KAP: Kinek nem ivott az apja? Lépj túl rajta! De nem lehet túllépni rajta!

A Száraz november kezdeményezés csaknem tíz éve indult útjára Magyarországon: egy egyhónapos alkoholmentes kihívásként, amelyet elsősorban azoknak ajánlanak, akik hétvégente, bulikban vagy akár napi egy-két pohárral fogyasztanak alkoholt. A mozgalom nem a teljes absztinenciáról szól, hanem a mértékletességről, az öngondozásról és az önismeretről

„A Száraz november nem az alkoholistáknak szól. A mértékletességről, az öngondozásról és az önismeretről szól.” - mondta a műsorban Dávid Ferenc, a Kék Pont Alapítvány projektkoordinátora. Mint mondta, sokan félreértik a kezdeményezést, mert a havi kihívás valójában azoknak nyújt kapaszkodót, akik szeretnének tudatosabban bánni a vágyaikkal és a saját alkoholfogyasztási döntéseikkel.

A Száraz november ma már országos mozgalommá nőtte ki magát, több százezer résztvevővel. A magyar modell különlegessége, hogy nem a teljes absztinencia, hanem a „mértékletesség erénye” kerül a középpontba. „A mértékletes alkoholfogyasztás az, ha évente 4–5 alkalommal iszunk egy pohárral. A heti négyszeri ivás már nem kulturált ivás, hanem használati zavar” – fogalmazott Dávid. A

műsorban azonban szó esett arról is, hogyan jelennek meg a józanságot támogató terek és kulturális formák a városi életben. Kliment János, a Gólya közösségi ház programvezetője arról beszélt, hogy átalakulóban van a városi kultúra: egyre több „józan buli” és alkoholtól mentes közösségi est jelenik meg, ahol az élmény már nem az ital köré szerveződik. „Ilyenkor elzárjuk az üvegeket, és a vendégek gyakran úgy mennek haza, mintha egy színházi előadásról jönnének” – mondta.

Az ivás társadalmi vetülete

A beszélgetés második felében a fókusz a gyermekkori traumákra került. Magyarország több nemzetközi felmérés szerint a világ élvonalában áll az alkoholhasználati zavarok arányában, és ennek legnagyobb elszenvedői sokszor a családok, különösen a gyerekek. Erről Sós Eszter irodalomterapeuta és Frankó András családterapeuta beszélt. „A legnagyobb elszenvedők a gyerekek. Pedig az ártalmas gyermekkori élmények meghatározzák a felnőttkori testi-lelki egészséget” – figyelmeztettek.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat 2018 óta rendezi meg az EGy – Elfeledett Gyermekekért konferenciát, amely a szenvedélybeteg szülők gyermekeinek láthatatlan történeteire és feldolgozási útjaira irányítja a figyelmet. A konferenciasorozat nyomán született meg a Láthatatlan árvák című novelláskötet is.

„Már nincs bennem harag az apám felé”

A műsorban vendég volt Kovács András Péter (KAP) humorista is, aki egyre nyíltabban beszél arról, hogy szenvedélybeteg családban nőtt fel, édesapja alkoholista volt.

„Nem azért nem beszéltem róla, mert tabunak gondoltam, hanem bagatelizáltam. Hagyományos, más is így nőtt fel. Kinek nem ivott az apja meg az anyja, mit kell ezzel haknizni. Lépj túl rajta – mondták. De nem lehet túllépni rajta, foglalkozni kell vele.”

KAP szerint ez a múlt a mai napig hatással van az emberi kapcsolataira, még ha ma már jóval tudatosabban is viszonyul hozzá. Novellákban is feldolgozta gyerekkori élményeit, és bár mára megbocsátott halott édesapjának, fontosnak tartja, hogy beszéljen a traumákról.

Személyes érintettként lett a szenvedélybeteg családokban felnövekvő gyermekekért indult máltai program szószólója, és a Máltai Szeretetszolgálat kiadásában az Apa, anya, pia” programban megjelent Láthatatlan árvák című könyv egyik szerzője. Az írásáról elmondta: "A Könyvespolc is durva dolog,de így is kegyes voltam apám emlékével, és nagyon sok ennél jóval durvább sztorit megtartottam magamnak."

Hozzátette: "A családtagoknak kell változtatni legelőször, nem kívülről várni a változtatást. Ilyenkor az egész család beteg az alkoholfüggőn jön ki a tünet."

A közös kérdés, hogyan tudunk szembenézni az örökölt mintáinkkal és a kimondatlan vagy kimondott történeteinkkel. A műsor vendégei azt üzenték: a változás apró lépésekből indul, de közösségben, beszélgetésekből és megosztott tapasztalatokból születik meg igazán.