Naplók a vérzivatarból – Új hangjáték-sorozat indul a Klubrádióban

Új ablakban

2020. június 11. Ötös - Kultúrcsütörtök-részlet (2020.06.11. Új hangjáték indul)

25:25

00:00

A hangjátékban nemcsak a három visszaemlékező személyes élettörténete rajzolódik majd ki, hanem azon keresztül XX. századi történelmünk is. Megismerjük azt is, hogy vészhelyzetben milyen árnyalt az emberi lélek és jellem: a legalattomosabb gonoszságtól a naivitásig. Gaál Klára szerint háborúban derül ki, hogy ki a barát. Schwirián György szerint hadifogságban. Márai szerint emigrációban. Ők hárman vezetnek végig a négy sorsfordító éven. Ketten aztán hazatérnek, Márai emigrált.

 

Dégner Lilla, Rajkai Zoltán, Fesztbaum Béla, Szederkényi Olga

 

A civil napló, nagyszülei visszaemlékezései csak 8-10 éve kerültek Szederkényi Olgához, nagypapája halála után. Addig otthon még említés szintjén sem hallott ezekről az évekről: mint oly sok családban, náluk is ezt súlyos családi titokként kezelték, teljesen kibeszéletlen és feldolgozatlan maradt ez az időszak. Néhány évvel ezelőtt Olga nagymamája, Gaál Klára kezdte rendezgetni férje hadifogoly naplóját, kisilabizálta annak gombostűnyi betűit. Az első napló el is veszett, azt Schwirián György egy Vas megyei padláson rejtette el, de aztán ez nem került elő. Történetéhez 1945-ben kapcsolódunk, amikor „begyűjtik” őket a szovjetek. Gaál Klára ezeket a hónapokat Fehérvárott egy pincében töltötte, egy évre felhalmozott elemózsia között élt sokadmagával. Ezek a pontos leírások hátborzongatóan aktuálisak még 75 évvel később, úgymond békeidőben, a koronavírusos elzártságban is. Az unokával, Szederkényi Olgával például megtaníttatta a 2-3 évnyi előkészítés, hogy mit jelent kikerülni a komfortzónából, hogyan és min lehet elmélkedni az elzártságban, mit kell felraktározni élelemben, könyvekben és hogyan nyomjuk egymást karanténba a mindennapokban is. Márai pedig az élet egyszerű dolgaival szembesít, szikáran koppanó mondatai szólnak a gyűlöletről, a kiszorításról, a megbélyegzésről.

 

Márai Sándor, Gaál Klára, Schwirián György

 

Nem volt könnyű alkotói periódus forgatókönyvíróként és unokaként sem. Olga rendszeresen dolgozott egy kis kávézóban és szinte észre sem vette, hogy hosszú órákat könnyezett végig írás közben, mert egyszer megjelent a pincér egy nagy adag epres túrótortával. Vigasztalólag, mert csak azt látta napok óta, hogy itt ül írás közben egy kedves hölgy és csak sír, lelkileg nagyon megviselt. Márai iránt már régóta rajongott – Olga is hasonlóképp jogász és a francia kultúra szerelmese, akárcsak az író -, de legnagyobb hatást rá mégiscsak a négy évtizedet felölelő Naplója tett. S ahogy nagyszülei sorait olvasgatta, Olgát megdöbbentette, hogy milyen szinkronitás van a megélt helyzetekben, nélkülözésekben, sőt még azt is mindannyian megírták, hogy lukas a cipőjük. Hármójuk sorai szinte egymással felelgetnek a sorozatban.

„Arra kell felkészülni, hogy a világ ismételni fogja magát, mint ahogy számos alkalommal volt rá példa” – teszi hozzá Surányi András rendező, aki azt is megemlítette, hogy a felvételen – ahogy a naplóban is - szikáran, egyszerűen kellett szólni ezeknek a gondolatoknak a színészek – Dégner Lilla, Rajkai Zoltán és Fesztbaum Béla – előadásában. A sorozatban nemcsak a mondatoknak, de a kitartott csendeknek is fontos szerepük van. Hiszen a hallgatóból is előhívhatnak a visszaemlékezések további személyes hozzáfűzéseket, kérdéseket, újabb 40-50 mondatot, de már a befogadók részéről. A felvételek a Magyar Rádió egykori épületében, a Bródy Sándor utcában készültek, s ez is mély lelki élmény volt a készítőknek, különösen Surányi Andrásnak, aki itt még a rádiójátékok fénykorában is bőven dolgozott. Most pedig a már kihalt, élettelen épületben lidérces, de felemelő volt újra – s talán utoljára - létezni (ahol egyébként a 120 éve született Márai is rendszeresen tartott felolvasásokat). Surányi András az egyik mesterétől, Lékai Ottótól őrzi azt a mondatot, hogy a hangjáték készítés nem más, mint egy hangfestés: a kép a hallgatóban születik meg. Mint ahogyan majd remélhetőleg nálunk is.

Gaál Klára és Schwirián György történetét csak 1948-ig követjük a sorozatban. Életük hátralévő részét tanárként töltötték, matematikát és földrajzot oktattak. S ez teszi különlegessé a hangjátéksorozatot is: miként tud eggyé érni két civil szemtanú „alulnézete” és egy írózseni történelmi felülnézete korára, európaiságára. Ennek lehetünk mi is fültanúi a következő szombat délutánokon.