Szalai Máté: Irán most oda került, hogy rosszabbnál rosszabb lehetőségei vannak

"Sokan kérdezték az előző napokban, hogy most világháborútól félhetünk-e. Szerintem ettől egyelőre nem kell tartanunk, inkább attól lehet tartani, hogy egy nagyobb regionális, közel-keleti konfliktus alakul ki, amelynek nyilván lesznek globális következményei, és lesznek nagyon komoly következményei Európa biztonságára nézve is. Az orosz-iráni és a kínai-iráni kapcsolatok olyan szintet még nem értek el, hogy most Oroszország és Kína feláldoznák a saját biztonságukat, vagy politikai érdekeket azért, hogy megsegítsék az iráni rezsimet" - fogalmazott Szalai Máté.

Irán oda jutott, hogy mára rosszabbnál rosszabb lehetőségei vannak. "Ha nem válaszol semmit, az politikailag fenntarthatatlan, ugyanakkor bármit lép is, hogyha nem csak valami szimbolikus ütést próbál mérni az Egyesült Államokra, vagy Izraelre, azzal a saját túlélését kockáztatja. Ha megtámadja az amerikai erőket, akkor Trump elnök nagy valószínűséggel nagyon durván fog válaszolni. Ha lezárja a Hormuzi-szorost, akkor nem csak az Egyesült Államoknak és a világgazdaságnak árt, de egyik fontos szövetségesének, Kínának is. Megtámadhatja még nagyobb mértékben Izraelt, de nem tudjuk, hogy erre képes-e" - mondta a külpolitikai elemző.

Hozzátette: "Iránt egy olyan legfőbb vallási vezető Ali Hamenei vezeti, aki 86 éves. Ki tudja, hogy hol van, ki tudja, hogy milyen körülmények között. Szerintem nem lehet várni azt, hogy teljesen átlássa a helyzetet és gyorsan jó döntéseket hozzon".

Szalai Máté szerint  az iráni társadalomban nincs valódi rendszerváltó közhangulat. "A realitás az, hogy a háborús trauma inkább összezárja az embereket, nem megosztja." A külpolitikai elemző szerint ezt jól mutatja az is, hogy még azok az iráni művészek, értelmiségiek is, akik régóta külföldön élnek, most elsősorban a bombázások leállítását követelik, nem pedig rendszerváltást. "Olyan szimbolikus célpontokat ért támadás, mint az iráni állami média élő adása – ez nem csak infrastruktúra elleni csapás volt, ez üzenet is. És ezek az üzenetek nem a rezsimet, hanem a társadalmat traumatizálják."

 

A belpolitikai következmények is világosak: a teheráni vezetés máris megszigorította a belső kontrollt, és sorra tartóztatnak le embereket azzal a váddal, hogy együttműködtek a Moszaddal. "Lehet, hogy ez nem teljesen alaptalan – az izraeli hírszerzés bizonyítottan nagyon mélyen beépült az iráni elitbe –, de ezeket az ügyeket most a rezsim arra használja, hogy legitimálja a belső elnyomást."

És még ha történne is rendszerváltás, ott van a kérdés: mi jön utána? – veti fel Szalai. „A nyugati diaszpóra és néhány nyugati politikai szereplő előszeretettel emlegeti a sah visszatérésének lehetőségét, vagy legalábbis egy hasonló, szekuláris-nyugatos rendszert. Csakhogy ez a vonal belföldön népszerűtlen. A 1979 előtti monarchia ugyan modernizált, de elnyomó és erőszakos is volt, különösen a titkosszolgálatával. És bár a nyugati világban sokan ezeket az éveket egyfajta aranykornak látják, az irániak jelentős része inkább a diktatúra sötétebb oldalára emlékszik.”

A jelenlegi válság tehát paradox helyzetet teremtett: miközben Izrael és az Egyesült Államok részéről egyértelműen megfogalmazódik az igény egy gyengébb vagy megbukott iráni rezsimre, a bombázások inkább a fennálló hatalmat erősítik meg. A rezsim túlélése szempontjából a háborús fenyegetés nem kockázat, hanem esély lehet.

A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. (Ha appon keresztül éri el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetések meghallgatásához, kérjük, lépjen át a klubradio.hu-ra.)