Kovács Bálint: Nem én jelentkeztem be a politika rovatba, hanem a politika jelentkezett be a kultúra rovatba

Az újságíró - ahogy az elmúlt sok-sok évben rendszeresen már megtette - most is megírta a cikkét arról, hogy a független színházak egy fillér állami támogatást nem kaptak, ellenben a NER-kegyencekkel. Legfrissebb cikkének példátlan politikai visszhangja lett – úgy, hogy lényegében ugyanazokat a problémákat írta le, mint korábban.

"Ez a mai magyar nem kormányzati újságírás, hogy ennyire nem érdekel senkit a cikkünk, akkor sem, hogyha tényleg törvénytelenségeket tárunk fel, és akkor ehhez képest, a hatodik-hetedik ilyen cikkemre hirtelen hatalmas felháborodás van a kormányoldalon".  A kulturális miniszter és a Magyar Teátrumi Társaság is közleményben támadta a cikket, de konkrét cáfolatot egyetlen állításra sem adtak.

A rádiónknak adott interjúban azt mondta, "abszurd cinizmus, hogy már azon is felháborodnak, hogyha valakinek nem tetszik, hogy Pintér Béla nulla forintot kap, a jobboldali Vidnyánszkyhoz közel álló ember által vezetett színházban pedig még a büfé is 20 millió forint támogatást kap. Valószínűleg nem véletlenül, merthogy Tiborcz István, a miniszterelnök vejének korábbi cégéhez kötődő illetőről is van szó abban a büfében".

Hogy a szakmai oldalról is szó essen: a minisztérium most először indokolta is, miért utasította el a független színházak pályázatait. Állításuk szerint „szakmailag megalapozatlanok” voltak. Csakhogy – hívja fel a figyelmet Kovács – semmilyen nyilvános szakmai kritérium nem létezik. Ráadásul azt sem lehet tudni, kik döntenek a 6 milliárd forint közpénz sorsáról, mert a névsor titkos. " Akkor itt megint a törvénytelenség szó az, amit használnék. Konkrétan az információs törvény kötelezi a minisztériumot is arra, hogy az ilyen adatokat közzéttegye a közérdekű adatok között, vagy ha nem is teszi esetleg közzé, akkor közérdekű adatigényléssel ezt ki lehessen kérni. Rengeteg színházi szervezet próbálkozott már ilyen közérdekű adatigényléssel, és nem hajlandóak se közzétenni, se megküldeni. Évek óta nem lehet tudni, hogy kik döntenek 6 milliárd forint közpénz adófizetői pénz elosztásáról" - magyarázta.

 

Kovács Bálint szerint nem szabad elfelejteni, hogy "ez a 6 milliárd forint, azért ilyen szűk, mert a NER az elmúlt 15 évben tönkretette Magyarország gazdaságát. Tehát ez a támogatási keret 2018-ban még 37 milliárd forint volt, ez szűkült mostanra 6 milliárdra, mert a kormánynak már arra sincs hogy a saját csókosait támogassa. A függetlenek ebből mindössze 19 milliót kaptak – miközben a kormánypárti Teátrumi Társaság tagjai kétmilliárdot.

„Valóban nincs pénz, illetve természetesen van pénz, csak nem adják oda annak, akinek esetleg oda kéne adni. Ezzel együtt kiszámíthatatlan az egész, arról van szó, hogy nincs koncepció, egyáltalán nincs leszögezve, hogy ki mire számíthat" - fogalmazott. Kovács Bálint egyúttal közölte azt is, hogy soha nem állította, hogy ezen a listán kizárólag arra méltatlanok lennének, sőt, egyáltalán nem. 

Hozzátette, mostanra "már nincsenek annyira kirívó összegek egyébként ezen a listán. Míg az első évben tényleg ilyen egymilliárd forintos támogatásokat is adtak pusztán egy-egy szervezetnek, most már ez nincsen, és valószínűleg nem azért, mert a kormány belátta, hogy na, gyerekek azért legyenek már határok, hanem azért mert annyira szétlopták a kasszát, hogy már tényleg azoknak se jut". Utalt az Új Színház esetére, mely 2023-ban közleményben jelezte, hogy követelik a nekik járó támogatás átutalását, mert működésképtelen helyzetbe kerülnek. Ez különösen figyelemre méltó, hiszen az Új Színház mindig is kiemelt fontosságú ügy volt a Fidesz számára: az egri színház után talán a második legfontosabb projektjük volt, Budapesten pedig egyértelműen az első. A vezetésből is kimondottan ragaszkodtak ahhoz, hogy kormánypárti, sőt a szélsőjobbhoz köthető személy kerüljön az élére. 

A Csurka István nevével fémjelezett intézmény nyitóelőadásán még gárdisták is feltűntek a nézőtéren. Ennek fényében különösen beszédes, hogy a kormány már nekik sem tudta időben átutalni a támogatást. Ez jól mutatja, mennyire nehéz helyzetben van az ország gazdasága: ott tartunk, hogy még a hatalom számára kiemelten fontos projektekre is csak nehezen, „kalapozva” tudnak pénzt előteremteni -  mondta Kovács Bálint.

Kovács Bálint beszélt a korábbi színházi támogatási rendszer megszüntetéséről is. "Egyszerűen megszüntették a korábbi rendszert, és ma már egyértelmű, hogy azért, mert annak volt egy lefektetett, kiszámítható kritériumrendszere. Abba a kormány nem tudott beleszólni: ha egy társulat sok jegyet adott el, az tény volt, amit nem lehetett megkerülni – még ez a kabinet sem próbálta megtiltani például az Átrium közönségének, hogy jegyet vegyen. Ehelyett azonban létrehoztak egy új rendszert, amelynek nincs átlátható kritériuma. Nem lehet számon kérni konkrét tényekkel, így például Pintér Béla hiába mondhatja, hogy nonszensz, amiért nem kap támogatást, arra már nem hivatkozhat, hogy a kiírt feltételeket teljesítette – mert egyszerűen nincsenek feltételek.

Így a társulatok nem tudnak mire hivatkozva panaszt emelni, legfeljebb annyit mondhatnak, hogy rossz döntés született. Ahogyan egy újságíró is legfeljebb annyit tehet, hogy abszurdnak nevezi: miközben elismert társulatok támogatás nélkül maradnak, akadt olyan pályázók, aki ellen még hűtlen kezelés miatt is indult rendőrségi nyomozás, mégis több milliós közpénzt kapott".

A kormány által kinevezett névtelen kurátorok, miniszterek döntenek a forrásokról és már nem számítanak olyan "idegesítő tényezők sem, mint a siker. Mert borzasztó, hogy az Alföldi által rendezett, transzvesztitákról szóló Őrült nők ketrece dühöngő sikerrel megy már tizensok éve. Ez biztosan rettenetesen szúrja a jobboldali kultúrpotentátok szemét".

És mint a HVG munkatársa elmondta, "azon már tényleg csak röhögni lehet, hogy a Tiborcz Istvánnal egy hosszú mondatban kapcsolatba hozható színházi büfé -  aminek támogatása persze ahhoz képest, hogy Pintér Béla nulla forintot kapott, ahhoz képest brutális -  20 millió forint kapott. Na de most a NER kasszájában, a NER világában 20 millió forint, hát apró pénz, amiért más le se hajol. Tehát, hogy igazából azért itt is látszanak már az arányok, hogy már tényleg azoknak sem jut olyan mesebeli vagyon meg jachtozás az Adrián, akik egyébként valamilyen módon erre ezek szerint, nagyon idézőjelben mondom, hogy rászolgáltak most itt a különböző testrészek csókoltatását értve rászolgálás alatt".

 

A Teátrumi Társaság legutóbbi közleményében kemény hangon bírálta Kovács Bálintot, aki politikai szempontokkal hozta összefüggésbe a színházi döntéseket. A szervezet szerint „elfogadhatatlan, hogy médiafelületek és egyes kritikusok politikai elfogultságból minősítsenek kulturális döntéseket, miközben maguk is a szakmai közélet résztvevői. A médiának és a kritikusoknak törekedniük kell arra, hogy megőrizzék szakmai függetlenségüket és kerüljék azokat a politikai felhangú minősítéseket, amelyek megosztják a közéletet és gyengítik a szakmai bizalmat." Csakhogy Kovács Bálint arra hívta fel a figyelmet, hogy az elmúlt másfél évtizedben a politika mindennél erősebben taposta bele a lábnyomát a magyar kultúrába.

A független társulatokat képviselő szakmai szervezet, a  Független Előadó-művészeti Szövetség arról számolt be Kovácsnak, hogy négy év alatt mindössze egyszer ülhettek tárgyalóasztalhoz egy kulturális államtitkársági tisztviselővel. A leveleik többségére még csak udvarias visszautasítás sem érkezik. Ezzel párhuzamosan az állami támogatások forrásai folyamatosan szűkülnek, a döntéshozatal pedig egyre átláthatatlanabb.

Ennek ellenére a függetlenek minden évben újra és újra beadnak pályázatokat. Nem a naivitás, sokkal inkább a kényszer viszi őket erre: a magyar államnak – elvileg – alkotmányos kötelessége volna a kulturális élet fennmaradását támogatni. Az alternatív források – például a nyugati mintára működő mecénási rendszer – Magyarországon szinte teljesen hiányoznak, a jegyárakat pedig a közönség fizetőképessége már így is alig bírja el.

Mindezek ellenére a társulatok és az alkotók újra és újra nekifutnak az évadnak. Valami különös elszántság, szent őrület tartja őket pályán: a meggyőződés, hogy a színház képes megváltoztatni az emberek gondolkodását. "Úgyhogy egyszerűen nincs más megoldás a magyar függetlenek előtt, mint hogy reménykednek abban, hogy lesz, aki kifizeti a 30 ezres jegyárakat vagy ingyen dolgoznak, szívességi alapon dolgoznak, de hát a kenyeret azt nem adják oda szívességi alapon a boltban".

A magyar színházi élet jövője így ma sokkal inkább a fanatizmuson és a hit makacs erején múlik, mintsem a politikai jóindulaton vagy a kiszámítható állami támogatáson.

A műsorban beszéltek még a politika és kultúra halálos öleléséről. Kovács Bálint erről úgy fogalmazott: "nem én végeztem el közben a politikai újságíró kurzus, vagy nem én jelentkeztem be a politika rovatba, hanem a politika jelentkezettbe a kultúra rovatba, és hiába követeli azt a Magyar Teátrumi Társaság, hogy én úgy írjak cikket az ő döntéseikről, hogy abban ne legyen politika, azt úgy hívnák, hogy hazugság, azt úgy hívnák, hogy nem hiteles tájékoztatás. Tehát, hogy én hiába nem akartam politikával foglalkozni, én hiába választottam szándékosan a színházi újságírást, mint szívügyemet, most már nem lehet a színházról sem úgy írni, hogy ne írjak a politikáról, mert a politika durván és agresszívan befúrta magát a színházba. És aki a valóságról akar írni, márpedig egy független újságíró a valóságról akar írni, az sajnos nem tudja megkerülni, még akkor sem ha akarja".

Az interjút a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért az interjúk meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra)