Suha György: A csádi misszió kritikája váltotta ki a haragot a Karmelitában

 – Egy viszonylag hosszúra nyúló büntetőeljárás terheltjeként jelenleg házi őrizetben vagyok – kezdte a beszélgetést a Reggeli gyorsban Suha György volt miniszteri biztos, aki májusig több mint 391 napot töltött előzetes letartóztatásban. Azóta van házi őrizetben. Az ellene folyó eljárásban befolyással üzérkedéssel vádolják, amit a volt diplomata alaptalannak tart. 

 – Ezeket a bűncselekményeket nem követtem el, ebből a vádból egy vessző sem igaz – fogalmazott, hozzátéve: szerinte nem a vád tárgya, hanem politikai okok állnak az eljárás mögött. Szerinte valószínűleg a szakmájához kötődő véleménynyilvánítás miatt került célkeresztbe. Abban bízik, hogy egyszer egy bíró meghallgatja, eddig ugyanis erre nem került sor. 

A vád lényege, hogy Suha György pénzt fogadott el tiszteletbeli konzuli kinevezések elintézéséért a Külgazdasági és Külügyminisztériumban. A volt miniszteri biztos ezt határozottan tagadta: – A gyanúsítás szerint meg nem határozott időben, meg nem határozott helyen, meg nem határozott személyeknek kértem volna meg nem határozott összegeket – hát ennyire pontos a vádirat – fogalmazott.

Suha szerint épp ellenkezőleg: az volt a feladata, hogy a tiszteletbeli konzuli rendszerben előforduló visszaéléseket megakadályozza. – Rendcsinálóként volt jelen a minisztériumban. Nehezen lenne magyarázható, hogy – egyébként semmilyen módon nem bizonyított előnyökért – éppen ő fordította volna ezt a helyzetet a maga hasznára – fogalmazott.

A politikai háttér szerinte a magyar csádi katonai misszió kritikájához köthető, melyről a sajtónak is beszélt. – A Telex podcast előtt a francia Le Monde napilapban adtam egy hosszabb háttéranyagot névvel, és valószínűleg ez váltotta ki a haragot a Karmelita környéken – vélekedett. A volt diplomata szerint a külügyi vezetés azóta is kommunikációs eszközként használja a külpolitikát.  – A magyar külpolitika ma nem más, mint külpolitikai PR. A csádi misszióval is inkább belpolitikai üzeneteket akartak közvetíteni.

Suha arról is beszélt, hogy az előzetes letartóztatás és a házi őrizet fenntartása szinte automatikus az ügyészségi döntések alapján. – A bíróságok nem vizsgálják az ügyet, csak azt, hogy az ügyészség gyanúja elég erős-e ahhoz, hogy bent tartsák az embert. Az ő esetébe az indok pőéldául az volt, hogy el akarna szökni Maliba, Csádba vagy épp Burundiba. Közben nyáron mégis visszakapta az útlevelét.

– Egyre gyakrabban adok hangot most már nemcsak az afrikai-magyar szerepvállalás kritikájának, hanem a magyar külügyminisztérium működése kritikájának is. Hiszen ahogy ez az egész csádi ügy kirobbantotta azokat az anomáliákat, amelyek a magyar külügyi igazgatásban, külügyi gondolkodásban és a diplomáciánk működésében látszanak, egyre több olyan csontváz esik ki a szekrényből, egyre több olyan információ lát napvilágot, amelyek legalábbis kérdőjeleket vetnek fel, problémákra világítanak rá, és ezeket most már rendszeresen publikálom. Kétségtelen, hogy kezd egyfajta fény, fókusz kerülni arra, hogy mi is zajlik a Bem rakparton igazán. És ebben a történetben a csádi magyar szerepvállalás tulajdonképpen egy lényegtelen elem. Már amennyire mondjuk 80 milliárd forint elköltése az egy lényegtelen elem a magyar adófizetők számára – jelentette ki a volt miniszteri biztos.

Suha arról is beszél, szerinte az ügyészség politikai befolyás alatt áll, és példaként említette, hogy ügyvédje, Keviczki István volt bíró azért mondott le korábban, mert úgy látta: a bírósági ítéletek nem függetlenek a politikától. – Az ügyészség esetében nagyon nagy biztonsággal merem állítani, hogy a politikai befolyásolás az ügyészség bizonyos szerveinél kézzelfogható, igazolható, egyébként tényekkel és adatokkal is.

– Nincs abban semmi ördögtől való, hogy Magyarország Afrikával épít kapcsolatokat. Egy globalizálódó világban minden országnak érdeke, hogy jelen legyen különböző régiókban, az ENSZ-ben például Afrikának jelentős befolyása van – mondta Suha György, aki szerint önmagában még az is védhető lenne, ha a magyar külpolitika Csád vagy más afrikai országok felé nyit. 

A volt miniszteri biztos azonban úgy látja, a csádi ügy nem erről szólt, hanem olyan ügyletet próbáltak meg létrehozni, amelyben a diplomáciai kapcsolatépítés csak fedőszöveg. – Az, hogy ilyen amatőr, elefánt a porcelánboltban módszerrel, szerencsétlenül, korrupciógyanús ügyletek kísérletében próbálták meg a politikai térben a kapcsolatokat építeni, ez valószínűleg nem a legjobb módszertan. Ennek adtam hangot.

Suha szerint Magyarország korábban gyakorlatilag nem is tartott fenn kapcsolatot Csáddal. – Nem volt viszony. A magyar nagykövet Algírból járt át, a csádi nagykövet pedig Moszkvából volt akkreditálva Budapestre, négyévente egyszer jött el.  Hirtelen egyszer csak mindenféle afrikai politikai folyamatok kapcsán láthatóan az orosz jelenlét erősödött ebben a térségben. Aztán megjelentek a magyar diplomaták, és fűt-fát ígértek a csádi félnek, mely egy korrupt diktatúra. A csádi elnök olyan kaliberű diktátor, mint Kim Dzsong Un. Itt nem nagyon vannak különbségek. Ehhez képest a magyar fél helybő fogadja Budapesten, másrészt delegációk adják a kilincset egymásnak a festői  N'Dzsamenában, és olyan típusú projektekkel kínáljuk meg őket, hogy vegyenek föl például egy 80 milliárd forint értékű kötött segélyhitelt – magyarázta.

A volt tiszteletbeli konzul szerint a kötött segélyhitel valójában államilag támogatott vállalati finanszírozás, amelyben a fogadó ország csak díszlet. – Ez a kötött segélyhitel tulajdonképpen egy kölcsön, amelyikben a fogadó ország viseli a terheket – zárójelben jegyzem meg, hogy általában soha nem adja meg, mert ez egy ilyen 20-30 éves kölcsön –, amelynek az a feltétele, hogy a kölcsön felét legalább magyar vállalkozásoknál kell elkölteni. Ez egy olyan vállalatfinanszírozási rendszer, amelyben találunk egy távoli, ködös desztinációt, ott generálunk valamiféle igényt valamire, és akkor a Nagymező utcai Eximbankból föl lehet venni a kötött segélyhitel felét egy magyar cégnek, amelyik azt a valamit ott a távoli Afrikában meg fogja valósítani. Vagy nem. Nyilván a vagy nem az igaz – mondta.

Példaként hozott egy víztisztító üzemet. – Volt egy egy évvel ezelőtt aláírt szándéknyilatkozat, amely szerint a fővárosban egy víztisztító üzemet fogunk finanszírozni. De még alapkőletétel sem történt. Az viszont gyanítható, hogy ezeket a forrásokat elköltöttek már részben. 

A volt diplomata szerint hasonló ügyek nemcsak Csádban zajlanak. Máshol is olyan projektekre ment el a pénz, amelyekre az adott országnak semmi szüksége nem volt. De egy magyar cég nyilván jól járt vele. – Tudok még öt olyan afrikai országot, ahol hasonló történetek zajlnak. A tanzániai 50 millió dolláros segélyhitel, amit most itt még ebben az évben írtak alá viszonylag kis nyilvánosság mellett, vagy Ruanda, vagy ott a Zöld-foki szigeteken a sótalanító üzem. 

Suha arról is beszélt, hogy a magyar Eximbank hitelkihelyezése "nagyjából hatszorosa a teljes külügyi költségvetésnek", és a bank forrásait sokszor politikai célokra használják. „Nem tiltja ezt az OECD, de erősen kritikus: pontos hatásvizsgálatok, társadalmi egyeztetések kellenének, ezek viszont nálunk teljesen hiányoznak.”

A volt miniszteri biztos szerint a csádi katonai misszió is inkább politikai kommunikációs elem volt, mint valós stratégiai lépés. – Ez az egész csádi sztori egy állatorvosi ló. Nem lesz 200 magyar katona Csádban, és nem is volt. A csádi kormány egyébként sem akarná fogadni őket, mert a magyar katonák is az európai gyarmatosítást idéznék fel számukra. Azt mondták, hogy ez sértené Csád szuverenitását – tette hozzá, utalva arra, hogy ezt a szót mi ismerjük valahonnan.

Az interjút a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a lapszemle meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)