Sinkó Eszter: Akár egy-két éven belül is radikális változásokat lehetne elérni az egészségügyben
8/07/2025 11:52
| Szerző: Klubrádió
"A következő kormány ne keseredjen el, csinálja a dolgát" – jelentette ki a Klubrádió Reggeli gyors című műsorában az egészségügyi közgazdász Sinkó Eszter. Szerinte a magyar egészségügyi rendszer átalakítása nem igényelne évtizedeket: már három-négy, sőt akár egy-két éven belül is látványos javulás érhető el, ha megfelelő beavatkozásokat hajtanak végre. Ezt sok ponton meg kell tenni, de az alapellátás megerősítésével kell kezdeni, úgy látja, a gyógyulás kulcseleme a szakdolgozók bevonása és a teljesítményalapú ösztönzők bevezetése.
"Egy három-négy éven, sőt akár két éven belül is radikális változásokat el lehetne érni, mert sok ponton be kell avatkozni a rendszerbe, és az én olvasatomban, hogy ha az alapellátás megerősítésével kezdenénk az egészségügyi rendszer átalakítását, és oda sokkal több humán erőforrást telepítenénk, például gyógytornászokat, egészségpszichológusokat, dietetikusokat, illetőleg plusz szakdolgozókat raknánk a háziorvosok környékére még, akik levennék a háziorvosok válláról a teendők egy részét, akkor máris, egyrészt a hozzáférhetőség radikálisan javulna ezen a szinten ..."
- fogalmazott az egészségügyi közgazdász a Reggeli gyorsban arra a kérdésre, hogy ha nem hirtelen sokkal több pénz lenne rá, akkor mennyi idő kellene ahhoz, hogy érzékelhető legyen a változás az egészségügyben.
Sinkó Eszter szerint, ha azokat a döntő részben önkormányzati tulajdonú szakrendelőket, amelyek kórházi háttér nélkül működnek, összetennék egy szakmai és gazdasági érdekeltségbe a háziorvosokkal, úgynevezett csoportpraxisokat hoznának létre, akkor meg tudnák oldani egy-két éven belül, hogy radikálisan kevesebben menjenek kórházba. A közgazdász szerint jelenleg a kórházi ellátórendszer nagyon leterhelt, brutális mennyiségű beteg zúdul rá, amit a struktúra nem bír el.
"Gyakorlatilag elképesztő turbulens jelenetek vannak minden nap a kórházi ellátórendszerben, többek között amiatt is, mert a kormány nem vette észre, de végül is a működésének az eredményeképpen kialakított egy olyan rendszert, hogy egy megyei kórház és mellette egy vagy kettő városi kórház legyen. De ezzel az a baj, hogy a megyei kórházakat nem ekkora terhelésre tervezték, ... és például a sürgősségi betegellátási osztályokon (SBO) jó néhány kórház elképesztő mértékben be van dugulva."
– mondta az egészségügyi közgazdász.
Akinek van pénze, azt megműtik, évekkel előbb is
Most lényegében az a helyzet, hogy akinek pénze van, azt megműtik, mert ha az állampolgárok normál egészségügyi ellátást akarnak igénybe venni, akkor mindenütt akadályokba ütköznek, és ez kétségtelenül kevéssé tolerálható helyzetet eredményez. Azt látni, hogy miután a kórházellátó rendszer forráshiányos, a kórházak mindenféle plusz eszközt bevetnek a tekintetben, hogy növeljék a bevételeiket. Ha az embernek sérvműtétre van szüksége erre két évet is várnia kell, de ha befizeti az ellátás díját, akkor megkapja akár a jövő héten is. Ilyen anomáliák vannak a rendszerben, amelyek kétségtelen nem tüntetik jó színben föl a magyar egészségügyet – mondta a közgazdász. Szerinte tehát egyértelműen kijelenthető, hogy kettős finanszírozás van az ellátási rendszerben.
A paraszolvencia utáni űr
Bár a paraszolvencia megszüntetését mindenki helyesnek tartja, az ösztönző rendszer teljes hiánya mára egyértelműen visszaütött. Sinkó szerint a rendszerből kivonták a pénzt, de nem tettek helyére más, teljesítményarányos elismerést. Ennek következménye, hogy ma jóval kevesebb műtét történik, mivel az orvosok motivációja csökkent. A minisztérium próbált ugyan utólag teljesítményhez kötni bizonyos bérelemeket, de ebben a Magyar Orvosi Kamara nem jutott egyezségre a kormánnyal.
Sinkó azt hangoztatta, hogy muszáj a rendszerbe visszavezetni a teljesítmény-elismerési rendszert, és nem érti, a kormány miért késlekedik ezzel.
"Persze nem a paraszolvencia visszahozása a megoldása, hanem egy értelmes ösztönző rendszert kell bevezetni, de ezt mindenki tudja, a mai tárcavezetés is ugyanezen az állásponton van. Itt az a kérdés, hogy miért nem lehet nagyobb ütemben azokat a változásokat meglépni, amire szükség van. Számomra mindig ez a kérdés"
– fogalmazott.
Miért nem változik semmi?
A közgazdász szerint ma már a társadalom is egyre erőteljesebben érzékeli a problémákat, és az egészségügy rendre az első három legfontosabb ügy közé kerül a közvélemény-kutatásokban. Mégsem történik rendszerszintű átalakítás. Sinkó Eszter úgy látja, hogy a kormány félreérti a helyzetet, amikor úgy gondolja, hogy "ha több pénzt raknak, akkor elfolyik a pénz." Pedig valójában az intézmények teljesítményét is szabályozni, ellenőrizni és finanszírozni kellene, hogy láthatóvá váljon a pénz útja. Kritizálta az intézmények államosítását:
"Ha megnézzük a kormányzati intézkedéseket, az én olvasatomban az például biztosan nem volt jó ötlet a kormány részéről, hogy 2011-ben az egészségi intézményeket visszaállamosították".
Sinkó Eszter érthetetlennek tartja, hogy nem működik a rendszer, és mégis újabb és újabb olyan intézkedéseket hoz a kormány, mellyel "túlcentralizálják, túlbürokratizálják az egész rendszert." Egyszerűen meg van fojtva a kórházi ellátószektor is, és a kórházigazgatók mozgástere nagyon szűkre szabott ahhoz képest, ami például volt az önkormányzati időszakban" – mondta a szakértő.
Az ellátórendszer hiányosságai és a lehetséges megoldások
A beszélgetésben szóba került a kórházak számának és funkciójának kérdése is. Sinkó Eszter szerint az idősödő társadalom miatt "ezek az intézmények, amelyek kikerülhetnének a kórházellátó szektorból, nagyon is alkalmasak lennének arra, hogy átalakítsák erre a szerepkörre." Ehhez azonban, erősítette meg, elengedhetetlen lenne egy megerősített alapellátás és egy jól működő szakrendelői hálózat, ami "megakadályozná, hogy ennyi beteg áramoljon a kórházi ellátórendszerbe.
A diagnosztika területén is jelentős problémák vannak: a CT/MRI vizsgálatokra való bejutás ideje viszonylag rövid, de "mire a leletet megkapja a beteg, az rettenetesen hosszú idő." Az onkológiai eseteknél be kellene vezetni a "fast-track", vagyis gyorsítósáv-rendszert, ami technikai szempontból megoldható lenne a közgazdász szerint.
Az egészségügyi munkaerő és a magánegészségügy
A beszélgetésben elhangzott, hogy a kormány által kommunikált "több orvos" valójában jogviszonybeli változásnak köszönhető, nem pedig a tényleges létszám növekedésének: " ... az orvosok jelentős béremeléseket kaptak. Ezért egy csomóan visszajöttek a szerződéses viszonyból, munkaviszonyból, és így tűnik úgy, mintha több orvos lenne, valójában nem." A háziorvosi rendszerben a korfa problémája is kritikus, hiszen "ha a 70 fölöttiek kiszállnának, akkor több ponton összeomlana még ez az ellátási szint is."
Az orvosok egyre inkább a magánegészségügy felé orientálódnak, ami óriási kihívást jelent a közellátás számára. Sinkó Eszter szerint "nem külföldre mennek az orvosok, hanem elsősorban a magánellátórendszerbe, és pillanatnyilag ezzel a kettősséggel, ugye, a kormány nem tud mit kezdeni." Bár felvetődött a köz- és magánellátás éles kettéválasztásának gondolata, a szakértő ezt nem tartja jó útnak a magyarországi tapasztalatok alapján. Fontosabbnak tartja a közellátórendszer rendbetételét és az orvosok megfelelő ösztönzését. Különösen nagy hangsúlyt fektet a nővéri kapacitások növelésére, becslése szerint "legalább 20 ezer nővér hiányzik a rendszerből."
Bár a kormány emelte a szakdolgozók bérét – egy automatizmust is bevezettek, miszerint az orvosi bérek emelésével arányosan nő a szakdolgozói fizetés is, jelenleg 37%-ban rögzítve az orvosi kereset átlagához képest, ami nemzetközi szinten "nem tűnik egy ördögtől valónak" –, de ez láthatóan nem elegendő. Ennek okai között szerepel a "túl késői" emelés, ami miatt sokan már elhagyták a pályát, és nem hajlandók visszajönni. A fizetés mellett a munkakörülmények, a munkabeosztás, valamint a testi és lelki teher is elriasztja a szakdolgozókat Sinkó szerint. A három műszakos munkarend különösen megnehezíti a családi életet. Az egészségügyi közgazdász szerint "muszáj lenne a szakképzéseket, a középiskolákat visszaállítani nagyobb számban egy időben", hogy hosszú távon pótolni lehessen a hiányzó szakdolgozókat.
A magánegészségügy virágzik, de elérte a határait, hiszen "árat radikálisan nem tudnak majd emelni a magánellátók, mert látják, hogy az embereknek a pénze elfogyott." Magyarországon hiányzik egy kifinomult biztosítási rendszer, és a lakosság által fizetett "zsebből való finanszírozás" aránya rendkívül magas, "durván egy 80 százaléka biztosan készpénzes, és a többi mondjuk biztosítás és egészség, sőt 90 százaléka."
Az együttműködés hiánya
Bár vannak jó példák az együttműködésre – mint például egyes önkormányzatok CT/MRI vásárlása –, a kormányzat nem könnyíti meg az eszközök befogadását a finanszírozott szolgáltatások közé. Az ultrahangkészülékek hiánya is kiemelt probléma.
Sinkó Eszter hangsúlyozta, hogy a problémák megoldásához szükséges a politikai akarat. Szerinte számos olyan lépés tehető, ami "semmilyen politikai kockázattal nem jár." Azonban "az apró lépéseket senki nem akarja megcsinálni, illetve nincs most már apparátus se a minisztériumban, akik ezeket a feladatokat végig tudnánk gondolni" – állapította meg.
A szakértő arra is kitért, hogy nincs lobbiereje az egészségügynek, mivel nem tartozik a kormányzati prioritások élére. Ugyanakkor a polgárok hangja "elég hangos", a felmérések is ezt mutatják, a kérdés az, hogy "miért gondolja a kormány, hogy megteheti, hogy negligálja ezeket a megjegyzéseket, észrevételeket, tiltakozásokat."
A teljes interjút a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért kérjük, a beszélgetés meghallgatásához, lépjenek át a klubradio.hu-ra.
2025.07.08., kedd 9.00
Riporter: Dési János