Térdprotézisre várva: ellentmondó számok, több év fájdalom, eltűnő betegek

Segesvári Csaba elmondta, hogy egy 80-as éveiben járó férfi szomszédja évek óta térdprotézisre vár, miközben a fájdalmai egyre erősödnek, a műtétre azonban egy nagyon távoli időpontot kapott. Magánellátás szóba sem jöhetett, mert az térdenként 3-4 millió forintba kerülne.  

Segesvári kutakodásában a dél-alföldi régióra fókuszált, különösen a Szegedi Tudományegyetem klinikájára, amely jó hírű ortopédiai központnak számít. „Ez nem egy pici intézmény, modern klinikai tömbbel, jó sebészekkel. Valószínűleg sokan szeretnék, ha ott műtenék meg őket” – fogalmazott. A térdprotézis-műtét a nemzetközi gyakorlat szerint rutinbeavatkozásnak számít: Angliában akár napi négy-öt ilyen operációt is elvégeznek egy intézményben. „2025-ben a magyar egészségügy is ott tart, hogy ez egy viszonylag kis kockázatú, viszont jelentős életminőséget javító beavatkozás” – mondta.

A problémát az adatok közötti ellentmondás jelenti. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) tájékoztatása szerint az elmúlt három évben közel 4500-an vártak térdprotézisre a vizsgált térségben, miközben mintegy 1500 műtétet végeztek el. „Ha ezt munkanapokra elosztjuk, az nagyjából másfél műtét naponta” – jegyezte meg az újságíró. A Szegedi Tudományegyetem viszont azt állította: ennél több beavatkozást végeznek. Amikor Segesvári szembesítette egymással a két adatot, nem kapott egyértelmű választ. „Ők azt mondták, hogy többet végeztek, kérdezzem a NEAK-ot, aki meg nem válaszol semmire.”

További ellentmondás, hogy míg a hivatalos várólista-oldalon hat hónap körüli átlagos várakozási idő szerepel, az egyetem elismerte: jelenleg akár két évre adnak időpontot. Ráadásul mire valaki eljut a műtéti indikációig – háziorvos, szakrendelés, diagnózis –, az is közel egy év lehet. „Három évig tartós fájdalommal élni, azt nem kívánom senkinek” – mondta Segesvári. A fájdalom szerinte extrém, „hiszen összeérnek egymással a csontok.”

A várólistáról időközben 23 beteg került le azért, mert meghalt, mielőtt megműthették volna. A dél-alföldi régió más intézményeiben – Kecskeméten kívül – a műtétszám „értékelhetetlenül alacsony”, pedig korábban volt példa arra, hogy egy-egy kórházban felpörgött az ellátás.

Az SZTE azzal indokolta a hosszú várakozást, hogy a térdprotézis ütemezhető műtét, és sok beteg maga kér későbbi időpontot. Az újságíró szerint azonban azok, akikkel beszélt, nem önszántukból halasztanák évekkel a beavatkozást. Jelenleg az egyetem saját bevallása szerint mintegy 1300-an várnak térdprotézisre Szegeden.

A legnagyobb kérdés azonban az átláthatóság. „Nem értem, miért titkolózik a NEAK” – mondta Segesvári. Állítása szerint egyértelmű kérdéseket tett fel, konkrét számokkal, mégsem kapott érdemi választ. Ráadásul a NEAK honlapján szereplő adatok egy harmadik számot mutatnak, amely szintén eltér a korábban közöltektől. „Innentől kezdve nem gondolom, hogy ez egy tervezhető, betegeket segítő rendszer.”

Az egyetem válaszadási hajlandóságát ugyanakkor előrelépésnek tartja, még ha az nem is oldotta fel az ellentmondásokat. „Az egészségügyről írni szinte tabu. Érdemi válaszokat szerezni rendkívül nehéz.” A térdprotézisre váró betegek számára azonban nem statisztikai vita zajlik: nekik minden hónap számít, amíg a műtétre várva tartós fájdalommal élnek.