkva olyan biztonsági garanciákat követel a NATO-tól, amelyek ellentmondanak az atlanti szövetség öndefiníciójának. A NATO-nak ki kellene mondania, hogy Ukrajnát nem fogja felvenni tagjai közé, márpedig eddig az államok szabadon dönthettek arról, hogy kívánnak-e csatlakozni a szövetséghez. Oroszország abban reménykedik, hogy ismét megteremtheti azt a biztonsági övezetet, amelyen belül a vele határos országok csak korlátozott szuverenitással rendelkeznek. Ezzel Moszkva csaknem 80 évvel a jaltai konferencia után újra olyan átfogó befolyási övezetre jelent be igényt, amely ütköző zónaként szolgál Nyugat-Európa felé.

A taz felidézi, a Szovjetunió 1991-es összeomlása és Németország újra egyesítése után sem került le a napirendről Moszkva ilyen értelmű hatalmi igénye, ám Borisz Jelcin elnök alatt az orosz vezetés végül is elfogadta a feloszlott Varsói Szerződés először csak három volt tagállamának, Magyarországnak, Lengyelországnak és az egykori Csehszlovákia egyik utódállamának, Csehországnak a NATO-csatlakozását, ami 1999-ben történt meg. Moszkva ehhez azzal az előfeltétellel járult hozzá, hogy 1996-ban új alapokra helyezték a NATO-orosz viszonyt, az atlanti szövetség és Oroszország között megkötött alapokmánnyal. A kompromisszum értelmében a NATO-bővítés fejében korlátozták az új tagállamok területén a csapatok, illetve nukleáris csapásmérő eszközök jelenlétét. A 2008 áprilisi bukaresti NATO-csúcson aztán George W. Bush amerikai elnök Ukrajna és Grúzia felvételét szorgalmazta, amit Berlin és Párizs ellenzett, mégpedig annak nyomán, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök 2007-ben a müncheni biztonságpolitikai fórumon felháborodott hangú beszédben követelte, hogy „egy lépést se tovább”. Végül Bukarestben csatlakozási dátum kitűzése nélkül, pusztán általánosságban helyezték kilátásba Kijevnek és Tbiliszinek a NATO-taggá válást. A Nyugat és Oroszország közötti stratégiai partnerség illúziójának aztán a 2010-es években vége szakadt. A mostani tárgyalások kapcsán a berlini lap - miután emlékeztet a Grúziába történt 2008-as orosz katonai behatolásra, valamint a Krím 2014-es orosz annektálására - arra az álláspontra helyezkedik, hogy a Nyugat nem mondhat le a katonai elrettentés eszközéről, és hogy jelenleg Ukrajna védelmi képességeinek a megerősítése is az elrettentés eszköztárába tartozik.

Más téma.

A Politico című amerikai hírlap és portál Brüsszelben szerkesztett európai kiadása, amely rendszeresen foglalkozik a keleti EU-tagállamokkal kapcsolatos kérdésekkel, a minap arról közölt cikket, hogy a visegrádi csoport együttműködése V4-ből egyre inkább V 2+2 formátummá alakul át, abban az értelemben, hogy Csehország és Szlovákia a liberális demokráciák útját járja, Magyarország és Lengyelország viszont ellentétes irányba tart. A megosztottságot a Politico szerint érzékletesen tükrözte Mikuláš Beknek, az európai uniós ügyekben illetékes cseh miniszternek a nyilatkozata, amely a Hospodářské Noviny című prágai lapban jelent meg. Bek azt mondta, hogy Magyarország és Lengyelország ma súlyos vitában áll az EU többi részével, "a Cseh Köztársaság és Szlovákia azonban nem ebből a kottából játszik”. A Politico megjegyzi: Csehország a nemrég tartott parlamenti választások nyomán tért vissza az európai főáramlathoz. Mindez azonban - folytatódik az amerikai portál értékelése - nem jelenti azt, hogy a négyek ejtik Visegrádot, annak 1991-ben megteremtett együttműködési kereteit.

A visegrádi országok (V4) kormányfőinek csúcstalálkozója
Budapest, 2021. november 23. A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Mateusz Morawiecki lengyel, Eduard Heger szlovák, Orbán Viktor magyar és Andrej Babis cseh (b-j) kormányfő a visegrádi országok (V4) miniszterelnökeinek csúcstalálkozóján Budapesten, a Karmelita kolostorban 2021. november 23-án. MTI/Benko Vivien Cher
 
 

Továbbra is vannak közös ügyeik, így például az EU mobilitási csomagjának a teherfuvarozással kapcsolatos reformintézkedéseire úgy tekintenek, mint amelyek aláássák a közép-európai szállítmányozó-logisztikai vállalkozások létalapját. Emellett a négyek azt szeretnék, ha az unió kiterjesztené a szolgáltatások területén a vállalkozás szabadságának a lehetőségeit, valamint szorgalmazzák a nukleáris energia hasznosításának kedvező megítélését. A múlt hónapban például az EU-csúcson a csehek és a lengyelek közösen torpedózták meg az egységes uniós állásfoglalást az energetika területén, miután nem sikerült elérniük az úgynevezett kibocsátás - mármint a károsanyag-kibocsátás - kereskedelmi rendszerének reformját.

A Politico ugyanakkor számba veszi a visegrádi négyek közti megosztó kérdéseket, és ezek közül - a jogállamisági témakör mellett - kiemeli az Oroszországgal és Kínával kapcsolatos politikai irányvonalban mutatkozó eltéréseket. Prága és Varsó emellett szánbányászati kérdésekben is vitában áll egymással.

A cikk idézi Eugeniusz Smolar lengyel szakértőt, aki szerint az említett törésvonal mentén növekszik a politikai és kulturális távolság. „Vannak még közös területek, de a románcnak vége” - fogalmaz a varsói Nemzetközi Kapcsolatok Központjának az igazgatósági tagja.

A lapszemlét a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.

Reggeli gyors/Külföldi lapszemle
2022.01.11., kedd 06:00
Riporter: Kárpáti János