"Legyen elég, amit összekapargattak” – Pálfi György Tyúk című filmje magyar állami támogatás nélkül készült

"Egy rendező, ha készít egy fimet, ezerszer meg kell nézni, ezért nem árt olyan filmet készíteni, amit az ember szeret" - mondta a rendező. A film egy tyúkról szól: milyen felelőssége lehet egy hősnek, ha ő csak egy csirkekeltető üzemből megszökött tyúk? Hősnőnk egyszerre vicces és veszélyes kalandok után egy romos étterem udvarán köt ki. Itt rátalál a szerelemre, de szembe kell néznie a tyúkól hierarchiájával, valamint meg kell védenie a tojásait, amelyeket az étterem tulajdonosa nap mint nap szigorúan gyűjt össze.

Finanszírozási konfliktus volt a forgatás alatt. Pálfi György elmondta: "A közös kultúrpénzből mi nem kapunk”. A film magyar állami támogatás nélkül készült el, noha a projekt már jelentős részben külföldi forrásokból finanszírozott volt. A hiányzó összeg csupán kiegészítés lett volna, ami a rendező szerint egy magyar főalkotókkal dolgozó produkciónál (mint Ruttkay Zsófia forgatókönyvíró) természetes lett volna.

„Elég gyorsan a tudtunkra adták, hogy az adófizetők közös kultúrpénzéből mi nem kapunk” – mesélte Pálfi. Állítása szerint a döntés nem pusztán szakmai volt, hanem politikai természetű: „Mi egy politikai bosszú áldozatai lettünk.” A hivatalos reakció hangneme különösen beszédes volt: „Arról szólt, hogy egy baromfiudvarban játszódó filmre legyen annyi pénz elég, amit már összekapargattunk külföldről.”  A gyártás így is megvalósult német-görög-magyar koprodukcióban, de rövidebb forgatási idővel és szorosabb munkatempóban. „Ha egy film 80 százalékban finanszírozott, akkor az a film már van” – jegyezte meg a rendező.

Szabadság és száműzetés

A konfliktus következményeként Pálfi családjával Görögországba költözött, és ott forgatta le a filmet. Elmondása szerint Magyarországon „elfogytak a lehetőségek”. A döntést nem egyszerű emigrációként, hanem perspektívaváltásként értékeli: kívülről nézni azt a rendszert, amelyben korábban dolgozott.

Szerinte az alkotás alapfeltétele a szabadság. „Szabadság nélkül nem lehet érvényes alkotást létrehozni. Alkotói szabadságot követelünk – de ha ez nincs, akkor nem tudunk jót csinálni.” Állítása szerint ez nem kiváltság, hanem szakmai autonómia kérdése.

Tyúkidomítás: ösztön, éhség, türelem

A film egyik legizgalmasabb kulisszatitka, hogy a főszereplők valódi tyúkok voltak – szám szerint nyolcan. „Nagyon erős bennük az étkezési vágy, és ezt könnyű átfordítani arra, hogy valamilyen kérés után teljesítsenek” – magyarázta a rendező.

Ahogy látták, mennyire pontosan reagálnak az állatok, egyre több jelenetet forgattak velük. A filmben szereplő tyúkokat nem módosították digitálisan; az állattrénereket tüntették el utólag a képről. A rókát pórázon vezették, majd a pórázt retusálták ki. Bár a mesterséges intelligencia felmerült, végül nem alkalmazták – nem esztétikai elvből, hanem mert az élő állatok pontosabban működtek.

„Nem a tyúkok járnak moziba”

Bár a film állati perspektívából mesél, Pálfi szerint végső soron az emberről szól. „Nem a tyúkok járnak moziba. Embereknek készítünk filmet.” Egy baromfiudvarból induló történet így válik társadalmi allegóriává: hatalomról, kiszolgáltatottságról, migrációról és száműzetésről. A film elkészült – rövidebb forgatással, külföldi forrásokra támaszkodva, hazai támogatás nélkül –, és talán ez a legerősebb válasza annak az elutasításnak, amit kaptak.