Sziszegve se szolgáljuk? – Hardy Mihály jegyzete
27/05/2021 18:01
| Szerző: Hardy Mihály/Klubrádió
Tényleg átlépem-e a határt, tényleg beállok-e közéjük, vagy csak megpróbálok túlélni, netán belső emigrációba vonulok és alámerülve kibekkelem őket?
Különösen igaz ez a felvetés a szellem embereire, akik neveltetésük vagy szerencsés születésük folytán nem a csavargyárban vagy a mezőn, a traktoron ülve keresik a kenyerüket. Akik egyre kevésbé tudják megőrizni féltett kincsünket, a távolságtartást, a függetlenséget, és a szabad gondolkodás privilégiumát. Hiszen a másik oldal, a nagybetűs Hatalom lassan az életünk minden területére benyomul, elszívja a levegőt, a maga képére formálja a világot, nincs sem skrupulusa, sem gátlása.
Tényleg mindent visz, ami csak mozdítható: nemcsak a padot, amin éppen ülök a buszra várva, hanem a buszt és a buszpályaudvart is. Az egyetemet, ahol tanulok vagy tanítok, a színházat és a múzeumot. A moziban lassan csak az ő filmjei pereghetnek, köztéri szobor gyanánt lehet választani a turulok és a kettős keresztek között; több embert oltanak be mérgező trianoni gondolatokkal, mint ahányat koronavírus ellen.
Persze tudom, hogy évszázados hagyománya van nálunk az önfelmentésnek, az önigazolásnak. Hogy „ha nem én, akkor majd megcsinálja helyettem más és neki lesz tele a zsebe pénzzel, nem nekem.” Meg, „úgyis korrupt mindenki, miért pont én maradnék ki belőle?” Vagy: „én csak kis pont vagyok ebben a hatalmi gépezetben, mit tudnék tenni egymagam? Különben is, fizetni kell a részletre vett autót, a lakáskölcsönt, a gyerek tandíját és különóráit, meg a nyaralást, minek ugrálnék?” Észre sem vesszük, és lassan mindenkit megfojt és magába szippant ez a fortyogó, bűzös televény, annyira, hogy már kiáltani sem lehet: Levegőt!
S ha már József Attila, tessék csak szépen megfontolni másik két sorát:
„Sziszegve se szolgálok aljas,
nyomorító hatalmakat.”
Hardy Mihály jegyzete a 2021. május 27-i Esti gyorsban hangzott el.
