Szilvási: a gyermekvédelemi szakemberek már csak pofozni tudják a szart

Ennek a válságnak a legfontosabb tünete az, hogy évek óta babák ragadnak az újszülött osztályon a kórházakba, akiket nem engednek haza, mert rosszak a lakáskörülményeik, vagy a családi körülményeik, ugyanakkor nincs férőhely a nevelőszülői hálózatban, és hogy a szülők nem is feltétlenül, mondanak le szívesen a gyerekekről, csak a körülményeik olyanok, hogy nem tudják vállalni a gyerek nevelését. Tapasztalataink szerint körülbelül a bentlévő csecsemők 20%- örökbeadható, a maradék része az nevelőszülői helyezésre vár, vagy arra, hogy haza kerülhessen a családjába - magyarázza a gyermekvédelmi szakember.

A kórházban ragadt gyerekeknek ágyat biztosítanak, ugyanott vannak, ahol az újszülött vagy beteg gyerekek. A sajtóban kering egy 300-as szám, mi szerint ennyi baba van a kórházakban ragadva egy adott pillanatban. Tapasztalataik szerint egy ilyen három hónapos forgás az, amit hallomásból tudnak, mert nyilvános adat nincs róla, de ez azt jelenti, hogy

évente 1200 baba ragad be a rendszerbe, akiket nem tudnak azonnal elhelyezni, hanem kvázi váró listán vannak, hogy elhelyezzék őket. Ez egy tarthatatlan állapot. 

A kórháznak is teher és a gyermeknek sem optimális. Van aki 7- 8 hónapos koráig van a kórházban, van aki egy éves koráig is ott marad, gyakran ekkor már a gyerekosztályra helyezik át őket. Akik hosszabban maradnak, azokról az tudni - megint csak nincs publikus adat, de ilyen házi felmérések szerint - , hogy ezek külföldi állampolgárságú gyerekek. Romániai, ukrajnai gyerekek, akinek a helyzete még adminisztratív módon is rendezetlen, így náluk méginkább elhúzódik az elhelyezés.

Így olybá is tűnhet, hogy itt jól működik a gyermekvédelem. Erre Szilvási Lána azt mondta, a gyerekvédelemben dolgozók sokkal érzékenyebbek és jobban félnek attól, hogy ne az ő felelősségük legyen, hogyha rosszul lesz egy gyerek, vagy valami történik vele otthon, tehát van egy ilyen fokozott érzékenység és félelem. Van már egy viszonylag friss jogszabály arra, hogyha a gyermekvédelemben valaki nem jelez időben egy babáról, és meghal a baba, vagy súlyos baleset éri, akkor bíróság  elé viszik és akár börtönbüntetés is járhat érte. 

Ennek következménye, hogy jobban odafigyelnek, ez egyfelől jó, másrészt rossz, mert előfordulnak esetek, amikor agyermekvédelem átesik a ló túlsó oldalára. Nem rég írtunk a TASZ egyik esetéről, ahol például túlreagálta a gyermekvédelem egy család helyzetét.  És ezért is félelemben élnek az emberek, és inkább azt mondják, hogy én nem vállalom, hogy az én felelősségem legyen, hogy egy bizonytalan helyzetben, egy csecsemő otthon maradhasson, ahol rosszak a lakáskörülmények, vagy bizonytalanak a lakáskörülmények, vagy konfliktusok vannak a családban.

A gyermekvédelmi szakember ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy az utóbbi 15 évben folyamatosan emelkedik azoknak a 0-2 év kor közt lévő gyermekek száma, akiket kiemelnek a családokból. Tehát egy darabig még befértek a gyerekvédelem rendszerébe, most már nem férnek be a gyerekvédelem rendszerébe.

Tapasztalataik szerint szinte kivétel nélkül, de biztos, hogy több mint 90 százalékban a bekerült gyerekeknek a családjai durva, mély szegénységben, nyomorban élnek. Szilvási Léna úgy látja,

"ez nem csak a szülők hibája, hanem ez egy társadalmi felelősség is, hogy kialakult egy olyan réteg, akiknek egyszerűen eszközük nincs arra, hogy munkához jussanak, befejezetlen az iskolájuk, több generáció óta mélyszegénységben élnek, rossz családi mintákat hoznak, és esély sincs arra, hogy egy minimális biztonságos lakhatásuk legyen. Tehát ez azt gondolom, hogy ez a válság, ez a szégyen, erről kellene beszélni. Egy fejlett országban csecsemők nem kerülnek be a gyerekvédelembe, mert mindent meg lehet előzni".

Szociális intézkedésekkel kellene mindezen segíteni, nem csak gyermekvédelemmel. Olcsó lakhatás biztosításával, szociális lakhatás biztosításával, támogatott albérletekkel, és mellé gyerekvédelmi programokkal. De ha ez nincs, akkor a gyerekvédelem, a gyermekvédelmi szakemberek önmagában nem tudják jobbítani a körülményeket, csak pofozni tudják a szart. És ez hosszú távon nem megoldás - fogalmazott az SOS Gyermekfalvak szakmai igazgatója.

A gyermekszületésszám radikális csökkenése sem változtat sokat az állapotokon, ugyanis akik mély szegénységben élnek, azok szülnek - mondta Szilvási. Szülnek azért, mert kevésbé felvilágosultak, szülnek azért, mert ha elveszik az egyik gyereküket, akkor majd egy következővel megpróbálják, szülnek azért, mert elérhetetlen a fogamzásgáltás ezen a környéken, szülnek azért, mert erőszak áldozatai. És ez mutatkozik a kórházban maradt csecsemőknél, hogy miközben csökken a születési szám, aközben benragadnak a gyerekek a kórházban. Ez pont ezt a társadalom egyenlőtlenséget mutatja, hogy miközben valahogy alakul a középosztály, van egy réteg, akiről elfeledkeztünk.  A gyerekvédelemnek pedig ideálisan nem az a dolga, hogy fölnevelje a gyerekeket, hanem hogy átmeneti elhelyezés biztosítson, és akkor örökbe kerüljenek a gyerekek, vagy visszakerülhessenek a családjukba.

Jelenleg 24 ezer gyerek él ma a gyermekvédelmi ellátásban, ebből 21 ezer kiskorú. 2010-ben 17 ezer kiskorú volt a rendszerben,  miközben a népesség meg a gyerekszám csökkent. Tehát azért ez inkább növekszik, és tolódik el nagyon erősen a mélyszegénység irányába.

Magyarországon van még pár gyerekotthon, oda a csecsemők többnyire nem kerülnek be, hanem csak a 12 évesnél idősebb gyerekek. De ha nincs férőhely a nevelőszülőknél, akkor mégis. Ilyen volt például Bicske is. De a gyerekotthoni férőhelyek nagy része lakásotthonszerű, családszerű, 12 fős egységekben laknak a gyerekek, és itt kicsik nem nagyon lehetnek, de azért előfordulnak háromévesnél nagyobbak. A csecsemő otthonok megszűntek, de bizonyos értelemben újra nyíltak, például azokban a kórházokban – így Borsodban - , ahol nagyon sok a bentragadt csecsemő. Ott nyitottak kórházon belüli csecsemőosztályt, mely gyerekvédelmi intézményként működik.

 

Ez nyilván nem a megfelelő válasz a problámára, de egy gyors tapasz. Az egyetlen intézkedése a kormánynak ezzel kapcsolatban az volt, hogy enyhítette az örökbefogadás lehetőségét, lerövidítette azt a határidőt, amíg a szülőnek van lehetősége látogatni a gyereket korábban. Ez három hónap volt régen, amit lecsökkentettek hat hétre. Ez nem volt egy rossz intézkedés, hogy azokat a gyerekeket, akiket egyáltalán nem látogatnak, azokat gyorsan örökbeadó családokhoz helyezték el. Erről szólnak azok a történetek, amiket az SOS az anyáknapi kampány során megoszt majd a közösséggel, tehát hogy milyen a sorsa azoknak a babáknak, akik családba kerülnek és először tudnak együtt lenni május első vasárnapján az örökbefogadó vagy édesanyjukkal.

A beszélgetésben szó esett még arról ,hogy lesz valaki nevelőszülő. Erről Szilvás Léna azt mondta, a nevelőszülőség egy speciális foglalkoztatási jogviszony, de azért nem lehet hivatástudat nélkül csinálni. Tehát ez egy nagyon érzékeny egyensúly a magán családi élet és a foglalkozás között, merthogy tényleg szerződünk, ellenőrzik a nevelőszülőt, feladatai vannak, képzése van, fizetést kap a munkájáért, hogyha nem is sokat, tehát nem olyan fizetést, amiből boldogan megél, hanem ami kiegészíti az ő egyéb kereseteit. Egy 24 órás szolgáltatás. Olyan, mint az ápolónők, akik éjjel is dolgoznak, de itt ugyanaz a nevelőszülő dolgozik éveken keresztül, 24 órában olyan gyerekekkel, akiket idegen család szül, és bármikor kerülhet be a nevelőszülőhöz. Tehát lehet, hogy nulla évesen, de sokkal gyakrabb ennél idősebb korban kerül hozzá egy gyerek egy előtörténettel, és ezt kell kezelnie. Tehát ez egy nagyon szép szakma, de nagyon nehéz szakma, vagy hivatás inkább.

A gyerekvédelmi törvény szerint 24 éves koráig maradhat a családban a gyerek, attól függően, hogy tanul vagy dolgozik. Ha dolgozik, akkor hamarabb lejár a gyerekvédelmi gondoskodásra való jogosultság. De maradhatnak további is, de azért azt is látjuk, hogy nagyon csökken az utógondozott fiatalok száma, pontosan azért, mert a kicsik beáramlása megnőtt, és egyszerűen a kapacitás meg nem tágul, hanem szűkül. Ez pedig egy állami felelősség. 

ha az ágazat látja, hogy egyre nő a bekerülő gyerekek száma, akkor valamilyen módon lépéseket kellene tennie, hogy hogy tudja ezt a kapacitást bővíteni. Vagy segíteni kell, hogy lakhassanak azok a családok, és akkor ne kerüljenek be feltétlenül a gyerekek.

A gyermekvédelmi szakember azt látja, hogy nagyon nem észrevehető a korrekció, vagy hogy az odafigyelés, vagy az újraértékelése a kormány szándékainak, és bár Magyarországon azoknak a gyerekeknek a száma, akik nevelőszülőnél vannak elhelyezve, az európai viszonylatban nagyon magas, kiugró 70 százalék. Ez nagyon jó arány, de nem mindegy, hogy milyen feltételekkel dolgoznak a nevelőszülők, hogy mennyire kiszolgáltatottak, mert milyen a pénzügyi elismerésük, milyen az erkölcsi megbecsültség ennek a szakmának. Ebben pedig nem vagyunk az élvonalban. A nevelőszülők egyre nagyobb megterhelés mellett végzik a munkájukat. Több a gyerek, de nem lett több nevelőszülő, 10 éve ugyanannyi a nevelőszülők száma Magyarországon. A gyerekek aránya pedig 50 százalékról 70-re nőtt, akik nevelőszülői családban lettek elhelyezve. A kormány pedig nem segít, se béremeléssel, sem mással, viszont vannak büntetőszankciók, átvilágítás. Pont az ellenkezőjét teszik annak, mint ami ahhoz lenne jó, hogy egy nevelőszülő jól és megbecsülve érezze magát, miközben a gyerekvédelem terhét ő cipeli a vállán.

 

A teljes beszélgetést meghallgathatják a lejátszó gombra kattintva. Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.