Hiányzik Európa egysége és ez felbátorítja Putyint

A minapi koppenhágai EU-csúcson érzékelhető volt, hogy nem csupán azt övezi viszály, ki irányítsa Európa katonai építkezését, hanem azt is, miként finanszírozzák Ukrajna ellenállását az orosz agresszióval szemben, illetve miként lépjenek előre Kijev EU-tagsági törekvései érdekében - áll a cikkben. Taylor szerint ez a helyzet csak felbátorítja Putyint, ezért sürgősen fel kellene hagyni a civakodással.

A szerző úgy véli, hogy a védelmi fejlesztéseket illetően továbbra is Európa főbb katonai hatalmainak kell játszaniuk a politikai vezető szerepet, hiszen uniós szinten különböző feszültségek mutatkoznak, így például az, hogy az EU-tagok némelyike katonailag semleges – ez vonatkozik Ausztriára, Írországra, Ciprusra és Máltára -, illetve rokonszenvez Oroszországgal, ami elmondható Magyarországról, Szlovákiáról és hamarosan talán a Cseh Köztársaságról. Eközben az Egyesült Királyság, amely távozott az EU-ból, nélkülözhetetlen szereplője az európai védelemnek. Az úgynevezett tettre készek koalíciója, amely francia-brit irányítással tevékenykedik az Ukrajnának nyújtandó biztonsági garanciák érdekében, lehetne a magja az európai újrafegyverkezésnek, de a tagok közötti ipari rivalizálás a közös erőfeszítések aláásásának a kockázatával jár.

A Guardian vendégkommentátora szerint a viták hátterében a kölcsönös bizalmatlanság húzódik meg, amit súlyosbít az Európa melletti amerikai elköteleződés bizonytalansága a Trump-kormányzat alatt. Az elemzés konklúziója: az európai vezetőknek abba kellene hagyniuk azt, hogy bűnbakként állítják be az Európai Bizottságot. Sürgősen össze kellene fogniuk, mert Európa támadás alatt áll. 

 

A Politico Jamie Dettmer terjedelmes véleménycikkét közli arról, hogy Európa populistái ünnepelhetnek, mert ez a hét is zúzódásokat okozott centrista riválisaiknak. A szerző szerint az európai centristák elvesztették a fonalat, a talaj kicsúszott a lábuk alól, és politikájuk zűrzavaros állapotok felé sodródik. Eljuthattak-e oda, ahonnan már nincs visszatérés? – teszi fel a kérdést.

Dettmer alapvetően két fejleményre összpontosít: a múlt hét végén tartott csehországi parlamenti választás kimenetelére és a francia kormány e hét elején történt összeomlására. Előre valószínűsít azonban egy harmadikat is: Portugáliában helyi választásokat tartanak, és ott a Chega elnevezésű, „Isten, haza, család” szlogent hirdető ellenzéki pártnak jó esélyei vannak a sikeres szereplésre.

 

A cikk felidézi, hogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke tavaly nyáron még arról beszélt, hogy a centrum tartja az állásait. Az európai parlamenti választásokon ugyan a jobboldali populista és nemzet konzervatív pártok komoly térnyerést könyvelhettek el, de az általuk remélt nagy áttörés elmaradt. Úgy tűnt, hogy a választók nagyrészt még mindig a centristákat támogatják. Von der Leyen azonban önelégültnek bizonyult – írja a Politico elemzője, és megjegyzi, hogy az önelégültség közös jellemzője mind a baloldali, mind a jobboldali centrista fősodornak, a Brexit, illetve Donald Trump első, 2016-os elnökké választása óta. Mindkét fejleményt aberrációnak minősítették, és azt mondták, hogy a világ majd kiigazítja önmagát. A bal-, illetve jobboldali centristák túl sok mentséget találtak önmaguk számára, és csak azt motyogták, mennyire sajnálatos, hogy a populisták fegyverként használják a záró bevándorlás követelését, az identitásbeli kérdéseket és a megélhetési költségeket. Túlságosan könnyen jutottak arra a következtetésre, hogy balszerencséjüket az orosz dezinformáció és a demagóg manipuláció okozza.

Végül is akkor megállíthatatlanok a nemzeti konzervatívok? Lehet, hogy igen – írja Jamie Dettmer, és így folytatja: hacsak a most megcsúszott tektonikus lemezek nem nyugodnak le, legalább addig, amíg kiderül ezekről a nemzeti konzervatívokról, hogy nincsenek valódi válaszaik Európa hatalmas gazdasági kihívásaira, a gyenge versenyképességre és a felhalmozódott közadósságra.  

 

Végül megemlítem a EUObserver brüsszeli portál egyik minapi cikkét, amely arról szól, hogy az Európai Unión belül újabb jogállamisági konfliktus kezd kirajzolódni: az érintett ezúttal Bulgária. Ez a jelenség eltér a magyartól, illetve a korábbi lengyeltől: Bulgáriában nem írják át, illetve nem hajlítják a politikai akaratnak megfelelően az alkotmányos szabályokat, és nem is szegülnek szembe nyíltan Brüsszellel. Ehelyett a jogszerűség nyelvébe burkolják a demokrácia erodálását, megőrzik a jogi formákat, de kiüresítik annak lényegét. Erre két példát hoz a portál. Az egyik Blagomir Kocevnek, Várna ellenzéki pártállású polgármesterének a letartóztatása, korrupciós vádakra hivatkozva. A vád alapjául szolgáló tanúvallomást ugyan időközben visszavonták, de Kocevet sokáig ennek ellenére sem helyezték szabadlábra. A másik ügy annak a Boriszlav Szafarovnak a legfőbb ügyésszé – először csak átmeneti jelleggel - történt kinevezése, majd véglegesítése, akinek a nevéhez gyanús ingatlanügyek kötődnek, és politikai függetlensége legalábbis megkérdőjelezhető.